Könnyű a Fiatnak, könnyű a Citroënnek, könnyű a Toyotának, de még a Volkswagennek is könnyű. Viszont egy BMW-t Magyarországon nem lehet a kis emisszió és a fakíros fogyasztás jelszavával eladni. Ugyanúgy, mint alkoholmentes sört az Oktoberfesten.
Gyanúsak ezek a dajcsok ott, a BMW-nél, valami sötét dolgon törik megint a fejüket. Amikor legutóbb a TotalCarhoz érkező tesztautó-szériát egyeztettük az importőr csajjal, úgy röpködött jobbra és balra a sok Efficient Dynamics, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Mivel BMW-autóbemutatókra mostanában nemigen járunk, ezért nem voltam képben az új autókkal. Efficient és BMW egy mondatban... Muhaha!
Eszembe jutott egy 320i, amit 1995-ben két hétig hajtottam, és beletankoltam annyi benzint, ami nálam fél év alatt fogy el. Aztán bevillant egy átépített E12, amiről ha megkérdezem, mennyit eszik, mindig azt a választ kapom: "azt nem nézem, ennyire őrült azért nem vagyok."
Erre most Efficient lett a BMW. Ajjaj. Oké, az elmúlt tíz évben megtanultuk elhinni a bömösökről, hogy az alföldi városok tempójában tíz alatt is tudnak kajálni, pláne a dízelek. De például a Mercedes, az Audi és a Volvo hasonló típusai - hogy krumplit krumplival hasonlítsunk össze - általában fél-egy literrel kevesebbet kérnek.
De az európai autógyáraknak 2008-ra 140 g/km alá kell szorítaniuk a szén-dioxid-kibocsátást, máskülönben Földünk időjárása összeomlik. Akkor pedig aranyló búzamezők és a fenyőerdők hűs lombjainak látványa helyett az izzó lávaföldeken senyvedő kaktuszokat kell megszoknunk, és meg kell tanulnunk patkányhúsból készíteni a bécsi szeletet. Ez a 140 g/km átlagszám, amit az adott konszern által eladott összes autó emissziós átlagértékéből számítanak. Márpedig a nagy, nehéz és erős autó sok üzemanyagot fogyaszt, sok üzemanyagból pedig sok szén-dioxid lesz. Ennyire egyszerű.
de a 118d is megfutja 200-at
Az Audinak, azaz az őt birtokló konszernnek, a Volkswagennek, a Mercedesnek és a még Ford-uralom alatt lévő Volvónak azonban mindnek van nagy tömegben eladott, szerény fogyasztású, kicsi autója, ezekből meg jól kijön majd a kis CO 2. A BMW azonban céges körön belül legfeljebb a Miniig tudja leereszteni a mérőónt, márpedig a dízelverziót leszámítva az sem éppen egy éhezőművész.
A Mercedesnek azért jó a Smart, mert sok eladott kis töpszli után cserében gyárthat egy zsíros szénhidrogénfelhőt eregető GL osztályt. Az Audinak egy tucatnyi Seat Ibiza-vevő lehetőséget ad egy mamutétvágyú Q7 eladására. A Volvo pedig minden kisebb Ford Fiesta-szállítmány után felhatalmazást kap arra, hogy továbbvigye az XC90-et. A BMW-nek viszont nincs ilyen párosa. Ezért Münchenben a kör négyszögesítésével oldják meg a dolgot. Ha nincs kicsi autó, a meglévőknek kell levinni a kibocsátását.
Képzelem, amikor az igazgatótanácsi ülésen felszólalt a projektmenedzser: "Izé, kollégák, most hagyjuk ezt a gottverdammte lóerő- és kanyarsebesség-hajhászást, mert aláírtuk ugye azt a sájsze nyilatkozatot, és most valamit blitzig csinálnunk kell. Például nem elég a marketing, sok-sok tényleg kicsit fogyasztó autót eladnunk. És jobb lesz, ha a kipufogójukon a Fekete-erdő ózonja árad." Erre az összegyűltek letódultak a sarki sörözőbe, és még utoljára rendeltek egy adag schweinshaxe mit dunkles doppelbock-ot. Mielőtt a zsírt, a koleszterint és az alkoholt is száműznék Bajorországból. A luxusautó-gyártók számára szomorú a jövő.
A nagy szén-dioxid elleni harcban a BMW most létrehozta az új Efficient Dynamics szériát. Ilyen nevű modellek a legkisebbtől a legnagyobb típusokig, dízelben és benzinesben egyaránt léteznek. Erősebbek, kevesebbet fogyasztanak és tisztábbat szellentenek a korábbi hasonlóknál. Megszületett a zsírban tocsogó, ugyanakkor kalóriahiányos és szuperegészséges autóipari Big Mac. Drukkoljunk a projektnek. Hátha ezzel elodázzuk egy kicsit a Combino-hangon surrogó villanyautók eljövetelét.
