De mindez mit sem számít, amikor végre elindulunk; ilyenkor a komfort és a menetdinamika a legfontosabb. Kezdjük az utóbbival. Az 530xd hathengeres dízelmotorja 235 lóerős, csúcsnyomatéka 500 Nm. A tesztautó 6,8 másodperc alatt gyorsult százra - a kézi váltós két tizeddel hamarabb. Mielőtt valaki elájul a számokat látván, elmondanám, hogy az 530xd-vel nem olyan nagy szám az autózás. Nemrég próbálhattam ki egy X3 3.0sd-t, ami mindössze két tizeddel gyorsult jobban, mégis sokkal durvábbnak tűnt a nagyobb motorerő miatt.
Az 530xd motorja kulturáltan jár, dízel létére gyönyörű a hangja, és nagyon erős, de nem érződik brutálisnak. Az ötösben kevésbé éreztem a gyorsulást, mint az X3-asban. További érdekesség, hogy az ötös többet is evett: városban 11 litert. Az erősebb, nehezebb, bumfordibb X3-as tíz literrel beérte, csak ő tudja, miért.
Ami a sportosságot illeti, ebben a kategóriában ne számítsunk sok jóra. A BMW a riválisokhoz képest sportos, elég jól fordul, és relatíve közvetlen, de akkor sem gumifüstölésre találták ki. Nem is igazán értem, miért rakott fel az importőr 18-as kerekeket a gyári 17-es garnitúra helyett, így ugyanis a futómű időnként sportkocsikat idéző ütéseket hallatott, márpedig a tesztautóhoz ütések helyett ezerszer jobban illett volna némi mercédeszes ringatózás.
Kár érte, sima úton ugyanis olyan szintű szolgáltatásban volt részünk, amilyet nem sok autótól kapunk. A BMW lágyan gördül, halk, kényelmes, igényes, megnyugtató. Normális úton csodálatos társ. Aztán jön egy közepesen nagy keresztborda, és hirtelen szertefoszlik az idill, mint mikor tizenévesen szívünk választottjának kotnyeles édesanyja ránk nyitott dugás közben.
Én aztán tényleg szeretem, ha egy autó sportosan viselkedik, de ez a kategória még BMW-ben sem a száguldásról szól. Egy ötös BMW, egy E Merci vagy egy Lexus GS legyen kényelmes. Mindenekfelett. Persze tartson a futómű a kanyarokban, de ne bármi áron. Lehet, hogy a kisebb gyári felnikkel nem ütött volna, ezt azonban nem állíthatom biztosan, csak azt, hogy így nem volt az igazi.
Az xDrive-ról, a BMW összkerékhajtási rendszeréről eddig okkal nem beszéltem, száraz aszfalton ugyanis csak annyit éreztem, hogy az autó kanyarban, nagy gáznál nem mozgatja olyan intenzíven a fenekét, mint azok a testvérei, amelyekben a motor a hátsó tengelyt hajtja csupán, vagyis a négykerék-hajtású ötös biztonságosabb, de kevésbé élvezetes, mint a többi. Télen több hasznát vettem volna; az xDrive hatékony, tudom, már próbáltam keményebb körülmények között .
A BMW 530xd kifinomult autó. Csodálatos a motorja, kiváló a futóműve, tágas kényelmes, csöndes és gyors. Amikor épp működik, az automata váltó is jó, de a feszes futómű és a pesti utak okozta megrázkódtatások sokat rontottak az összképen. Ebben a kategóriában kár erőltetni a sportosságot, nincs az a bálna, batár, drabál, monstrum, zászlóshajó, behemót, avagy Góliát, amelyik a vezetési élménnyel feledtetni tudná a felütő felnik zaját.
