Sajnos nemcsak a C4 árlistájáról olvasható le, hogy olcsó autó. Kilincsének klattyanása, ajtajainak kongóhangú csukódása, az utastér műanyagjainak kemény kopogása is spórolós autóra utal. De a szögegyszerű, elöl McPherson gólyalábas, hátul csatolt lengőkaros futómű, a vajpuha, ezért állandóan nyekergő karosszéria, és a kissé hiányos zajszigetelés sem utal igazán minőségi kocsira.
Az Exclusive felszereltség üléseinek finom plüss huzata valamelyest ugyan javítja a komfortérzetet, de a puha szivacstömés miatt hiányzó tartás hosszú úton elég fárasztó. A rugózás sem lopta be magát a szívünkbe, kis úthibákra ugyanis feszesen reagál, míg a hosszabb hullámokon és gyorsabban vett kanyarokban csúnyán dülöngél.
Apropó gyors kanyarok. A lelkes, pörgős motor csábítana a dinamikus haladásra, de a C4 többi alkatrésze erre olyan durva sztrájkba kezd, amit a vasutas szakszervezetek is megirigyelhetnének. Elsőnek az ötfokozatú váltó szegül ellen, hosszú, karcos úton mozgó karja gyakran megakad a fokozatok határolásánál. A teszt alatt több visszaváltásnál volt olyan érzésem, hogy kész, itt vége, nem lesz többé előremeneti fokozat a váltóban.
Nem siet a vezető segítségére a kuplung sem: a darabos, határozatlan nyomáspontú tengelykapcsoló kezelését (lábalását) a teszt egy teljes hete alatt sem tudtam megszokni. Aztán ott a kormányzás. Ez akár lelkesítő is lehetne, hiszen még mindig megdöbbentő élmény, hogy csak a karimája pörög, miközben a közepe áll. De még ez sem lelkesít. A kormánymű ugyanis pontatlan, kissé letapadós és semmi visszajelzést nem ad az út és a kerekek közötti tapadási viszonyról. Nagyobb úthibákon áthajtva viszont akkor ütést juttat a vezetőig, ami simán kitörheti a kormánykereket lazán markoló kéz ujjait.
A C4 gyorsabb kanyarokban olyan erővel tolja az orrát, mint kokainfüggő a fehér porból formázott utcák felszippantásakor. Ráadásul az ESP ilyenkor nem zavartatja magát, a latyakos, nedves időben többször is kerültem olyan helyzetbe, amikor szerintem már rég közbe kellett volna avatkoznia. Egyébként a blokkolásgátló is hasonlóan lusta, csak több méternyi, blokkoló kerékkel csúszás után kap észbe és kezd el vadul zakatolni.
Persze lehet azzal érvelni, hogy az átlag C4 tulajdonos nem vezet úgy, mint az autó határait kóstolgató tesztelő, és ez talán igaz is. Az viszont biztos, hogy a legóvatosabb sofőr is jobban érzi magát egy olyan kocsiban, amit könnyű irányítani, aminek kiszámítható a viselkedése, és ami vészhelyzetben sem okoz meglepetéseket. Egy olyanban, mint például ez itt.
Olvasóink írták
"A rémálmaimban fordul elő, de ott is a legrosszabbakban!
Ami elektronika, az tönkrement. Reggelenként reménykedtem, hogy esetleg ellopták, de még a tolvajoknak sem kell."
Írjon Ön is Népítéletet !
Az elégtelen dinamika, a hátsó üléssor szűkössége, a rakodóhelyek kis mérete, az elektronikus berendezések (ESP, ABS, esőérzékelő, tolatóradar) néha idegesítő működése és az itt-ott olcsó részletmegoldások ellenére is szeretném ajánlani a Citroën C4-est. Harmonikus a formája, élettel teli a motorja, jól felszerelt, kifejezetten olcsó és a táncoló traszformerrel messze az övé a legvagányabb reklámfilm-sorozat. De aztán fellapoztam a nép szent szavának idevágó oldalait és rögtön megremegett a kezem. Már 7,2 pontos átlagával is az egyik legrosszabbnak értékelt típus, de annyi az ítéletek között az alig egy-két csillagos, válogatott szapulás, hogy nem merem jó szívvel ajánlani. Pedig ez a penge motor igazán megérdemelné.
