Íme, egy újabb nagy seggű autó, amit egyenesen nekünk, a világ szegényebb szegleteiben élő embereknek készítettek. Óriási csomagtartót, tágas utasteret és nagyon kényelmes futóművet kap, aki Pallast vesz. De sajnos mást is.
A C4 Pallas karrierje Kínában kezdődött, ahol C-Triomphe néven lassan két éve töretlen sikerrel forgalmazzák. Egy évvel később – 2007 közepén – kezdték árulni Dél-Amerikában. Állítólag a brazilok meg az argentinok megvesznek érte, óriási a kereslet, a Citroën argentin összeszerelő üzeme nehezen tudja kielégíteni az igényeket. Hozzánk csak idén jutott el, és ez jó jel. Optimista olvasatban azt jelenti, egyelőre még nem olyan szar a helyzet itt, mint Kínában vagy Dél-Amerikában. (Kínában óriási lehetőségek vannak, és rohamléptekkel fejlődik az ország, de egyelőre a többség szegénységben él, az egy főre jutó GDP az utóbbi évek sikerei ellenére is nagyon alacsony.)
Kicsit értelmetlennek érzem, hogy pont a legdrágább, legjobban felszerelt változatot kaptuk tesztelésre. A C4 Pallas Exclusive egészen biztosan nem az a modell, amire a célközönség java feni a fogát, hiszen alsó-középkategóriás szedánt a legtöbb esetben olyan emberek vesznek, akiknek nagyobb a családjuk, mint amilyen vastag a pénztárcájuk.
Az alapváltozat ára 4,3 millió, a tesztelt darabé 5,7, de csak papíron. Természetesen mindkettőt megkaphatjuk olcsóbban, akcióban: előbbit 4, utóbbit 5,2 millióért, vagyis tesztautónk 30 százalékkal drágább, mint a benzines alap-Pallas. Dízelből egyébként fapados nincs is, a Prestige felszereltségű modell pedig majdnem ugyanannyiba kerül, mint a csúcs – akciósan 4,9 millió az ára –, viszont nincs benne tolatóradar, automata világítás és ablaktörlő, nincs hozzá alufelni meg bőrkormány, szóval akkor már inkább kifizetném azt a plusz háromszázezret az Exclusive-ért, vagy még inkább megvenném a fapados benzinest jó olcsón.
Pallas, Athéné, a Citroën, meg a fegyverforgatás
A pallas görög szó, jelentése: fegyverforgató. Mi köze a fegyverforgatásnak a Citroënhez? Az égvilágon semmi, ugorjunk. Pallasz Athéné Zeusz és Métisz gyermeke, a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek, a kézművesség és a képzés istennője a görög mitológiában. Kissé erőltetett módon talán a művészeteket vagy magát az istenség fogalmát összefüggésbe lehet hozni a Citroënnel, egy efféle laza képzettársítás azonban kevés ahhoz, hogy határozottan kijelenthessük, ez motiválta a névadókat.
Kicsit mélyebbre kell ásnunk, hogy megtaláljuk a kulcsot a megoldáshoz, nevezetesen a Citroën DS-t amit 55-től húsz éven át gyártottak. Ennek az autónak a nevét a franciák – akárcsak mi – déessznek ejtik, pont ugyanúgy, mint franciául az istennőt, ami így írandó: déesse. A DS legjobban felszerelt változatát nevezték először Pallasnak; ez tökéletesen érthető húzás volt részükről, hiszen Athéné kiváló istennő számos erénnyel, akiről azt jövendölték, hogy még apjánál, Zeusznál is hatalmasabb és okosabb lesz.
Később a GS-ből, majd a CX-ből és az XM-ből is készült Pallas kivitelű modellváltozat, itt már nem annyira az asszociáció, mint inkább a hagyomány miatt. Aztán a név egy időre eltűnt, de a Citroën újra előszedte, leporolgatta, kifényesítette, és ráragasztotta a legjobban felszerelt C6-osra.
De miért nevezik így a négyajtós C4-et is? Ravasz kérdés. Nem is nagyon tudok válaszolni rá. Mert hogy a C6 legfényűzőbb változata megkapta az isteni nevet, az rendben van, én ugyan sosem vezettem, de ránézésre istennő a javából. A C4 szedán viszont egy tipikusan a szegényebb piacokra szánt modell – Nyugat-Európában nem is lehet kapni –, szóval a fene se érti; de legalább jól hangzik.
További előnyök és hátrányok, valamint értékelés a következő oldalon.
