Bombasiker, Dél-Amerikában

A Pallasnak nemcsak a karosszériája nőtt, a tengelytávja is hosszabb, mint a sima C4-esnek, ezáltal jóval több hely van az utastérben, a csomagtartója pedig hatalmas, 513 literes, de milyen is lenne, ez talán a legfontosabb elvárás ebben a kategóriában. Az ülések elöl-hátul egyaránt kényelmesek, szép a bőrkárpit és a varrás is, és hátul érezhetően nagyobb lett a lábtér. Egy négyfős család minden további nélkül a nyakába veheti Európát, a körutazás kényelmes, kellemes lesz, és a csomagoknak is lesz helyük bőven.

De mielőtt továbblépünk, időzzünk el kicsit az utastérben. A teljes feketeség lehet, hogy csak nekem nem tetszik, a középkonzolon lévő, ósdi kályhák felületére emlékeztető műanyag betét viszont minden mércével csúnya. A műszerek kezelése nem mindig egyszerű, a kormányon és a középkonzolon is van egy csomó apró gomb, ráadásul négy kijelzőt kell figyelni felváltva, sosem lehetünk biztosak benne, ténykedésünket követően melyik képernyő jelez majd vissza; de nem ez a legnagyobb baj. A motortetőt nyitó kallantyú egy apró műanyag, amit a nagy feketeségben alig találtam meg, viszont míg keresgéltem, majdnem a kezemben maradt a kormány alatti részt takaró kárpitdarab; úgy gyömöszöltem vissza.

Mi lehet a gond? Képtelen olyan munkásokat találni a PSA, akik rendesen a helyére illesztik a kárpitot? Vagy a japán és német kémek éjszakánként besurrannak a gyárba, és megrongálják a kocsikat? Könyörgök, 2008-at írunk, össze kéne már tudni rakni úgy egy autót, hogy legalább hónapokig egyben maradjon.

Ez persze apróság, de sajnos látványos. Hogyan bízzunk meg egy kocsiban, ha a kárpit tizenezer kilométer után magától leesik? Pedig egészen kellemes vele autózni, a futóműve extra kényelmes, a 110 lovas dízel nem hangos, és az ereje – 110 lóerő és közel 250 Nm – is kielégítő. Még autópálya-tempónál is elég csendes az utastér, szóval egyébként minden rendben; majdnem. A váltó nagyon béna. Összevissza nyeklik, pontatlan, és hosszú utakon jár. Ugyanazt tudom mondani, amit egy bekezdéssel feljebb: 2008-ban ennél jobbat kell produkálni, nincs mese. A dízelmotor jó, de a váltó az nagyon nem.

Egy szubjektív megjegyzésem azért a motorhoz is lenne – nem specifikusan ehhez, úgy általában a hasonszőrűekhez. A kicsi, értsd: 2500 köbcenti alatti turbódízeleket nagyon nem szeretem. Ahogy Sanyi barátom, aki a kajálásnál talán csak egyetlen dolgot szeret jobban, mondta volt a bajusza alól kaján mosollyal az arcán: "Későn kezdődik, viszont túl hamar van vége." Ha automata váltót is adnak hozzá, nincs semmi gond, kézi váltóval viszont tényleg egyfolytában kapcsolgatni kell, hiszen ezek a motorok jellemzően kétezres és négyezres fordulat között élnek, és a rövid áttételek miatt nagyon hamar leforognak. Háromezer felett a HDi már kicsit zajos is, szóval az ideális körülmények megteremtése végett kénytelenek vagyunk folyamatos serény váltogatással két- és háromezer között tartani.

Nehéz lelkesedni a Pallasért, pedig ez a dizájn még mindig nagyon jó. Közel sincs olyan szép, mint a háromajtós C4, de megkockáztatom, a csepp alakú ötajtósókból kialakított szedánok között talán a C4 a legszebb, még az extra puttony sem tudta elcsúfítani, annyi kedves részlet van rajta, annyira jók az arányai; de minőség terén kihívásokkal küzd, még nincs benne 18 000 kilométer, mégis foszlik le a kárpit. Mi lesz, ha megöregszik?

Ha valaki szerint a laza kárpitdarabnak semmi jelentősége, és úgy dönt, C4 Pallast szeretne venni, amit egyébként meg tudok érteni, hiszen jó ára van, nagyon szép, hatalmas az utas- és a csomagtere, nagyon kényelmes a futóműve és még csöndes is, akkor meg mit számít az a hülye kárpitdarab, majd visszatömködjük, és minden rendben lesz, szóval, ha valaki így gondolkozik, akkor se a dízelt vegye. Az 1,6 literes benzines is 110 lóerős, és nem fogyaszt annyival többet, mint amennyivel kellemesebb vele autózni.