A Lisszabon környékére szervezett bemutatón két C5-öst próbáltam ki. Először a 2,2 literes dízellel és hidropneumatikus felfüggesztéssel szerelt, középsúlyosan felextrázott drága autóval túráztunk kicsit, gurulgattunk vagy száz kilométert, egy keveset az Atlanti-óceán partján, egy keveset hegyi szerpentinen, egy keveset helyes kis portugál falvakban. Ahogy egy időt múlató, kiránduló sikeres üzletemberhez illik, aki vett magának egy jól felszerelt, kényelmes limuzint.
Nem unatkoztam, és nem csak a gyönyörű táj miatt. A 173 lovas motor annyira csendesen, és olyan nagy kedvvel pörög, hogy nem lehet nem kihúzatni váltások előtt. A futómű még alapállapotában sem túl puha, hogy ne legyen élmény gyorsan kanyarogni vele, és sport állásban sem olyan kemény, hogy kényelmetlen legyen. Az ESP beállítása tökéletes: a gumicsikorgás határán fordulgatva is végig én vezetem az autót – legalábbis úgy érzem.
Hajó? Puha siklás? Ringatózás? Fenét, a 16-17 mázsás C5 legalább olyan izgalmas egy jó szerpentin (automatikus helyhatározórag!), mint egy feszes japán középszedán. A Hydractive 3+-szal kapcsolatban csak egyetlen, pici zavaró tényezőt tudok említeni: a hossztengely mentén hajlamos egy kis idegesítő billegésre, komfort állásban. Ennyi.
És ott van ugye a kormány: a C4-ből már ismert fix középrésszel. Megszokhatatlanul mókás dolog, volt a magyar csapatban, akit nagyon idegesített, hogy a karima forog, a gombok meg állnak,– én bírom. És jó az áttételezés, nem túlzott a rásegítés. A váltó? Hatalmas pozitív csalódás: Citroëntől ilyen pontos sebváltót én még nem láttam. Fék? Hát igen, kicsit túlérzékeny, de tagadhatatlanul hatásos.
Megkövetlek, Portugália!
Sosem jártam még erre. Azt hittem, Portugália amolyan dél-olaszos hely: omladozó, koszos és lepukkant. Ehhez képest az egész ország karbantartott, tiszta és rendezett. Nincsenek dugók, vannak parkolóhelyek. A rendőrök Segwayekről és elektromos kisautókból intézkednek, és sok van belőlük. Nincs sok szemét, de vannak remekül karbantartott régi villamosok. Az autósok előzékenyek egymással és a gyalogosokkal. Mindenki kipihent és elégedett. Egy közös vonás van csak a portugál és a magyar utcanép között: ők sem mosolyognak.
92 ezer négyzetkilométer, kilencmillió lakos, két és félmilliós főváros (elővárosokkal). Az egyetlen nemzeti termék, amit fel tudok idézni, egy édes, nehéz borfajta. Nagyon-nagyon úgy hangzik, mintha rólunk beszélnék, nem? Csak ez az ország működik. Minden politikus pattanjon lóra, kocsira, repülőre, és menjen csak el gyorsan egy kis tanulmányútra!
Visszafelé egy szerényebb kocsival, a vasrugós, kétliteres dízellel motorizált verzióval gurultunk negyven kilométert, sztrádán, céltudatosan, kerülők nélkül. Ahogy egy területi képviselőhöz illik, aki kapott egy flottakedvezménnyel vásárolt, takarékos cégautót a segge alá. És ez is egy jó autó. Az alacsony felszereltség csak úgy franciásan értendő, tehát fapad ugyan, de egy kis puha parafa burkolattal azért. A klíma automata, kétzónás, az üléseken kívül minden motoros, a rádió jól szól, az öt NCAP-csillagos szedán hét légzsákkal óv, ha baj van, ilyesmi.
És az acélrugók is illenek a C5 karakteréhez. Precízebben, kontrolláltabban irányítható velük az autó, feszes, pontos a futómű, de bőven maradt benne annyi finomság, hogy franciás, mi több, citroënes kényelemről is beszélhessünk vele kapcsolatban. Szép munka. Megkívánták valamelyiket? Akarják tudni, mennyibe kerül? Fájdalom, de pénzügyekről még nem tudok beszámolni. Április harmadikán lesznek hivatalos árak, addig forgolódjunk együtt álmatlanul.
egy családi kocsiban
Az új C5-tel a Citroën konkrétan a lehetetlent csinálta meg. Korszerű, mindazonáltal a márka hagyományaihoz hű, de objektíve is szép autót készített, széles motorválasztékkal. Még nagy is, valamint praktikus, jól használható, komfortos és gyors. Jó benne hátul ülni, jó vezetni. Ha nem adják majd túl drágán, valamint a megbízhatóság, tartósság sugallata, amit a tesztautók susogtak, nemcsak sugallat marad, de gyakorlattá is nemesedik, a márka nagyot nyerhet a remek kocsival.
