A C5 legkülönlegesebb tulajdonságáról az utastérben csupán egy pár fémkeretbe foglalt, nyíl alakú gomb árulkodik. Az egyikkel emelhetjük, a másikkal süllyeszthetjük a karosszériát. A gombokra csak olyan rendkívül ritka helyzetekben van szükség, mint kerékcsere (felemelem-kitámasztom-behúzom a kereket), lopásgátlás (leeresztem, oszt na most bújj alá, tolvaj!), esetleg átkelés kisebb tereptárgyakon.
Felső és alsó szervizállásban legfeljebb tíz km/h-val haladhatunk, terepállásban 40 a limit, efelett az automatika középre engedi vagy nyomja a kasztnit. A mozgásokról a központi információs kijelző tájékoztat. Ha menet közben nyomnánk meg véletlenül a gombokat, meggondolatlanságunkra ugyaninnen a "Request not granted!" hibajelzés érkezik. Álló helyzetben a pakolást megkönnyítendő a csomagtartó belső falán elhelyezett gombbal is leengedhetjük a Break fenekét - ami az ajtó lecsapása után látványosan visszaemelkedik alaphelyzetébe.
 |
Normál üzemben a Hydractive 3 maga dönt, mikor mennyire legyen a fenekünk az aszfalttól. 110 km/h felett, jó minőségű útburkolaton az alapállapothoz képest elöl 15, hátul 11 millimétert süllyed a kasztni az alacsonyabb súlypont és a kisebb légellenállás érdekében. Vacak úton hetven alatt 13 mm-t emel a hosszabb rugóút, ezáltal nagyobb kényelem megteremtéséhez. Ügyes.
A gyakorlatban a C5 kombi úgy viselkedik, mint kényelemre hangolt acélrugós kategóriatársai, mondjuk egy 407 SW. Nincs vele baj, de nem is érezni semmi különöset. Mókás, ahogy rossz városi utakon autózva lámpánál megálláskor a C5 visszahelyezi magát alaphelyzetbe, de sokkal több különlegességet nem tapasztaltam. Talán csak a nagyobb gödröket, buckákat kezeli jobban nagy tempónál, mint egy szokványos autó, de erre se mernék mérget venni.
A nagyobb motorokhoz, azaz a háromliteres V6-hoz és a 2,2-es HDI-hez még egy manuális állítási lehetőség is jár, azaz a vezető választhat komfort és sport állás között. Ebben az a vicces, hogy a 2.2 HDI 136 lóerős és 314 Nm nyomaték leadására képes - míg kétliteres kistesvére két lóerővel és hat Nm-rel többet produkál. Tehát csak a gyengébb dízelhez jár az opcionálisan sportosabb futómű, hehe.
De hát nekünk csak ez a kis HDI jutott. A kétezres dízel kategóriájának remek darabja. Igaz, hogy már nem egy konkurensben 150 lóerős kétliteres common-rail dízel kerreg, de a C5 kombi 1520 kilójához 138 is elégnek bizonyult. Semmi állatias erő, semmi felelőtlen fickándozás; gázadásra szinte alapjáratól teljesen egyenletesen, komótosan húz akár a 200 km/h katalógus szerinti végsebességig.
A hatsebességes váltó kissé lötyögős, de a szerkezet lényegesen komolyabb, precízebb annál, mint amit a nevetségesen apró kis váltógomb első megmarkolásánál feltételez róla az ember. A fokozatkiosztás jól igazodik a motor karakteréhez, 160-nál hatodikban percenként épp háromezret fordul a főtengely. Az átlagfogyasztás vegyes üzemben a számítógép és a tankolást követő utánaszámolás szerint egyaránt 7,3 liter gázolaj volt száz kilométerenként. A menetzaj 150 körül kezd észrevehetővé válni, de ekkor sem zavaró, az autó épp csak érezteti, hogy most már ne a zenére, inkább az útra figyeljen a pilóta.
Tesztautónk egy SX felszereltségű, különböző opciós tételekkel meglehetősen hektikusan kiegészített autó volt. A Break 2.0 HDI SX alapára 6 710 000 forint, ehhez jön még 512 500 forint regisztrációs díj. A főbb extrák felára a mi esetünkben csaknem egymillió forint. 110 000 a metálfény, 50 000 a tetősín, 140 000 a kiegészítő fűtés, 220 000 a xenonpilács, 180 000 a napfénytető, 160 000 a szívünknek kedves csengésű Hungaro alufelni, 100 000 az "automata csomag", ami meglepő módon a parkolóradart és az elektromosan behajtható tükröket jelenti.
A legérdekesebb extra, a C4 nagy újdonsága, az aszfaltfestések érintésére figyelmeztető fenékrezgető rendszer sajnos hiányzott a tesztautóból, a Hydractive 3 mellett ínyencségnek csak a kanyarfényszóró maradt. A C5 xenonlámpái már egész kis tempójú haladásnál is reagálnak a kormánymozdulatokra, ami nagyon szórakoztató éjjel a garázsajtó előtt. A rendszer gyakorlati haszna ennél jóval nagyobb, sötét hegyi utakon tényleg sokkal könnyebben észrevenni a biciklist, vagy a rőzsét hordó öreganyót az út szélén.
Az autót a gyár deresedő halántékú családapák számára ajánlja, a sajtófotókon legalábbis ilyenek golfoznak a C5 Break körül. Ennek ellenére én fiatalabb, vagy épp idősebb embereknek egyaránt jó szívvel kommendálnám a kocsit a kategóriából - ezt a kocsit, ezzel a motorral -, feltéve hogy az illető a békés, nyugodt, csendes és takarékos autózás híve, gyakran utazik sok csomaggal, de nem gyakran szállít kosarasokat a hátsó ülésen. Amíg nálunk járt, a C5 Break alig-alig mutatta a kisebb Citroeneknél gyakran megfigyelhető széthullani vágyás jegyeit (leszámítva az ökölnyi méretű slusszkulcs meglazult tollát) - az ezt megerősítő vagy ennek ellentmondó tapasztalatokat persze gyakorló C5-tulajoktól örömmel fogadjuk. Addig is: én azt hiszem, szívesen élnék együtt egy ilyen autóval a szürke hétköznapokban. Megszerettem.
| Értékelés: remek motor, pihepuha lágyság, szűk hely hátul, komfort elöl, kissé drága: 3,5 |
 |
|
|
 |
 |
