Részleteiben bizsergető. Borzasztó szép a kilincsek vonalában végighúzódó domborítás. A bonyolult, rétegzett orr a ködlámpákkal. A dacos, kiálló visszapillantó tükör. Tökéletes, brilliáns az olvadás közben megkevert mézeskalácsházakból készült kerék.
Hány méter? És lesz hozzá V6?
Ha kíváncsi az autó technikai adataira, gyorsreagálású hírszerkesztőnk a bemutatóval párhuzamosan meg is írta őket. Erre tessék.
De végül csak egy nagy szedán marad. Igaz, sokkal szebb, mint az első volt. De nem érződik, ami a C6-nál – vagy a háromajtós C4-nél –, hogy az autót csínytevő zsenik tervezték a Nagy Magellán-ködben, és most átteleportálták a Földre, és néznek minket teleszkóppal, hogy mit szólunk hozzá. Hogy például megesszük-e, esetleg meglocsoljuk, vagy beszélgetni próbálunk vele.
Nem elég különc. Mintha egy konzervatív nagyvállalati munkahelyen öltönyünk gomblyukába pompás fregattmadarat ( Fregata magnificens) tűznénk, és kicsit zavartan vizsgálnánk kollégáink reakcióit. Vajon zavarba jönnek, amikor a madár felfújja vörös torokzacskóját? A különcséghez pedig nem illik a környezet reakcióinak firtatása.
III. Hol lehet aludni?
Persze kit érdekel mindez, ha egyszer beleült. Citroënbe álmosító fotel illik, és úgy tűnik, ezzel nem lesz gond. Kapunk laminált üvegeket is, a mindenféle zajokat kiszűrendő. Állítólag nagyon csendes lesz, ha megy.
A bemutatón lejátszottak egy rögzített beszélgetést az autó akusztikai felelősével, akinek az a dolga, hogy azonosítsa a zajforrásokat, kövesse a belőlük származó zajok útjait az utastérbe, és állítsa meg őket. Szenvedélyes embernek tűnt. Hamarosan kiderül, hogy jól dolgozott-e, de ezen a bemutatón az autók egy helyben álltak. Amikor beleültem, a vendégek hada már ebédelt, úgyhogy kint is síri csend volt, a motor meg nem járt.
Hátra egy pompás szelet hal, és egy rafinált, madártejből, karamelles ragacsból, fagylaltból és diólikőrből komponált desszert után ültem be. Az autó érzékelte a helyzetet, és a testtömegem 99,87 százalékát a felső szemhéjaimba csoportosította. Elmondom mire emlékszem a posztprandiális ködből: elfért a térdem. És nem úgy értem, hogy „elfért”, hanem úgy, hogy elfért: volt előtte hely még bőven, mielőtt feltűnt az első ülés hátulja. És elhihetik, nem poroszos derékkal ültem, hiszen karó helyett francia ételeket nyeltem.
Fontos: ha ilyen autót vesznek, vásárolják a szövettel kombinált bőrülést. Az ülőfelület és a háttámla kárpit, az oldala bőr: kellemes az ülés szabad felületeivel érintkező kéznek, de nem ragadunk bele, mint a bőrbe, aminél kevés kellemetlenebb tapintási élmény van.
Ülésből egyébként két fajtából válaszhatunk majd, a sajtóanyag szinesztéziagazdag virágnyelvét lefordítva az egyik kényelmes, a másik sportos. Előbbi a Harmonie, utóbbi a Caractère.
IV. Diétás kóla
Kanyarodjunk vissza az elejére. Az autó fény- és hangjátékos kigördítése előtt a vállalat vezetői prezentáltak, a görbék és szlogenek között találtam egy érdekes részt: a Citroën ezzel az autóval két dolgot akar csinálni. Egyrészt megtartani a hagyományos Citroën-vásárlókat, tehát akik kényelmes és kicsit furcsa autóra vágynak, másrészt területet szerezni. Más, úgynevezett normális autók vásárlóit.
Ez a stratégia végül a futómű tárgyalásánál öntött konkrét formát: a Hydractive 3+ mellett választhatunk plebejus acélrugókat is. Ha esetleg idegenkednénk a nyilván elromló francia furcsaságoktól, mégsem járnánk Passattal vagy Mondeóval, mert annál azért avantgárdabbak vagyunk, hogy minisztériumi osztályvezetőnek maszkírozzuk magunkat.
Veszélyes vizek. Ez most bátorság vagy bátortalanság?
Mert különcség nincs ritkaság nélkül. Lehet-e furcsa autót készíteni és közben megnyugtatni mindenkit, hogy nyugi, annyira azért nem furcsa? Nem a tervezői vízió alárendelése ez rövidtávú pénzügyi céloknak? Jó-e a Citroënnek, ha részben Mondeo-vásárlókból akar élni? Nem idegeníti ez el azokat, akik különcök akarnak lenni?
Coca-Colából is van cukor- és koffeinmentes verzió, minden új Macintoshon, ugye, gond nélkül fut a Windows. A Coca-Cola Company részvényeinek árfolyama így alakult az elmúlt tíz évben:
Az Apple-é meg így:
Na, ebből nem derül ki: döntetlen. Én meg egyelőre csak annyit tudok, hogy kólát iszom, és a belátható jövőben maradok Macintosh felhasználó. Nagy szedánra meg még nincs szükségem.
Meg aztán lehet, hogy a Citroën-vásárló egyszerűen kényelemben akar ringatózni. Egyáltalán nem érdekli, hogy más emberek egy hasonló autóban hidropneumatikával vagy acéllal támasztották meg testüket. Az egy kicsit olyan, mintha egy házibuliban az ember az ágyához vásárolt matrac rétegeiről beszélne, kitérve a kókuszháncs-széna határra.
Olyat meg különc kultúrember nem csinál.
