A C8 másik kedvenc tréfája, hogy azt üzeni, rosszak a fékek. Mivel a busz frissen érkezett a garanciális szervizből, valószínűleg nem az elkopott fékpofákkal vagy a hiányzó fékolajjal lehetett a probléma, és a felirat csak egyszer-egyszer volt látható, hát ezzel sem foglalkoztunk sokat. Az elöl hűtött, hátul hagyományos tárcsával lassító busz fékeire nem volt panasz, pedig a zsúfolt olasz autópályán előfordult, hogy baleset miatt keményen bele kellett taposni, de - a hülye üzenetekkel ellentétben - senkire nem hozott frászt a lassítás. A normál C8-felhasználó, ha meglátja a feliratot, rohan a szervizbe, vagy hozzánk hasonlóan gondolja, nem eszik olyan forrón a kását. Aztán már akkor sem törődik a felirattal, amikor valami komoly baj van.
A karok - ezekből van bőven - és a kapcsolók nagyon jól kézre álltak, kifejezetten a műszerfalból kiálló rövid kis váltóbot volt a kedvencem, és a kézifék, balra a vezetőülés mellett. Nagy luxushoz egy automata sebességváltó igazán dukálna. A kormánykerék dőlése és a távolsága is állítható. A műszerfalak - jutott hagyományos módon elénk, középre fel, és alá is - még talán a leghátsó sorból is jól olvashatók. Bár szerintem neki erre semmi szüksége. A menüs rendszerű komputer használata előtt - ahogy azt a légkondinál is megjegyeztem, - nem árt elővenni a kezelési kézikönyvet.
A nagyon szerteágazó elektronika, ami mindent nyomon követ, frusztráló hatású. A kocsi elejében szétszórt LCD panelek osztják meg a figyelmet. Ráadásul mivel nem vagyok nagynövésű, eléggé előre kell tolnom az ülést. Ekkor a legújabb divatnak behódoló középre helyezett műszereket, melyek a folyamatos haladás során fontos adatokat (sebesség, fordulatszám, benzinszint, hőmérséklet) tartalmazzák, az átlagosnál hegyesebb szögben látom. Magyarán el kell fordítanom a fejem. És ekkor már nem is az utat nézem. Elhiszem, hogy sokaknak tetszik a középre épített műszerfal, de nálam nem jött be. Jobb szeretem, ha akkor is látom a műszereket, ha nem az utat nézem.
A C8-ban szinte minden van, ami egy biztonságos autóban ajánlatos. ABS (blokkolásgátló), EBD (elektronikus fékerőelosztó), fékrásegítő, ESP (menetstabilizátor) és ASR (kipörgésgátló) és persze egy vagon légzsák. A hagyományos első ülések elé szerelt légzsákok mellett az első ülésekhez tartozik oldallégzsák is, és mindhárom üléssorhoz szereltek függönylégzsákot.
Ha kiskorúakat, vagy beszámíthatatlan egyéneket szállítunk, a vezető az összes ablak - beleértve az elektromos tetőablakokat és persze a két oldalon elektromosan nyíló ajtót - irányítását is saját hatáskörében végezheti, továbbá a kényesebb helyre irányított kis póttükörrel szemmel lehet tartani a hátul zajló eseményeket. Az alkonyati bogáresőben nagy megelégedésemre szolgált az ablaktörlők munkája. Több sugárban, az ablaktörlő lapátokról jön a tisztító nedű, amit egy mozdulattal húz le a gumilebernyeg.
A buszlimuzinok a múltban leginkább személyszállításra alkalmas dobozoknak látszottak. A C8 egyáltalán nem ilyen. Úgy sikerült személyautósan kecses és arányos maradnia, hogy egyik dimenzióban sem lett eltúlzott a mérete. Kerek orra, jó nagy szélvédője, a tetővonal íve, és a függőleges hátsólámpa sor azt sugalmazza, hogy a C8 több, mint minibusz. És ha fásult is a közönség, az oldalajtókkal mindenhol feltűnést kelthetünk.
Pozitívum: Levegős beltér, brutál székek, a kívánságunkat is kitaláló kényelmi berendezések, vicces rekeszek, és a nagy mérethez mérten kecses jellemzők.
Negatívum: Jelentős széthullási hajlam, ami lehet, hogy csak a tesztautónk sajátja: kieső műanyag gombok (elektromos ülésállító), nem záródó rekeszek (hátul két felső lemez nyílt ki, elöl meg a hűthető középső rekesz).
| Értékelés: 4 |
 |
|
|
|
 |
|
