Mit keresek én itt? - gondolja a Jeep az európai forgalomban. Mit keresek én itt? - gondolom a Jeepben. A kifutó Cherokee nagyon nem nekünk szól.
A 25. órában
A Cherokee tesztautót már az utód hivatalos bemutatása után kaptuk meg a hazai márkaképviselettől. Az Amerikában Libertynek nevezett kis (illetve a Compass óta már közepes) családi Jeep legújabb, 2008-as generációja a márka új arculatához illeszkedik, jóval szögletesebb és furcsább, mint ez a mi öreg feketénk. Szeretettel várjuk.
Általában úgy van, hogy a tesztautót az első percekben, kilométereken utálom, mert szokatlan. Aztán lassan rájövök, mi hogyan működik, meglátom a szépet az elsőre furcsa részletekben, ráérzek az egész kocsi logikájára, és mire visszaadom, már nem is értem, miért utáltam. Hát a Cherokeeval pont fordítva volt.
Eddig tetszett. Sokan nem kedvelik szögletes formáját - én a Cherokeet megjelenése, azaz az 1984-ben bemutatott első önhordó kasztnis Jeep-generáció kiadása óta szeretem. Sokan meg annak nem örültek, amikor a szögletes fényszórót kerekre cserélték - én igen, mert az ük-ük-ükapára, a Willys Jeepre emlékeztet.
Orrán ott díszlik minden Jeepek védjegye, a hétlukú hűtőmaszk. Szimpatikus a jó értelemben vett igénytelenséget ígérő, egyszerű, láthatóan katonai eredetű, vagy legalábbis ezt sejtetni kívánó dizájn. Férfias, drabális jószág, jól áll neki a hátsó ajtóra, kívülre csavarozott pótkerék.
Az ajtót izgatottan kinyitva aztán kicsit meghökkentem. A beltér első pillantásra ijesztően szürke, a temérdek sík műanyaggal valahogy befejezetlen, mintha egy ház még csak a betonpadlóig, festetlen falig, csempézetlen konyháig lenne kész. A műszeregység szerencsére kilóg a képből, kifejezetten kellemes látvány. A számítógép kijelzője is enyhíti a sivárságot, jópofa helyre, a tetőre, a tükör alá került, a zöld LED-ekből kimozaikozott kijelző mindig jól leolvasható.
A vezetőülésbe (előre-hátra, fel-le motorral mozog, a támla viszont karral dől) huppanva, mintha egy fal elé ülnénk. Meredek a szélvédő, meredek a műszerfal, nincs pingpongasztal a kormány mögött. A klasszikus terepjárós érzést erősíti a két nagy majrévas az A-oszlopokban, ami hangulatos, de néha jó lenne, ha lenne felső kapaszkodó is.
Mert az ülések semmit nem tartanak. Ez nemcsak a Cherokee személyiségétől amúgy is távol álló heves kanyargásnál, de terepezésnél, erősebb oldaldőlésnél is azt eredményezi, hogy a sima bőrön megkapaszkodni képtelen fenék kétségbeesetten siklik el valamelyik irányba. Hátul is ugyanez a helyzet, a sík padon csak az öv tartja meg helyükön az utasokat. Különben hátul nem olyan rossz ülni, nem olyan kevés a hely, mint a szűk ajtónyílás, a rövid hátsó ajtó sejteti. Van elég lábtér, a fejtér is elegendő két méter alatt, csak a rövid ülőlapok miatt kényelmetlen mégis sokáig itt kucorogni.
A csomagtartó mókásan nyílik. A kulcsfej gombjának kétszeri megnyomására vagy a kilincs meghúzására először a hátsó ablak pattan fel, ezután nyithatjuk ki oldalra magát az ajtót. A csomagtér az elhúzható roló alatt nagyon kicsi, annyira, hogy még a német Jeep-oldal is eltitkolja, mekkora. Viszont plafonig rakva 875 liter cucc fér be, ledöntött hátsó üléstámlákkal pedig majd' két köbméter raktér alakítható ki.
A Cherokee-vérvonal
Az első Cherokee még rendes, alvázas terepjáró, full-size SUV volt, elöl-hátul merev tengellyel. 1974-től 1983-ig gyártották. Az 1984-ben bemutatott új Cherokee, a mi autónk elődje már kompakt SUV, önhordó karosszériával. A modell Amerikában 2001-ben megszűnt Cherokee lenni, innentől az új, kerek lámpás változatot már Liberty néven árulják. A kockalámpás Cherokeet még ma is gyártják Kínában , Jeep 2500 néven.