Megérkeztünk Nizzába, a Clio új kombiváltozata, a Grand Tour menetpróbájára. Erre egy rakás Modus állt a parkolóban. Megőrültem, vagy mostanában csak megvisel az utazás?
Ezeket a Modusokat egyébként már láttam itt korábban. A Ford Focus múltkor leírt modellfrissítésekor épp a szomszéd placcon kaptuk meg az autókat, két hete tehát már biztosan zajlik a Modus-bemutató is. Amikor egy hónappal ezelőtt a Mazda 6-okkal indultunk neki ugyaninnen az éjszakai vezetésnek, semmit nem láttunk az özönvíztől, de a Renault-k már lehet, hogy akkor is ott voltak.
Ehhez még annyi tartozik, hogy reggel négykor keltem, hatkor ment a gépünk, a tesztautókba délután négykor sikerült beülnünk. Tíz és fél óra utazást követően már simán azt hittem, hogy hallucinálok, amikor megláttam a rakás Modust. Esetleg elnéztem az utat, és egy héttel korábban jöttem - gondoltam. Velem megtörténik ilyesmi.
Aztán kiderült, hogy vannak ott Cliók is, de egy firkász kollégával már egy Modusba tömtük a csomagjainkat. Pontosabban Grand Modus volt, amiről csak később, a vacsoránál tudtuk meg, hogy azért nem tudtunk róla előre, mert Magyarországon nem is árulják majd. Sebaj, vezettem ilyet is, még egy kipipált autó a trófeagyűjteményben.
Nem mintha sokat sikerült volna megtudnom róla. A késve kezdett, eleve rövid tesztút lényegében abból állt, hogy a vaksötét estében vadul kerestük a fotóhelyszíneket a karácsonyi díszbe öltözött, Nizza környéki kis településeken. Előre elnézést kérek a képekért. Amit lehetett, másnap reggel, a szálloda parkolójában még bepótoltam, de onnan már tényleg Clio kombikkal hatoltunk tovább. Egyáltalán nem volt rossz a Modus, de a Cliókat még jobb volt vezetni - erről később.
A Modus volt az egyik első mini-MPV, az Opel Meriva után egy évvel jelent meg. Egyben ez volt az első kocsi, amelyik behozta azt a padlólemezt, amire ma a Dacia Logan, a Nissan Note és a Clio III. is készül. És, mint úttörő termékekkel gyakran megesik, a Modusszal kicsit mellélőttek a tervezők. Ahhoz képest, milyen sokba került, szűk volt, viszont felesleges (és a gyakorlatban kihasználhatatlan) trükköket lehetett művelni a hátsó üléseivel. Az új méret/formátum kombinációval végül az Opel kaszált nagyot: a Meriva éppen annyival volt nagyobb, árban pedig emberségesebb, hogy telitalálat legyen.
Egyszer a franciák, másszor a németek...
A francia-német koppintósdi nem újkeletű dolog. Az automobilt is Németországban találták fel, ám Franciaországban lett belőle először gazdasági siker. Aztán meg az Opel fordította a szomszéd ötletét a saját javára. A franciák nem ma kezdték a népautógyártást; a Citroënnek már 1923-ban volt olyan kocsija, amely könnyű kezelhetősége, tartóssága, (akkori normák szerint) csekély karbantartás-igénye, valamint szerény ára miatt elérte a 80 ezres darabszámot, ami akkor, Európában lélegzetelállító tömegtermelésnek minősült. A csupán 856 köbcentis, 11 lóerős motorral szerelt, vászontetős, kétüléses, ám a kor legnagyobb luxusával, önindítóval is felszerelt Citroën 5 CV nemcsak a férfiak, de a nők körében is sikert aratott. Meg a németeknél is.
a koppintás bírósági alanya
1924-ben - amikor a Citroën 5 CV már eladásai csúcsánál járt, a német autógyárak meg nem látták valami tisztán, hogy merre van az előre -, az Opel (akkor még nem volt a General Motors tulajdonában) bemutatta a 4/12 PS modellt, helyi nevén a "Laubfroscht", azaz a levelibékát. Nevét a kocsi onnan kapta, hogy kizárólag libazöld színben készítették.
Egyébiránt szinte az utolsó csavarig megegyezett az egy évvel korábbi Citroënnel, csak a motorja volt vagy száz köbcentivel nagyobb. A Laubfrosch jól fogyott, a németek örültek, a Citroën meg beperelte az Opelt. Megnyerték, de csak 1927 júniusára sikerült érvényesíteniük az igényeiket, az Opel 4/12 PS gyártását akkor állították le. Na ja, akkor már úgyis megérett a cserére.
Ha kicsit megkésve is, de a Renault most az elgurult eurók nyomába eredt. A Grand Modus nem új autó - épp csak annyira tették rendbe a régit, hogy jó legyen. Hosszabb lett (369-ről 387 centiméterre nőtt a tengelytáv), nagyobb a csomagtartója (286 helyett 305 literes), a tágasabb belső tér miatt pedig végre értelme van, hogy csúsztatható a hátsó üléspad. A leglátványosabb különbség - az egyébként tovább gyártott - rövid Modusszal szemben, hogy ebbe 14 százalékkal több, azaz 1454 liternyi rakomány fér, ha valaki előrebillenti a hátsó üléseket. Bárki szabad folyást engedhet hát elfojtott furgonos vágyainak, a Grand Modus partnere lesz. Ja, és felárért nagy, dupla üvegteteje is lehet a Grand Modusnak, és ez, mint tudjuk, manapság igazán kőnig.
Amúgy a Modus korábban se volt rossz kocsi, de most már nekem is kellene, ha éppenséggel guruló kölnisüvegre vágynék. Valószerűtlenül finom a rugózása, mégsem támolyog, meglepő dolog, de jó benne az elektromosan szervósított kormány is, pedig ezeknek a hangolását még ma, e technika kirügyezése óta eltelt tíz év alatt sem sikerül fényesre csiszolnia a gyártóknak. Itt meg szinte igen. És tényleg tágas, tényleg van csomagtartója, bár mondjuk a kézi váltó elég pocsék benne.
Ám magyarnak Grand Modusa úgyse lesz, legalábbis hivatalos márkakereskedőtől biztosan nem, lapozzunk hát.
