A masszív ajtón keresztüljutva a mára rég elfeledett barna műbőr/krémszínű textil kombináció fogad. Mai szemmel vicces is lehet a fosszínű műszerfal és a vékony falemez (amit egyszerűen öntapadós fautánzatú betétnek néztem) kombinációja, ebben a közegben azonban átsiklik rajta a szem, semmi kivetnivalót nem találni benne. A műszerezettség minimális: sebességmérő, benzinszint-jelző és vízhőfokmérő, valamint a világítás/index és az olajnyomás visszajelzői. Hoppá, csapok le keselyűként a rádióra, hiszen ez nem Blaupunkt! Branislav azonban megnyugtat, már rádió nélkül vette, volt benne, de kiszedték és valószínűleg a család másik Fordjában szolgált tovább, helyére egy Consul-feliratos díszléc pattintható és különben is, az eredetivel megegyező egység már útban van.
Fejtámla, könyöklő nincs, van viszont cserébe rengeteg hely. A 2769 milliméteres tengelytáv a mai világban nem sok, de kényelmes utazást tesz lehetővé elöl és hátul is. Nincs lejtő tetővonal, befelé dőlő oldal, mindenki megtalálja a helyét. Tárolórekeszekből akut hiány mutatkozik, hiszen nincsenek az ajtókon zsebek, a váltókar előtt pedig mindössze egy sekély mélyedés várja az aprót/mobiltelefont. Talán ezt ellensúlyozandó alakították ki a kesztyűtartó feletti polcot, amiben azonban minden csúszkál, kivéve a hasított bőr sofőrkesztyűt.
Az epedás ülések puhák, kényelmesek és minderre rájátszik az akkori idők egyik legigényesebb futómű-konstrukciója. Elöl a kettős trapézlengőkarok, tekercsrugós lengéscsillapítók és a keresztstabilizátor egy masszív segédkeretre támaszkodnak, csakúgy, mint hátul, ahol a lengőkarok szintén egy segédkerethez rögzülnek. Ez lehetővé tette, hogy a karosszéria mindössze a rugókra és a lengéscsillapítókra feküdjön fel, így a bosszantó úthibák alig érezhetőek odabenn. Cserébe a futómű puha és kanyarban dől a bódé, de a koros, magas falú, eredeti Good Yearekre is figyelni kellett, nem biztos, hogy jót tett volna nekik, ha komolyabb munkára fogják őket.
A 99 ló elfogadhatóan mozgatja a valamivel több mint egy tonnát, közlekedni tökéletesen elég, az autópálya-sebesség fölé hajtani nem nagyon érdemes, de nem is érezni rá késztetést. Mivel a motor még jóformán bejáratós, így finoman kell vele bánni. A hangja egyáltalán nem kellemetlen és aránylag jól szigetelt, nem egy kifinomult V6 ugyan, de a 130-140 Nm-nyi nyomaték a jól eltalált és enyhén karcos, ugyanakkor pontos, négyfokozatú váltóval jól kihasználható.
A gázpedál közvetlen reakciója kenterbe veri a károsanyag-kibocsátási normák nyákjában elveszett mai unokáit, mintha a gázbovden a nagylábujjunkhoz lenne csomózva. A kuplung és fékpedál hosszú úton, de finoman jár, mindössze egymáshoz való távolságukat kell szokni egy kicsit. Ez nem nehéz mutatvány, de az ablakmosó spricni gombája is a lábtérbe került, így kétszer is sikerült eláztatni a szélvédőt elindulás előtt.
Ilyen korai Consul/Granada nincs is a Népítéletek között, mégis, a valamivel későbbi változatok kivétel nélkül imádnivaló hajók és életrevaló szerelmek .
És milyen érdekes maga a pillanat is. Mert bizony az elindulás itt nem csak amolyan „feltépem az ajtót és rátiprok a gázra”, nem-nem. Az öreg Fordok lelkében van valami megfoghatatlan zöld patina, ami megfontoltságra késztet. Talán ha Mike Tyson ilyennel érkezik anno az MGM Grand Arenába, akkor a meccs végén is négy egész fül lett volna a ringben. Consul írógépet a csomagtartóba, kesztyűt a kézre és kényelmesen-finoman lehet gurulni a végtelenségbe, magunk körül egy olyan klasszikus formával, amilyet utoljára talán gyerekként álmodtunk színes ceruzával a nappali világos tapétájára.
A közkedvelt mobile.de -n is mindössze egy valamirevaló Consul GT árválkodik állapotához méltó áron.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
