A külső szépségét gyorsan megszokva a belső felé vettem az irányt, aminek átalakulása nem olyan átütő, mint amilyet a kívülről érkező jogosan elvárna. A változás az utastér megvilágítására hivatott lámpákban csúcsosodik, ahol új formához új funkció párosul. Az előző sorozat több mint húsz éves technikával kapcsolható és legalább tíz éves formával rendelkező lámpáit egy olvasólámpákkal kiegészült világítótest váltotta fel. Kedves és ilyen kis autótól szokatlan meglepetés, hogy az elsőkkel együtt ajtónyitásra a hátsó ülés mögött is fény gyúl, így mostantól a térképolvasást akár a hátsó ülésre kényszerített ismerőseinkre is bízhatjuk.
Akik amúgy sem panaszkodhatnak, mivel a Corsa itt is kategóriája átlagát meghaladó lábtérrel rendelkezik. Szűkölködniük csak akkor kell, ha az átlagosnál nagyobb méretekkel rendelkeznek, vagy ha a kelleténél több csomagot hoztak magukkal. Ilyenkor ugyanis plusz hely nyerhető a hátsó ülés háttámláinak meredekebbre állításával, ami a lábteret ugyan nem csökkenti, de az így kialakuló üléspozíció, valamint a fejek elhelyezése már kihívások elé állíthatja az itt utazókat. Igaz, hogy az ilyen technikával szerelt hátsó ülés nem biztosít annyi variációs lehetőséget, mint síneken csúszó társa, az Opel mérnökei mégis úgy gondolták, hogy a négyesben, ne adj isten ötösben utazók már úgysem hajlandóak ennél több teret átengedni a bőröndöknek. Ha meg csak csomag van, tessék dönteni. Mármint az ülést, aminek vászna irodai gurulós székekről lehet ismert miközben a beltér műanyagjai a karfák anyagából készültek.
Ezek után bátran kijelenthetem, hogy az új Corsa az elindulásig nem tartogat komoly meglepetést. Az igen vonzó paraméterekkel rendelkező motortól - ismerve az autóiparban használatos számok varázslatosságát -, nem vártam túl sokat. Annál viszont sokkal többet nyújtott. A kis dízel 69 lóerejét alapjáraton jól palástolja. De ha a turbó némi kipufogógáz hatására lendületbe jön, nincs ami megállítsa a négy apró dugattyú vadul gyorsuló mozgását. A maximálisan 170 Nm nyomaték 1750-es főtengelyfordulattól a rendelkezésünkre áll és ezt szerencsére érezni is. Gyorsan kapcsolgatva a 90 lóerős 1,4-es benzinesnél sokkal dinamikusabban mozgatja a Corsát a kis dízelmotor, ráadásul ebből a lendületből az elektronikusan beállított 165 km/h-s végsebességig igen keveset veszít.
Bevállalósabb előzések visszaváltás nélkül is gond nélkül végrehajthatók, miközben ha a kisautóhoz mérten visszafogott zajban jól fülelünk, meghallhatjuk a csöppnyi turbó fütyülését is. De bánjunk óvatosan a zenei élménykereséssel, néha az útra sem árt odafigyelni. A Cosmót kifogástalan minőségű, bőrrel varrott, rádióvezérlő-gombokkal ellátott kormánnyal tarthatjuk irányban, aminek markolására nagyobb sebességnél szükség is van.
Ez persze nem a konstrukció hibája. Érezni, a futóműből kihozták, amit lehetett: irányíthatósága, egyenesfutása példás. A stabilitásnak mégis határt szab a karosszéria méreteiből adódó két tengely közöttti távolság, ez a Corsánál 2,5 méter alatt marad. Ha pedig jó úton járunk az úton maradáshoz, az egyenletesen adagolható, németesen nagy pedálerőt igénylő fékek segítenek az Essentiát kivéve az alapfelszereltség részét képező dupla légzsákok gyári állapotának megóvásában. Van aki ennél is többet akar, de nem a GSI változat mellett döntött? Némi felárért rendeljen blokkolásgátlót. 140 000 forintért kihagyhatatlan.
Összességében elmondható, hogy az olaszok kitettek magukért. A kis JTD a Fiat túltermelés egyetlen folyamatos keresletre számító darabja. Megy, mint a veszedelem, mégsem fogyasztott 5 liternél többet. Biztos, hogy csizmában mesteri szintre viszik a JTD ipart. Most már csak reménykedhetünk, hogy lassan a németek is ráéreznek a piac elvárásaira, és a számok ismeretében kénytelenek változtatni konzervatív nézeteiken. Ennek talán első jele, hogy hiába húzogatjuk a fényszórókapcsolót, az Opel feláldozta a múltat a szebb jövő reményében.
|
| Értékelés: 3,5 - Látszik az igyekezet, de már nagyon várom az új Astra stílusában készülő Corsát. |
 |
|
|
 |
 |
