Amikor megkaptam, az első tíz kilométer alatt végig azt számolgattam, hány napot, azon belül hány kilométert, még pontosabban hány percet kell még végigkínlódnom benne. A feláras, 18 colos kerekeken gördülő Opel Corsa OPC nem demszkybarát. Írjanak bármit is mások a kényelmes rugózásáról, én konkrétan a cipőmből halásztam ki a bal mellbimbómat, miután valami mániás sugallattól hajtva a Thököly úton akartam megközelíteni Zugló felől a Rákóczi utat.
De csak egészen durva úthibák hozzák elő a Corsa OPC-ből ezt a gyilkolási hajlamot, közepesen rossz úton egészen barátságos. Kellő körültekintés nélkül az ember azt mondaná: feszes, sportos. Sajnos Budapest útjain minden felújítás ellenére még mindig többségben vannak az egészen durva úthibák, ami felhős fejezetekhez vezet a Corsa OPC és gazdája viszonyában.
Idővel a rövidre méretezett rugóutakat meg lehet szokni, rájövünk, hogyan lehet védekezni ellenük. Ha az ember jól megmarkolja a kormányt, lábbal befeszít, és elemeli az ülepét a székből, az időben észrevett gödrök krosszmotoros stílusban átvészelhetők. De legyen akár rögös, akár sima az út, szinte bármilyen városi tempót tartani kínszenvedés ezzel az autóval.
A gázpedál késéssel, nem pontosan azt csinálja, amit a jobb láb diktál. Megrágja a taposás üzenetét, tépelődik, majd cc-zi a motornak a szándékot. Ami turbós, tehát - pláne ezen a kis fordulaton - meglehetős kelletlenséggel reagál, viszont amikor igen, akkor hatalmasat odacsap. Nagyjából 1500-ig egyáltalán nem történik semmi, 2500-ig tart az ébredezés, a fölött meg jön a hipertér-ugrás. A kuplungpedál is hosszan mozog, viszont a tapadási ponton gyorsan bekap, a motorrögzítés minderre nincs felkészülve, ezért a gépészet hol fullad, hol felbőg, javarészt inkább hánykolódik a kocsi orrában. Nem kellemes, higgyék el.
vagy vagány. Mindenesetre az alján az ott fém.
Hideg
Szolid sebességnél a kormány is steril, az egyébként precízen kapcsolható, finom váltó meg olyan, mintha semmiféle mechanikai folytatása nem lenne a karnak. Mint valami zseniálisan kivitelezett Logitec-konzol, ha értik. A fékpedál pedig... Gottfried Leibniz , a bináris kód feltalálója is büszke lenne rá, annyira kizárólag ON-OFF.
Az esetlegesen viselkedő gázpedál, a durva bukkanókat triplán megbosszuló futómű, a fás kuplung, a csak a 0-1 üzemmódokat ismerő fék és a zsibbadt kormány meglehetősen idegesítő rángásokhoz vezet városban, akár araszolunk, akár andalgunk, akár lyukról lyukra lődözünk be. Aki a Corsa OPC-t sokat használja a közigazgatási határokon belül, szereltessen be porral oltót, mert egy gyengébb pillanatban a végén még felgyújtja. Lakhatatlanság ezzel kipipálva, de hol a tökéletesség?
Országúton, autópályán, pláne versenypályán. A Corsa OPC ilyen körülmények között istencsászár - éljen a dedósszótár. Elég egy két számjegyű út, és a gonosz kis dög átlényegül. A szerencsétlen kormány - egyébként "progressive variable steering" a változó rásegítésű cucc neve - valamennyire magára talál, és alkalmassá válik az ív pontos kijelölésére. Itt jól jön a bináris, de fáradhatatlan fék, a csontkovácsért kiáltó futóműről kiderül, hogy szívókorongokkal működik, a kocsi mozgása kellemes, halált megvető kanyargásba hajszol.
Az ESP tényleg engedi a vigyorgást, erős gázelvételre - de tényleg erősen kell csinálni! - elengedi kicsit a kocsi farát, a motor pedig itt, középtájt elképesztő dolgokat művel. Képzelje magát New Orleans-i lakosnak, amint avokádóültetés közben elragadja a Katrina hurrikán. Lehet, hogy a turbó és az elektronika miatt az OPC motorja közel sem ugrik úgy a gázpedál mozdításaira, mint a RenaultSport Clio 197 szívómotorja, de ami ott középen történik, az maga a titánolvasztó, sárgán izzó pokol. Nagyon jó.
Utazni is lehet vele. A dögszéles gumik persze durva aszfalton zajosakká válnak, de a sok D&W aggatmány ellenére a kasznin egyáltalán nem süvít a szél, nagy sebességnél a motor is tűrhetően csendes marad. A stabilitásról pedig nem is érdemes vitát nyitni, a Corsa OPC nagyjából 350 km/h-ig biztonságos Autobahn-krúzer lenne, vagy hogy is mondják ezt a németek. Kár, hogy a motorja csak 225-ig viszi.
el lehet még férni hátul is
Más tekintetben autónak nem olyan rossz. Például a helyrabló - egyébként meg a legalsó helyzetben is furán magas ülőhelyzetet adó, vékonydongájúakra méretezett - Recaro sportülések ellenére is simán van elég hely hátul két közepes felnőttnek, használható (kétrekeszes) csomagtartó is akad hátul, a kaszni pedig nagyjából zörejmentes. Nem így a futómű, ami a már említett durva bukkanókon úgy panaszkodik, hogy azt hisszük, menten kiesik. Mi a feláras 18-as kerékkel kaptuk a tesztautót, ami tökéletesen mutatta be, mennyire súlyos félreértés erre 18-as kereket rakni. Tessék megelégedni a széria 17-essel, szintén elég jól néz ki, és már az is túl sokat kér ettől a futóműtől.
Minimális különbséggel ugyanaz az ár, mint az egyetlen igazi riválisnál, a RenaultSport Clio 197-nél, azaz 5,6 millió forint. A Renault harmonikusabb, sportosabb (zajok, közvetlenség, miegymás vonalán) jármű. De ha ott egy jó, két számjegyű út, ne adj' isten, valami versenypálya, a Corsa OPC homorúra kalapálja a Renault sírját. Csak városba ne akarjon vele menni senki.
