Amit egy Fabia tudhat 1,3-ért

Az Autocity csepeli telepén néztem szét Fabia-ügyben, 1 és 1,4 millió között volt ott minden, háromhengeres benzines és dízel, de nem bírtam erőt venni magamon, és egy viszonylag eldugottabban álló kombit pécéztem ki magamnak, céges múltat sejtető fehér színben, 2005-ből, klímával, 1,285 millióért. Azaz nagyjából annyiért, mint amennyibe egy ötajtós, 1,4-es dízel került - nem biztos, hogy rossz ajánlat.

Lehet, hogy magam ellen fordítom a Skoda Orrmotor Fanclubot, de az ember általában azért ír használttesztet, hogy segítsen az olvasóknak kifogni egy jobb darabot. És bizony a Fabiákból túltengenek a kismotoros, minimalista verziók. Ezeket adták akcióban, hosszú futamidőre, mert jól nézett ki az áruk a hirdetésekben.

Emlékszem, amikor az első Fabiák megérkeztek az 1.4 MPI motorral (60 és 68 LE), azt mondtuk, hogy jó ez, csak nem megy jól, és nem kifejezetten takarékos városban. Aztán 2002 végén megjöttek az 1,2-esek 6 és 12 szeleppel, és kiderült, hogy az ősi 1,4-es valójában az utak királya, a belső sávok gladiátora. (A korábbi példányok között egyébként találni néha egyliteres, 50 lóerős Fabiákat is, ezekben az 1.4 MPI motorból visszafejlesztett, szintén OHV motor van.)

Ez persze nem azt jelenti, hogy bűn megvenni egy 1,2-es Fabiát, sokakat egyáltalán nem érdekel a kérdés, városba elég, országúton előzgetni nem szoktak, de ha egy kicsit ad magára az ember, legalább egy szervokormány legyen benne. A fekete lökhárítós Eco kiviteleken a kesztyűtartónak nincs fedele, de még a hátsó ablaktörlő is hiányzik, ami latyakban nagy hátrány − én ezeket nem javasolnám. Az ilyen apróságokat nem szokták feltüntetni a hirdetésekben, pedig az első generációs Fabia az élő példa arra, hogy ezek is lehetnek extrák. Viszont ilyen darabokat már 700-900 ezer között hirdetnek szép számban.

Ami a dízeleket illeti, a Fabia család valóban takarékos tagjai, a kisebbik, 1,4-es TDI háromhengeres is (2003-tól 75 LE, majd 2005-től 70 és 80 LE teljesítménnyel) kellemesen vezethető és vehemensen pörög fel, jellegzetes kertitraktor-hanggal körítve. Kevés 1.9 TDI akad a piacon, ezek a leggyorsabbak, a 100 lóerős sem rossz, a 130 lóerős RS meg pláne nem, de ilyet ritkán lehet kifogni, mert drága volt. Akad még néhány 64 lóerős 1.9 SDI (közvetlen befecskendezéses szívódízel), ha csak az erényeit szeretném felsorolni, elég rövid a lista: elképesztő módon nem fogyaszt. Dízelt alapos motorvizsgálat nélkül nem vesz az ember, ami ezekre is igaz.

Ebből a választékból a VW konszern 1.4 16V motorja gyakorlatilag a legnagyobb benzines (elvileg létezett kétliteres nyolcszelepes is, de ez igazi gyűjtői darab, olyan ritka), a 100 lóerő csábítóan hangzik,. Egyébként van 75 lóerős is, ez nemcsak szoftveresen gyengébb, ahogy az manapság szokás, hanem más a hengerfeje is, szűkebbek a szívócsatornái.

Először azonban kicsit helyre kell tennie magát annak, aki eljátszik a Fabia-vásárlás gondolatával. A Fabia-családon belül hatalmas eltérések voltak a legalapabb és a drágább változatok között. Így a tesztben szereplő bőrkormányos, bőrrel varrott kézifékkaros Elegance kivitelben kifejezetten jó a hangszigetelés, míg a fapadosok akusztikája olyan, mintha egy óriási tejesdobozban ülne az ember: erős a gördülési zaj, mintha még az üvegek is vékonyabbak lennének.

Azt is látni kell: a Fabia kisautó. Viszont legyen szó bármelyikről, azzal mindenki egyet ért, hogy az utasterét nagyon jól rendezték be, ha nem egy Passathoz mérjük. Akkoriban azonban ritka jónak számítottak az ülései, de még ma sem elégedetlenkedhet túlzottan az ember - állapítottam meg a Combiba beülve. Egyedül derékban nem tart. Viszonylag kemény, síkok a lapjai, még oldalirányban is fog egy kicsit. Aki ezt a stílust kedveli, az biztos nem fog panaszkodni, hogy olyan, mintha egy kupac gyümölcskocsonyában süllyedne el.

A második oldalon kiderül, hogy megy-e és megéri-e. Lapozzon.