A beltér - gyönyörű. Ezt az autót már időt és pénzt nem kímélve hozták rendbe, a vadonatúj, kétszínű műbőrkárpit, a friss szőnyegek szalonállapotúnak mutatják a 45 éves kocsi utasterét, Ami viszont nagyon kicsi. A vezetőülésben a hajam éri a tetőt, rossz a kormány-pedál-fenék háromszög is, a hátsó traktus pedig kizárólag vészhelyzetben használható felnőtt utasok elhelyezésére. Az autó megjelenése sokkal hatásosabb, mint amekkora vezetési élményt ad. Nem MX-5, inkább Peugeot 206CC, ha értik, mire gondolok. A gyenge motor, a kóválygó, rém szimpla futómű (hátul egy keresztlaprugó-köteg van, a kerékdőlés állandóan változik), a keskeny diagonálgumik nem száguldozásra, csak finom kirándulóautókázásra valók. Fék, kormányzás: embert próbáló feladatok.
A motor tehát nem valami vadállat, az is inkább szép, mint jó. A gyönyörűen kimunkált kettős légszűrőház két Jikov karburátorhoz illeszkedik, amik tán koruk, tán konstrukciójuk miatt meglehetős esetlegességgel adagolják a benzin-levegő keveréket a hengerekbe. Finom gázadagolás, stabil alapjárat nemigen jellemzik a motor működését. Érdekes az üvegből készült fékfolyadék-tartály, szép az ablakmosó becsövezése, ha pedig hátrafutunk, és benézünk a csomagtartóba, a világ legszebb benzintartályát csodálhatjuk meg. Gyönyörű antik marmonkanna, fájintosan beillesztve a tanksapka alá.
Országúti ámokfutás helyett inkább érdemes a belsőn álmélkodni. Sok minden máshogy működik, mint általában megszoktuk. A furán hajlított váltókar működése is érdekes: egyes jobbra fent, kettes alatta, hármas fent, négyes lent, rükverc balra lent. Esernyőnyél a kézifék, kihúzva befeszül, elfordítva kiold. A belső kilincs nem meghúzva, hanem előretolva nyitja az ajtót.
Az indexkapcsoló nem bajusz, hanem a műszerfalból meredeken kiálló kar. Felfelé tolva jobbra, lefelé balra villogtat. Azért 1955-ben is akadtak érdekes szemléletvilágú mérnökök, ha lenne időgépem, szívesen visszaruccannék 1955-be Mlada Boleslavba, hogy ugyan mondják már el, miért nem lehetett 90 fokban elfordítva beszerelni a kapcsolót.
Érdekes megoldást fedezhetünk fel a fűtés-szellőztetésben. A térdünk környékén két kis vaslapocskával takart nyílás található. (Belegondolni is szörnyű, mit művelne ez az alkatrész egy karambolban az ember lábával, de hát a Felicia gyártásának idején még nem volt NCAP.) A vezető, az utas a felé eső kis lapocska megnyitásával engedhet hideget/meleget a lábára. Ha a menetszél nem szállít elég levegőt, bekapcsolható a kis piros ventilátor a lapok mögött.
A műszerezettség nincs eltúlozva, egy vízhőmérő (ami egyébként gyújtás nélkül is működik), egy benzinóra és egy sebességmérő, ennyi. Nagyon szépek viszont az apró, parázsló fényt adó kis figyelmeztető lámpácskák. Hiába a sportautós megjelenés, fordulatszámmérő nem került a pilóta elé. A gombok-kapcsolók egy részének funkcióját nem sikerült felderítenem, annyi biztos, hogy szivató, világításkapcsoló, szellőztetés van az autón, de még ezeken felül is marad két-három ismeretlen rendeltetésű gomb. A felújításban egyébként résztvevő srác is csak a vállát vonogatta, amikor rákérdeztem, mik azok. Kulccsal zárható a kesztyűtartó, ami egy utcán álló kabriónál nyilván még a bűntelen szocializmusban sem volt hátrány.
Végül: vicces, vidám kis egércincogást produkál a kürt. Ez talán a Felicia legfontosabb tartozéka. Képzeljék csak: suhan ez az égszínkék kis kabrió mondjuk a Balaton partján, időnként nyomunk egyet-kettőt a kormány nagy krómkarikáján, az emberek odanéznek, elmosolyodnak. A Feliciát nem jó vezetni, de depressziós terápiára remekül alkalmazható.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
