PRAKTIKUM, és ... hát ennyi

Tartósteszt: Skoda Felicia Pickup 1.9D, típusnekrológ

2001.08.13. 09:39

Amikor komótosan bandukolunk valahonnan valahová, és feltűnik a tükörben, majd elhúz mellettünk egy Corsa Combo, vagy egy közeli rokon VW Caddy / Seat Inca, oldhatjuk kognitív disszonanciánkat azzal, hogy milyen jól döntöttünk, vagy döntött munkaadónk, amikor ezt a PRAKTIKUS és olcsó szerszámot választotta. Mégis rossz az Inca pirosan világító kilométerórájára, a Combo jópofán gömbölyded műszerfalára, vagy a Caddy belteréből áradó minőségérzetre gondolni.

 
   
   

A Skoda emlékezetes, az autó vásárlása idején futott "IQ + " szlogenjéből csak az IQ racionalitása jellemzi a Pickupot. Az 1897 köbcentis dízelmotor gyors izzítás után könnyedén életre kel, nem túl zajos, 68 lovas. Kellően nyomatékos, hihetetlenül strapabíró (jól megrakott utánfutó hegyen-völgyön bátran húzható), és meglehetősen igénytelen.

 
   
 

Az utastérben van fűtés, világítás, az ülések mögött egy kis rakodótér, a műszerfalon óra, a kesztyűtartóban hely. A raktérben pár rögzítőfül a gumipóknak, a padlón lefolyó az esetlegesen bekerülő víznek, műanyagbetét a rosszindulatú áruknak, szerszámoknak - igaz ez már felárért. Csak egyéniség nincs sem elöl, sem hátul.

 
   
   

Az említett víz bekerülhet akkor is, amikor slaggal mossuk a platót. Mert megtehetjük - hála a teljesen szeparált kabinnak. Menet közben jól esne hátradobni a pulóvert, üres kólásdobozt, banánhéjat. Sokat szidja az ember a gyárat, amiért a teherautókra kötelezően előírt rácsot itt a felépítmény nélküli pickup masszív hátfala, és hátsó szélvédője helyettesíti. Aztán, ha átül egy kicsit ugyanaz az ember mondjuk egy Caddybe, és szépen felerősítve hall minden zajt, amit az út, a rakomány, vagy ő maga elöl okoz, majd a rádiót bekapcsolva szembesül azzal is, hogy a visszhang nem tesz jót a zenének, akkor rájön, hogy jó ez így. Bár ha a hátsó ablak leengedhető volna . . .

 
   
 

Akkor örültem leginkább az izolált raktérnek, amikor társamul fogadtam Bertikét, a fehér cicát. A kocsiban lakott, az volt az otthona, minden fehér furgonba megpróbált bemászni, párszor el is vitték ügyfelek-beszállítók. A platón volt a macskavécé is.

A raktér egyébként egy műgyantából készült, utólag odacsavarozott doboz. A belső tükörben jól látszik a két ajtókeret, kiakasztható műanyag ajtóval, a doboz nélkül szerelt alapmodell (a valódi Pickup, ugye) lebillenő hátsó ajtaját ezek helyettesítik a furgonosításkor. A zár nem a gyári világítós fejű kulccsal működik, hanem külön egytollú kulcsocska kell hozzá. A raktérajtó belülről is nyitható a megtévesztésig zárógomb külsejű nyitógomb erős lenyomásával, alig fél év kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek.

 
   
   

A doboz falán át egy hegyes kés segítségével könnyedén be lehet jutni, a súlyosabb és dőlésre hajlamos rakományt célszerű alaposan rögzíteni, mert egy eldőlt betonkeverő szépen kikönyökölhet a kocsi oldalán, de már egy másfél méteres zártszelvényt is félve támaszt be a sarokba az ember. Az autó gépi mosóban történő ápolását csak szemlehunyás és fülbefogás mellett javaslom, nehéz elhinni, hogy a kefe nem tépi le mindjárt az egész miskulanciát.

 
   
 

A Pickup vezetése nem kellemetlen élmény. A dízelmotoros változatnál széria volt a (nem túl lágy) szervokormány, a váltó pontos, 180 centis magassággal viszonylag kényelmesen el lehet helyezkedni a kabinban. Az úttartásban nincs hiba, könnyű megállni, a sebességfokozatok ügyesen lettek paraméterezve, az áttételek nem túl rövidek a terheletlen üzemhez (kivéve talán az ötödiket), de nem is túl hosszúak a terhelthez. Jól működő eszköz.

 
   
   

A világítás kapcsolóinak elhelyezése és kiképzése dús fantáziájú tervezőről árulkodik, a hátsó ködlámpa fent felejtése garantált. A modell 1999-ben jelentősen megújult: a kormány közepébe nyomott műanyag fekete Skoda-emblémát felváltotta egy krómozott műanyag, zöld festéssel a megfelelő helyeken. Sorjás és gagyi, kár volt. A légzsákos, négyküllős VW-kormánykerék ellenben telitalálat: megcsillogtatja a Német Minőséget a kkeurópai autóban. Csak kicsit disszonáns 8-)

További Praktikus Jellemzők: a kabin télen is hamar átmelegszik. A kissé igénytelen szerelvényfal kissé igénytelen szellőzőrostélyain át a nagyon igénytelen forgatógombokkal pontosan szabályozható mennyiségű és - télen - hőmérsékletű levegő jut a dolgozóra.

 
   
 

A komfortérzet egy kb. 4000 forintos beruházással hihetetlenül megnövelhető: ennyibe kerül az ablaktörlő memóriás intervallumkapcsoló reléje, mely megjegyzi az utolsó lekapcsolás és a felkapcsolás közti időt, és ezt tekinti a kívánt törlési periódusnak. De lehet, hogy nem, néha máshogy működik. Skoda-unikum volt anno, de csak a személy Feliciához járt - érdemes megvenni, esőben a működési mechanizmus nyitjának keresésével gyorsan és izgalmasan múlnak az órák és kilométerek.

 
   
   

Hihetetlen, hogy még van csak egy irányban játszós magnó! Az IMPORTŐR ilyen Philipset tesz most is a kis Skodákba, ha sikerül kedvezményként kiharcolnunk az ingyenrádiót. A zene 100-120 körül még hallgatható. Az ÁFA nagy úr, a kisvállalkozó általában inkább teherautót hajt, mint kombit.

A fogyasztás terhelve-terheletlenül hat liter alatt marad. Legfeljebb nagyon meghajtva (tartós 140) lehet a normánál hét decivel több hét liter fölé bűvészkedni a száz kilométerre szükséges gázolajmennyiséget.

Minden új teherautócska legolcsóbbika a fenntartásért sem fizettet nagy árat. A 7500 kilométerenként esedékes szervíz sűrűbb, mint például a (benzines) Swiftek 25 ezrenkéntije, de a szervízperiódus betartásával a motor szinte örökéletű. Jól tartja az árát (a benzines nem annyira), bár ennek igazi próbája most következik: a Skoda 2001. júniusában beszüntette a modell gyártását.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.