Teszt: Subaru Forester XT - 2006

Egy autót sosem az tesz naggyá, hogy jól megy, jó a futóműve, vagy jó minőségű anyagokat látunk a beltérben. A legfontosabb kérdés, hogy megfelel-e a célra, amire kitalálták. Így például egy olcsó népautó még lehet tökéletes, hiába van tele fertelmes műanyagokkal, fontosabb az ára meg a kis fogyasztás. Egy sportautónál meg senki sem sértődik meg, ha sokat fogyaszt, és ráz.

A Forester XT öszvér, tehát több elvárásnak is meg kell felelnie. Másszon hegyet, hiszen ez a Subaru leginkább terepesített modellje, aszfalton nyomjon le mindenkit, és legyen kényelmes meg csöndes, mégiscsak egy kilencmilliós modell, amivel a Subaru csendesen a prémium kategória felé vitorlázgat. Olyan autót lehetetlen építeni, ami mindhárom szempontnak tökéletesen megfelel, vagyis az autót tervező csapatnak ki kellett találnia, hogy melyik állat mely tulajdonságait tartják fontosnak, és kezdődhetett a génsebészet.

Egy autó általában sokkal jobban néz ki a valóságban, mint a képeken, de a Forester kifejezetten fotogén, legalábbis nekem nagyon tetszett a gyártó oldalán kacsintgató ezüstszínű modell. Lehet, hogy a fekete szín nem áll jól neki, de élőben valahogy sokkal sivárabbnak hatott.

Szemből még egész pofás, impozáns masszivitás és magabiztosság árad belőle. A krómozás a két lapátfül-visszapillantónál kezdődik, átterjed a hűtőrácsra, és még a lökhárító alján lévő kvázi védőburkolatra is jut. A motorháztetőn hatalmaskodó légbeömlő hatásos, de nekem a legmeghatározóbb részlet egy arcon a két szem, és a Forester fényszórói annyira lehangolóan semmilyenek, hogy elrontják az egészet. Kár érte.

Minden porcikája erőtől duzzad, összességében valahogy mégsem igazán érdekes. Oldalnézetből direkt semmilyen, a fara is hasonló, egyebet nem tudok mondani, kérem, kapcsolja ki. Valószínűnek tartom, hogy a Forester vásárlói elégedettek voltak az egyszerű dizájnnal, ezért nem változott sokat. Viszont jócskán megnőtt. Ha egy új Foresterben ülve egy tök ugyanolyan, de sokkal kisebb autót látunk, biztosan az előd lesz.

A belső annál többet fejlődött. A műszerfal hármas tagolódása megmaradt, de szép, krómozott keretet kaptak a kerek kijelzők, és a középkonzol teljes egészében pezsgőszínű lett. Szép a hasonló színű betétekkel színesített bőr Momo kormány, és kedvencem, a hálós térképzseb. Le a műanyaggal!

Most, hogy lefutottuk a kötelező köröket, rendhagyó módon folytatnám, nem egyértelmű ugyanis, miért lett ez az autó olyan, amilyen. Bevallom, a teszt végére sem sikerült megértenem a rendezőelvet, ami alapján az XT készült. Úgy döntöttem, rendszerezem a gondolataimat, három kört futok egy helyett, és külön-külön leírom, mi a véleményem a Forester limuzinról, sportkocsiról és terepjáróról.