Az utolsó óra

Nem is az. A ravasz formaterv igazi partizános beszivárgó taktikával oson a szemlélő tudatalattijába, már ha valaki hajlandó órákig nézegetni. Klasszikus szögletes limuzin-forma, előélet függvényében hívhatjuk kalapnak vagy kockaladának is. Kalap úr, vagy sem, ez akkor is jó. Az oldaldonborítások, az összehúzott szem, van benne valami kulturált szigor, mint a legprofibb, nem szétszteroidozott, inkább sötét légiósmúlttal rendelkező elnöki testőrökben.

Persze dolgozhatnak lánglelkű formatervezők a Maseratik kül- és belsején (mint Marcello Gandini - Bertone X1/9, Lamborghini Miura, Espada, Urraco, Countach, Alfa Montreal, Maserati Khamsin, Ferrari 308GT4, Lancia Stratos), a termék legszebb része akkor is a motor volt és lesz. A hosszában elhelyezett V6-os két szép piros szelepfedele, attól azért mindig meg kell a szívnek hasadni. Mindez ráadásul szimmetrikus, kezdve természetesen a márkajelzés-szigonnyal, folytatva a két kicsi turbófeltöltővel és a motortér két sarkába helyezett intercoolerekkel.

Különleges, perverz barkács-luxus, röviden ennyi a beltér. A nemes anyagok közt fel sem tűnne, hogy csak a Ghibli különlegesen felszerelt szériáiba került légzsák. Nem is kerestem, végülis van olyan szép a szigonyemblémás fakormány, a kézzel varrt műszerárnyékoló bőr, meg a vésett fa váltógomb, igen vicces bőrmasnis szoknyával. Szép a kézifék fája, kényelmesek az ülések, és az ember nagyon örül annak is, hogy az ajtónyitó gombok az autóiparban egyedülállóan ergonomikus helyre, előre kerültek.

A tetőn található, elfordítással kapcsolgató lámpa sem lehet eredeti Maserati alkatrész, ha valaki felismeri, hogy esetleg milyen évjáratú Ducatóból van, kérem írjon. A középkonzol fő enigmája a felső kapcsolósor bal hatosa, eggyel az elakadásjelző mellett. Na, ez ám az igazi luxusbarkács: ezzel a gombbal kapcsolhatjuk a Maserati óra világítását. El nem akadtam az autóval, de általában meg szoktam nyomni az elakadásjelzőt, hát ez egyből beesett a házába. De a slendriánságnak néha értelme is van: az egész gombsor kerete kiemelhető, és a beesett gomb visszapattintható.

A világítás- és dudakar eredete ügyében faguriga legyek, ha nem a Renault 5-ösből van. A Maserati történetét tanulmányozva nem találtam Renault-s kalandot, Csak citroenest meg fiatost, úgyhogy nem tudom, mi módon került oda, de ez szerintem az.

Vannak dolgok, melyekért a vásárló a teljes Ferrari-hatalomátvétel utáni Maseratikat választja. Ilyen például a - szűk körben bár, de - híres Maserati óra, arany keretben, alul-felül csúcsívekben végződve, külön kapcsolható világítással. Mivel swiss made, tehát egyrészt svájci, másrészt kis szériás olasz dizájncucc, el is hiszem, hogy valami nagyon horror áron lehet pótolni, ha valaki elvesztené.

Egy Ghiblit elég nehéz megkülönböztetni a hasonszőrű Maseratiktól, az azonosítást, és a Shamaloktól-Biturbóktól való megkülönböztetést a típusjelzések sem segítik. A legfeltűnőbb Ghibli embléma a kesztyűtartó feletti fabetétbe került, szép intarzia formájában, és egyáltalán nem csodálkoznék, ha kiderülne, tipográfus nem volt, és a műbútorasztalos saját szakállára döntött arról, hogy például az i-kre nem teszi fel a pontot.

A bőrözésekkel lényegében nem volna probléma, izé, hát Connolly, csak ami Maserati rajta, azon alaposan megfolyt az enyv (váltószoknya), vagy varrás után egyszerűen lemetélték a felesleget egy sniccerrel (kapaszkodók borítása), és még csak nem is úgy, hogy hasonlítson egyik a másikra. Ezért se hangzik viccnek, ha azt híreszteljük, hogy a külső kilincs Maserati emblémáját Józsi bácsinál gravíroztattuk a Lehel téren. Én legalábbis bevenném.

< >