Szerintem a Golf belseje az, ami lényegesen jobb a korábbinál. Még az alapkivitelű, szürkeárnyalatos beltér is jól mutat, anyagminősége pedig messze felülmúlja az Ötös Golfét, amely visszalépés volt a Négyes után. A műszerek nem különlegesek, nincs többé kék műszerfal-világítás. A kormány formája a Passat CC-ére emlékeztet, talán ez a legpofásabb motívum.
Eleinte persze a drágább verziókat kezdik itthon árulni, azoknak, akik mindig a legújabb dolgokat veszik. A benzineseknél ez kezdetben két 1.4 TSI jelű motort jelent, az egyiken csak turbó van (122 LE), a másikon egy Eaton-kompresszor is (160 LE). A dízeleknél a kétliteres TDI jön elsőként, 140 és 110 lóerővel.
Jövőre aztán érkezik a kevésbé innovatív, mindössze 80 lóerős alapmotor 1,4 literes lökettérfogattal - ebben 16 szelep van, nem úgy, mint a még kevésbé újító szellemű 1,6 literes, nyolcszelepes, 102 lóerős benzinmotorban. Bár a célnak ezek is megfelelnek, elmaradnak a kategóriaátlagtól - gondolom, most is jó rövid váltóáttételekkel teszik őket vezethetővé. A céges flották nagy slágere az új fejlesztésű, 1,6 literes, közös nyomócsöves dízel lehet (90 és 110 LE), amellyel pár százezer forint megspórolható a regadón, a régi, 1,9 literes PD TDI-khez képest. Az alapbenzinmotort leszámítva minden motorhoz választható DSG váltó, a nagy dízel esetében ez hat-, a kisebb motoroknál hétfokozatú.
A sajtótájékoztatón egy 122 lóerős, azaz gyengébb TSI-t sikerült elcsípni rövid időre, viszonylag alapkivitelben, azaz egy jól felextrázott Trendline-t, fekete kilincsekkel és tükrökkel, ám kétoldalas automata klímával, ESP-vel, amelyek már feláras extrák voltak.
A kis motort rettenetesen jól hangszigetelték, az utastérbe szinte semmi nem jut az amúgy kifelé kerregő hangjából. A hatos váltó a szokásos, könnyen járó VW-jellegű, nem túl mechanikus érzettel, pillekönnyű kuplunggal kombinálva. A motor turbós létére egészen rugalmasnak tűnt, sztoikusan tűrte, hogy alul gyötörjem. Vibráció nuku - jó kis gép ez, igaz, listaáron 4,5 milliót kérnek érte az ötajtós karosszériával. A vezetőt a kormányzás se terheli túl, a Golf-élmény inkább abban merül ki, hogy pihentető helyváltoztatást nyújt. Ehhez kellemes rugózás társul, igaz, a nagy könnyűfém felnik határozottan éreztették a hatásukat az útfekvésen.
Hogy mennyire tetszett összességében? Belülről és menet közben nagyon, s ha előtte lehetett volna menni egy kört a kiállított V-ös Golffal is, a menetzaj csökkenése biztos jobban feltűnt volna, mert emlékeimben az sem túl zajos kocsiként él. Ami a fejlődést illeti, valahogy mégsem örülök, hogy ennyire gyáva időket él az autóipar, ráadásul pont ebben a használati tárgy kategóriában, ahol a Golf is indul. És ez a többieknél sincs másképp. Auris? Szeretne merész lenni, de csupán belül futotta truvájokra, azok is teljesen öncélúak. Peugeot 308 - rendesen megcsinált, jobb minőségi hatású 307-es, ugyanazon a platformon. Bravo - merész, de alatta ott a Stilo-padló. Astra H - ezt is az előd padlólemezére építették, és kiderült, hogy arra korábban is lehetett volna rendes méretű autót építeni. Ma talán a Honda Civic az egyetlen merész autó ebben a mezőnyben, vannak is bőven hátrányai. Ja, hogy a Nissan Tiidát kihagytam? Maradjunk annyiban, az máshogy merész.
Tetszik vagy sem, a választékban kell lennie ilyen terméknek is. Ami mobiltelefonból a Nokia, motorból a Honda, fényképezőgépből a Canon, az autóból a Volkswagen. És a legvolkswagenebb autó továbbra is a Golf, amit mindenki megvesz, ha csak általános igényeket tud megfogalmazni, vagy egyszerűen ez ugrik be neki. A konkurencia pedig a Golf árait, méreteit, tudását tekinti majd irányadónak és legyőzendőnek. A Golf VI. változatlanul alkalmas erre a szerepre, de mégis vigyázniuk kellene az ilyen reklámfilmekkel. A nyakamat rá, hogy a Toyotánál kiszámolja majd valaki, hogy mennyit fut egy Golf, és ha véletlenül megcsinálják...
