Egzotikum: Angol gőzautó tanulmány

	R.W. Stanley, az elsô sebességtartó gôzhajtású alkotója

Sok problémát kellett megoldaniuk. Az elsô és legfontosabb teendô a vízforraló átalakítása volt. A régi gôzfejlesztô nagy méretű volt, a súlya erôsen visszafogta a teljesítményt, otrombává tette az autót. 1478 belsô fűtôcsövet építettek be, ami hatalmas felületet ad, csekély térfogat mellett.

A biztonság legalább olyan fontos, mint a kirobbanó teljesítmény. Ha Stanley is a mai eszközökkel és anyagokból építette volna motorját, lehet, hogy napjainkig tovább él szerkezete - vélik a fejlesztôk. A fűtés elvben egyszerű: 98 literes bojlerben a csökkenô gôznyomás megnyitja az üzemanyagszelepet, a hevítés során fellépô túlnyomás zárja. A víz is szivattyúk nélkül jut a gôzfejlesztôbe.

Módosított 30 lóerôs Stanley motor

A mechanikus nyomásérzékelô állandó hômérsékletet tart bármiféle termosztát beépítése nélkül is. (A biztonság végett beépítettek egy túlnyomásszelepet is, meg persze ezernyi érzékelôt, lásd késôbb.) A tervezôk elôször úgy gondolták, a gôzfejlesztô maga elég vizet tud tárolni, nincs szükség külsô víztartályra és vízpumpára. Az elképzelés jónak tűnt, de abszolút zárt rendszert nehéz elképzelni, úgyhogy a biztonság érdekében üzem közben szükség van vízpótlásra, kell a tartály is, a pumpa elhagyható.

	Leginkább a Forma-1 autók karosszériája felene meg a célnak

Az eredeti gôzfejlesztô másfél centi vastag acélfalát ugyanekkora azbesztréteggel fedték be, ma speciális kerámiát alkalmaznak a kb. 80 centi átmérôjűre zsugorodott bojler köré. A hôfejlesztéshez, akárcsak a századelôn, gázolajat használnak (a PB változat is tervezôasztalon van). A tűztér 10-14 cm mély, kb. 70 cm átmérôjű. A korai szerkezet hangos robbanással indult, amikor begyújtották a hirtelen benyomott fűtôanyagot, mai utódja modernebb gyújtást alkalmaz.

Egy sportos, de akár utcai közlekedésre is alkalmas formaelképzelés

Legfôbb újítása a szeleprendszer. Bár fôbb paramétereiben megfelel elôdjének, valamennyi műveletet számítógép irányít majd. A vezetônek megvan a joga a szelepek irányításához, egy úgynevezett "A" módban a lábpedál által működésbe hozott potméter nyitja-zárja a szelepet 8 egyszerű elektronikus kontrol). Ha bedöglik az elektronika, a szelep azonnal zár. A modernebb "B" módban a pedál mechanikus mozgását a fedélzeti számítógép alakítja vezérelt szelepmozgássá.

	A gôzautó elvi vázlata

A komputerprogram felülbírálhatja a pedál jelét, megakadályozva pl. a gôzfejlesztô túlhevülését. Bár a fentiekbôl kiderült, hogy az autó mechanikusan teljes mértékben szabályozható, a vezetô megnyugtatása érdekében valamennyi paramétert méri a számítógép, és a programba bármikor be lehet avatkozni. Mivel a vezérlés távolról történik, a vezetôfülkével való mechanikus kapcsolat nélkül, könnyebb volt izolálni a motorrészt, aminek leginkább a robbanástól tartó sofôrök örülnek (a Stanley bojlere sohasem robbant fel, de ez nem zárja ki a katasztrófa lehetôségét).

A motorblokk még nincs teljesen kész. Több alternatíva is van: pl. Stanley 2 hengeres motorja, ami 30 lóerôs volt, nagy átmérôjű dugattyúkkal, átalakítása és nagyobb nyomás mellett 200 lóerô és 800-as fordulat is elérhetô vele. A szelepek növelésével a teljesítmény tovább fokozható. Másik alternatívaként egy eredetileg 20 lóerôs Bryan dugattyús motor jöhet szóba, ami magasabb hômérsékletet bír, és 1300-as fordulat mellett 150 lóerôt képes leadni. Az erôátviteli görbéje is közelebb áll az Otto-motoréhoz.

Sok kérdés vár még tisztázásra. Milyen fékrendszert használjanak? Hogy nézzen ki az autó? (A legtöbben a Forma 1-es dizájn hívei vannak.) A legfôbb kérdés mégis az, vajon a rendkívüliség elegendô indok-e, hogy sok milliót öljenek egy elavult technológia feltámasztásába.