A vörös veszedelem

Pár héttel ezelőtt már volt szerencsém az új Doblóhoz, de akkor csak másfél napig nyúzhattam.  Most a Fiatnak hála közel másfél hétig szaladgálhattam, pont jókor, mivel az OT Expós szállítani valók egy részét sikerült ezzel letudni, így közel ezer kilométert raktam bele a kocsiba.

Papp Tibi korábban megírta a Panorama változatot, ami a 5-7 személyes személyszállító variációt jelenti Fiatéknál. Most közel ugyanazt kaptam, egészen a B oszlopig egy az egyben ugyanaz a felszereltség, persze hátrébb kicsit kevesebb az ablak és az ülés. Néhány gyártó rövidebb váltót szokott rakni a teherautó változatába, mint a személyautóba, itt az is ugyanaz a 6 sebességes váltó volt, a 105 lóerős 1,6 literes dízel motorral. Annyi volt a fő különbség, hogy ebbe nem került Start-stop rendszer.

Amúgy a korábbi tapasztaltak alapján ez a motor az ideális nem csak a Panorámához, de ehhez a kisteherautóhoz is. Jól gyorsult, bár tipikusan úgy 1000-es fordulat körül kicsit gyenge, 1500-tól felfele már megjön az ereje megrakva is. Teher alatt kicsit gyengébbnek érződött a fék, de valószínűleg kevesen fognak vele terhelhetőség határán autózni vele. A fogyasztás a 600 km vegyes út alatt 6,3 literre jött ki, de hosszabb vidéki úton szépen beesett a 6-os alá a számláló.

A nálam lévő modell pontosan megegyezett a korábban vezetettel, rövid tengelytávú modellel, így a maximális teher az utasokkal együtt 750kg. A leghosszabb variációban egészen 1000 kg-ig mehetünk el, ami egy-két számmal nagyobb kisteherautóknál se hangzik rosszul.

Az árut hat rögzítőszemmel lehetett megfogni, a raktér hossza 1820 mm, szélessége 1230 mm a kerékdobok között, másutt 1714 mm, a hátsó ajtónyílás is 1231 mm széles, így az EUR raklapokkal se lehet gond. Oldalról persze már nem férne be, lévén a tolóajtó csak 700 mm-re nyílik, és az alapváltozatban nem is széria.

Éppen valamit szállítottam, és megláttam előttem a sorban egy másik kisteherautót aminek a hátsó ablak elég érdekesen nézett ki. Valószínűleg megunhatta, hogy mindig kitörik az érdeklődők, és saját kezűleg falazta le pár acéllemezzel az ablakok helyét. Szépen körbe volt hegesztgetve az egész. Amikor ilyet látok, kicsit elgondolkodok, hogy vajon mi visz rá valakit, hogy egy teherautót, pláne nagyobbat hátsó ablakkal rendeljen. Nálunk is járt már olyan dobozos, aminek akkora betekintése volt, hogy a szomszéd utcából kiszúrták, érdemes-e feltörni. Viszont cserébe tolatásnál nem sokat segít, hiszen a veszélyesebb dolgok úgyis elbújnak alul.

Felszereltségből kétféle létezik a Cargonál, egy alap és egy magasabb, amit SX-nek hívnak. Az oldalajtón kívül a jobban felszereltben széria a ködfényszóró, a raktérburkolat, a légkondi és a CD-s autórádió. Ez utóbbiból viszont az MP3-at is tudó már extra. A két felszereltség között a különbség 330 ezer forint, mondjuk nekem ebből a klíma, a burkolat és az oldalajtó kéne főleg.

Az audió rendszerrel kapcsolatban két dolog tűnt fel. Egyfelől az egész anyagot a mappanév szerinti ABC sorrendbe kezdte el lejátszani, így lett hirtelen egy kb. 150 elemű playlistem, amiben csak sorban tudtam lépkedni. Mondjuk ez lehet az én ügyetlenségem miatt is, bár azért egész jól el szoktam boldogulni a változatos rendszerekkel. A másik, hogy a rádió ugyan szólt a slusszkulcs bármilyen állapotában, de a kézifék mögé rejtett USB port csak akkor kapott áramot, ha gyújtásra fordítottam. Meglepett egy másik érdekes jelenséggel is, ha rá volt dugva a pendrive, akkor indítás után minden esetben elkezdte lejátszani, akkor is ha rádióra volt állítva kikapcsoláskor.

Minden apróság ellenére szerethető, jól vezethető autó volt, árával és felszereltségével elég jól áll a versenytársai között. Azt tapasztaltam, hogy még sokan megbámulják, majd ha több lesz, biztos hozzászokik az autós társadalom. Több embert megkérdezve egész változatos eredményt kaptam, a rondaságtól a milyen kis cuki arca van felkiáltásig.