Megvolt: Fiat Fiorino Cargo SX Adventure 1.3 Multijet
Jobban fordul, mint egy francia
Kicsit aggódtam az 1,3 literes Multijet miatt, de kellemesen csalódtam. Nem volt egy STI, viszont megpakolva és klímázva is pont ugyanúgy ment. Városban tökéletesen elég volt, országúton se volt vészes. Persze fullra rakva már ne kezdjünk hirtelen előzésekbe. Fogyasztása vegyes használatban 5,5 literre jött ki, ami megfelelt a gyári adatoknak is. A hangja nem zavaró, és a raktér se döngött, így viszonylag csendben lehet autózni.
Már csak azért is, mert a hangszórók természetesen valahol a talpunk magasságában szóltak, így kicsit nehezen jutott el a fülemig a zene. A rádió amúgy nem a gyári volt, a felszereltséghez nem jár, így gondolom, valaki megunta a Fiat-nál a csendet, és rakott bele, amit talált. A személyes vackokat és a telefont számos helyre tudjuk eltenni, ténylegesen elrejteni csak a kesztyűtartóba sikerült. A laposabb motyót még be tudjuk tenni az ülés alá, de az a rekesz csak a szék előrehúzásával elérhető, így inkább a ritkábban használt holmiknak jó.
Ez a modell így SX felszereltséggel 2 800 000 Ft nettóba kerül, de ebben még nincs benne a klíma (160 000 Ft), a ködfényszóró (25 000 Ft), az elválasztófal (5000 Ft), a tetőcsomagtartó rúd (35 000 Ft), az Adventure csomag (55 000 Ft), a megnövelt terhelhetőség (5000 Ft) és a TractionPlus (120 000 Ft). Így a végelszámolásnál 3 205 000 nettó forintra jön ki, ami kategóriatársai között olcsónak mondható, de testvérkéi között ő a legdrágább, viszont csak neki van ESP-je.
Karotta élményei az olasz dobozzal
A Fiorinót az ortopédszék hazaszállításához kértem kölcsön. Az ortopédszék egy skandináv gyár terméke, a rétegelt lemezeinek ragasztásához használt bébirénszarvasagyvelő-gyanta azonban annyira drágává teszi, hogy a világon sehol sem vásárolja senki, csak néhány kiválasztott kapja ajándékba, vagy megvesztegetési vagy lelkiismeretfurdalás-enyhítési okokból. Az én irodámba úgy került, hogy amikor összeköltöztem a csajommal, vittem egy sporttáskányi ruhát, és a sporttáska térfoglalása miatt túlcsordult a csepp lakás falain szék, ami az övé volt. Hogy oda hogy került, nem firtattam.
Az ortopédszék kacskaringós, ahogy egy hintaszék-térdeplőszék-heverőfotel hibridet elképzel az ember, így semmilyen személyautóba nem illeszthető kényelmesen, szétszerelés nélkül. Ezért jött kapóra a Fiorino. Hiába egy városi kisautó az alapja, benyelte vígan, még féltem is, hogy a kanyarokban billegve majd megüti a lemezt.
Az olasz áruterítőt kedélyes melósnak képzelem, még a dobozos Fiorinót is áthatja a háromkerekű piaggiók halszagú jókedve. Olyan vidáman szalad a városban, és annyi benne a virtus, hogy máig se értem, hogyhogy nem egy zsák fűrészpor ömlött a lábamra, mire hazaértem. Még üresen is rugózik, jó benne ülni, jó vele menni, és sokkal használhatóbb, mint egy bedeszkázott oldalú Corsa. Ha a kutya marad olyan büdös, amilyen, talán veszek is egyet, légmentesre szigetelt, hűtős felépítménnyel.
