Platós pornó porban

Ne kerülgessük sokáig a forró kását, nyomjuk tele a vödröt vízzel, az nem hazudik. Bár Winkler szerint az Amarok segge kifejezetten pattogós és prosztó, azért a tény, hogy semmivel sem lögyböltünk ki több vizet a platóra, igazolta, hogy bármennyire is érezzük kényelmetlenek, azért a PSZF-harcosok nem hányják össze magukat a platón. Mondjuk azt nem tudjuk, hogy a masszív terepjárásra átépített Defender hogyan hozta ugyanezt a végeredményt, de tény, ez a fenék sem pattog jobban, mint Volkswagené. Csak olyan pici, hogy maximum pigmeus szabadságharcosokból fér rá egy csokornyi.

Meglepő módon a Navara, amelyik közúton szerintem a legkényelmesebb mind közül, hosszú platója ide-oda dobálja magát. Mondjuk sokat nem érezni belőle, hiszen az autó üres tömege pontosan két tonna, ráadásul az első futómű kifejezetten bólintósan puhára van hangolva, ennek ellenére alig maradt némi víz a vödör alján, mire végigfutottunk a röpke kétszáz méteres földúton ötvennel.

Azon nem lepődtünk meg, hogy az L200 is milliliterre pontosan ugyanannyit veszített vízkészletéből, hiszen már amikor beültünk, akkor feltűnt, mennyire billen a kabin jobbra-balra. Az ennyire hosszú rugóutak és puha felfüggesztés nyilván jól jönnek terepen, aztán mégis... a víz nem hazudott.

Pontosan fordítva sült el a dolog, ahogy azt érzékszerveink sugallták, Koncz Jani mindenes autójának vödrében is 11 centiméternyi víz maradt, annyi, mint az utód esetében.

Nem tudjuk, volt-e valami konkrét baja a Nissan motorjának, de feltűnt, mennyire éktelenül hangos és kelletlen. Pedig erős: 180 lőerős, de sokkal hangosabb, mint a Mitsubishi ugyanakkora motorja, a Volkswagenhez képest pedig egyenesen üvölt.

Itt még fogalmunk sem volt a végső sorrendről, sőt, megtévesztett minket a Navara méltóságteljes gurulása, a könnyedség, ahogy földbe döngölte a földút buckáit ott, ahol a többiek már belengtek, de érződött, hogy az új L200 puhább és kényelmesebb, mint az Amarok, bár jóval nagyobbakat bólint és leng. Aztán jött a kaptató és egy könnyed terepjárás. Na meg a nagy pofáraesés.

Elsőként az Amarokot ugrasztottuk neki a kis kaptatónak (annak, amelyiken tavaly sikerrel meghajtottuk a Hilux fellépőjét). Mindegyik esetben felezőt és difizárat használtunk, a Volkswagennél ez azt jelenti, hogy kétszer megnyomjuk a váltókar melletti kapcsolót és egy kis gombot a műszerfalon. Ilyenkor az ABS is terepjáró-üzemmódba kapcsol, a kerekek hosszabban blokkolnak, így gyűjtve maguk előtt némi anyagot a lassításhoz.

Az Amarok gond nélkül feljutott, a rámpaszög és a hátsó terepszög is elegendő volt, hogy ne érjen semmi oda, ahová nem kell.

Az L200 esetében nem voltunk benne biztosak, hogy meg akarjuk próbálni, hiszen az extra hosszú plató miatt akkora hátsó túlnyúlása volt, mint ide Nagykáta, ezért először csak félig másztunk fel a domboldalba, mintegy körbetapogatva, meddig lehet menni. Nem mondom, magam is megdöbbentem, hogy – bár alig tíz centiméter maradt az aláfutásgátló vascső és a föld között – de nem ért le. Kéjes vigyorral rántottam felezőbe, kapcsoltam a difizárat és bő gázzal simán, gond nélkül felment. Pedig fellépő is volt rajta. Valami mégiscsak lehet ebben a terepjáró-vérvonalban. Vagy nem?

Hiszen a tankszerű, keménykötésűnek kinéző szteroid-Navara bizony elvérzett, mint a pinty. Ahol Koncz urunk rozsdás vacka egyetlen nagy gázfröccsel felugrott, a Navara bőgött, majd az alvázát a hegygerincen végighúzva kecmergett fel. Nocsak?

És a Defender? Hangosan röhögtünk Janival a kabinban, az autó meg rajtunk: ennek ez a feladat egyszerűen méltatlan, semmi nem történt és ott volt. A kommentablakban csak ennyit mondanánk: lol.

A 40 fokos oldaldőlés-próbát kiállta mindegyik, nyilván szégyen lett volna, ha felborul bármelyik is, a rönkhintán aztán jól megcsapkodtuk egyik-másik alját, hiába tudtam, mit kell és hogyan, ha nem sikerült kivitelezni.

Mindeközben folyamatosan érveltünk és ellenérveltünk, de komolyabb vita nem alakult ki: egyszerűen érezni lehetett, melyik autó hogyan viselkedik és mozog, ha lekerül az aszfaltról. A Nissan egyértelműen elveszik. Túl nehéz és széles, alacsonyan hordja az alvázát és méretéből fakadóan nem tud úgy fordulni, mint a többi. Országúton kényelmesebb tán, mint a többi, ellenben zajosabb és elkér 11 liter gázolajat, ami legalább eggyel több, mint a VW vagy a Mitsubishi esetében. Bár elment ott, ahol a többi, de hallhatóan jóval több munkájába került hajtásláncnak, dolgozott az összkerékhajtás akkor is, amikor nem volt indokolt. Nem, köszönjük, húzzon csak jetskit a Balatonra, oda éppen megfelel.

Az Amarok tetszett. Érezhetően jobban mozgott, mint a Nissan, pedig csak száz kilóval könnyebb. Motorja halk, váltója pontos, kabinja jól zajszigetelt és akad a platón egy 12 voltos csatlakozó is.

A kellemes meglepetés egyértelműen a Mitsubishi volt. Hiába alkotja egymagában a diszkókisteher-kategóriát, azért érződik rajta, hogy messze többet tudna, mint amennyit mutatott. A hosszú plató némiképp limitálja a mozgásban, de futóműve, rugóútjai és határozott mozgása megnyertek, én ezt választanám.

Feltéve, ha lennék olyan hülye, hogy új pickupot veszek. Hiszen alapvetően egy munkagépről beszélünk, ezért találták ki őket valamikor régen, nem a parádéra és a városi villantásra. Ilyenformán messze úgy tennék, mint a keleti bölcs, Koncz mufti: használtan egy öreg csühögő, jó gumikkal, csörlővel és kész. Jöhet a világvége.