Nissan NP300 Navara – 2016.

 Sok neve volt, legalább annyi helyen is gyártották, így nem nagyon tudtunk volna olyan helyre menni, ahol ne lett volna legalább egy összeszerelő üzeme a Nissannak. Nálunk is árulták Pickup, NP300 és Navara néven is, amiben végül a második generációnál lett rend. Itt ugyanis maradt az NP300 (megfejtés Nissan Pickup, a 300 meg az össztömeg tonnában két nullával), mint munkásautó, fapaddal. És lett a Navara, mint díszpickup. Itt jelentek meg először az olyan, a teherautós világban addig ismeretlen extrák, mint a bőrülés, az ülésfűtés, hatalmas alufelnik, a puha belső burkolat, vagy a kétzónás klíma.

Az új generáció legnagyobb újdonsága a hátsó laprugót felváltó tekercsrugó. Ettől a platformtól azért annyira nem idegen, hiszen az előző Pathfinderben már jelen volt, de pickupoknál nem jellemző. A neve pedig immár NP300 Navara. A tekercsrugós megoldást csak a duplakabinos változatokhoz kapjuk meg, a szimpla és extra kabinosok maradtak a hagyományos hátsó rugózásánál.

Mivel a tapasztalatok alapján a laprugós változat jobban viselkedik agyonpakolva (például még tud rugózni, nem ül össze), talán nem véletlen, hogy a jellemzően aktív munkára vett változatok (a szimpla és extra kabinos verziók) ezt kapják. Az utakon tényleg kellemesebben fut a tekercsrugókkal, mint a korábbi verzió, de némelyik úthibánál megmutatja, hogy egy baromi nehéz merev híd van még mindig a kocsi alatt. Viszont legalább üresen nem pattog annyira.

Bár azt hihetnénk, az új futómű jobban viselkedik terepjárás közben, le kell törnöm a lelkesedést: a tapasztalatok alapján a többlengőkaros megoldás közel ugyanolyan. Ugyanakkora rugóutakkal, mint laprugós verzió. Hamár terepjárás, egy csodálatos pozitívumot találtam a kocsiban, mégpedig a teljesen kikapcsolható parkradart. Ezt csak az tudja értékelni, aki járt már olyan kocsival terepen, ami állandóan visszaélesítette azt, és onnantól az összes kósza fűszálra bejelzett.

A másik fixen kikapcsolható extra az intelligens kulcs külső érzékelése. Onnan kezdve hagyományos távirányítós központi zárként viselkedik, így érzékeny helyen nem kell aggódni a trükkös elektronikáktól.

A váltó elég teherautós, nem nagyon lehet gyorsan váltogatni, nyugalomra int. A motor nem forogja szét magát, halk, gyorsításnál kellemesen fütyül a turbó, és ha kiforgatjuk, egész sportos hang jön elölről. Városi forgalomban 8 literes átlag jött ki, ami ekkora batártól nem rossz. Nálam a 2,3 literes 190 lóerős duplaturbós verzió volt, ha nem a fullos verziót vesszük, létezik még 160 lóerős is. Egyelőre nem látjuk az egykori 200 ló feletti V6-ost, amit sokan panaszoltak is, de talán hamarosan az is megérkezik.

Az utastér elég kényelmes, csendes, már-már személyautós. A beltér persze tesztautóhoz méltón fullos, így az első amin megakadt a szemem, a külső tükör volt. Ami bár személyautóhoz képest hatalmas, de mégis kisebbnek tűnt, mint a régi. És később összemérve a parkolóházban lakó előző Navarákkal (három is akad, mind V6-os), tényleg kisebb lett, ami kicsit rontja a hátratekintést. A másik érdekesség a szélvédő. Manapság már ritka az a szélvédő, aminek a tetején színes csík fut végig. Először örültem neki, mert naplementénél valóban hasznos, viszont a lámpáknál pont kiszűri a zöld színt.

Rengeteg pakolórekesz akad a vackainknak, bár az ajtózseb lehetne nagyobb, és végre a GPS-ekre, telefonokra is gondoltak, még a műszerfal tetejére is jutott egy csatlakozó (jó, nem nagy újdonság, de itt eddig nem volt). Elég átgondoltnak látszik az egész, így nem is értettem, hogy hátul miért nem lehajtható a háttámla. Oké, nem egy biztonsági széf, de azért jól tudott jönni a kisebb táskák elrejtéséhez. Az ülőlap felhajtható, és ebben az állapotában egy kis akasztó tartja ott.

Kicsit elgondolkodtam a bónusz piros színű, és igen rövid gumipókon, de aztán rájöttem: azzal lehet lehajtott állapotba rögzíteni. Egyáltalán nem tapasztaltam kiakasztva se, hogy elmozdult volna az ülőlap. Ezt szerintem élő ember nem fogja beakasztani. A lap alatt két rekesz található, amiből az egyiket elfoglalja az emelő, és olyan ügyesen van a kocsi domborulatai köré formázva az anyag, hogy az apróbb tárgyak valószínűleg végleg eltűnnek, ha oda bekerülnek. És aztán végtelenségig idegesítenek majd minket a rejtélyes zörgéssel.

A legalapabb duplakabinost jelenleg bruttó 7,66 millóért kapjuk meg, 160 lóerős motorral, klíma nélkül, viszont széria hátsó difivel. A nálam lévő változat a fullos Tekna volt, ez 10 millió forintba kerül, és ebben benn van a 360 fokos kamera meg a navi is. Ha erre rádobunk még 300 ezret, akkor 7 sebességes automata váltót is kaphatunk hozzá. Összehasonlítás képpen egy D-Max LS+ automata váltóval 9,13 millió, míg egy Ford Ranger Wildtrak hasonlóan jól felszerelve 11,3 millióba kerül, szóval egész jól sikerül a listaárat középre belőni.