Volkswagen Crafter 2.0 CR TDI L4H3

Vannak autók, illetve bizonyos kategóriájú típusok, amiket szerintem nem lenne szabad megengedni, hogy friss jogosítványosok vezethessenek – elsősorban a saját érdekükben. Egy jó Lamborghini, Koenigsegg, Ferrari vagy épp az ezer lóerős Bugattik? Esetleg egy AMG G-osztály, M-es 7-es vagy az RS Audik? Hiába vagy tinédzser tech-milliárdos, vagy az európai futballpiac átigazolási rekodere, egy ilyen autóhoz rutin, tapasztalat és némi önmérséklet is kell. Hasonló a helyzet a még B kategóriával vezethető, de nagy méretű furgonokkal is.

Nem a kezelőszervek okoznak nehézséget, mert ma már az ilyen dobozos áruszállítókkal egyáltalán nem fizikai munka az autózás. A pedálok, a váltó vagy a kormányzás olyan kis testi erővel működtethető, mint egy városi kisautóé. A magaslati üléspozícióhoz – a fenekünk nagyjából a SUV-ok tetővonalában van – is hamar hozzászokik az ember, ráadásul ezt a Craftert mindenféle vezetési segédlettel is teletömték.

Nyilván nem teljesen életszerű, hogy egy mai magyar kisáruszállítóban holttérfigyelő rendszer, ráfutásos balesetet megelőző asszisztens és radaros tempomat is van, de ebben a Crafterben volt ilyen. És jól is működtek, az autópályázás tényleg pazarul könnyed feladat a volánja mögött, a városi forgalmat is jól kezeli a fékasszisztens, nincsenek felesleges riasztások, értelmetlen belefékezések. A parkolóradar és a visszagurulásgátló pedig olyan kiegészítő, amit még a nagyon garasoskodó cégeknek is érdemes megrendelnie, hiszen mindkettő gyakori és drága töréskároktól kímélheti meg a vállalkozást.

Egy Craftert vezetve egyetlen dolog igényel megszokást, és az a mérete. Egy Honda FR-V-ből ültem át, ami kétszer háromszemélyes üléssora miatt kifejezetten széles autó – nem állsz be vele egy Daewoo Tico parkolóhelyére. De még ehhez képest is okozott gondot a Crafter szélessége, többször csak azért nem koccoltam le a jobb oldali tükrét a parkoló autók mellett elsuhanva, mert nem egyforma magasságban voltak. Városi forgalomban leggyakrabban extrém szélessége okoz nehézséget, de a magassága is átlagon felüli, útszéli fák ágai, magasabb bokrok láthatják ennek kárát. Parkolásnál, manőverezésnél pedig a hossza jelent kihívást, hiszen közel hét méteres – ezért is kötelező bele a tolatóradar, sőt, városi használathoz méginkább a tolatókamera.

Nem egészen egy hétig volt nálam a Crafter, nekem nagyjából ennyi idő kellett is, hogy megszokjam a méretei, de még így folyamatos odafigyelést igényelt. Persze van a nagy testnek egy komoly előnye is, amit a raktérben kell keresni. A hatalmas és jó kihasználható hely, amely várja a rakományokat. Az L4H3 kódnevű, közepes méretű és magasságú Crafternek a raktérhossza impozáns 4,3 méter, míg a belmagasság 1,96 méteres. Elvileg egy kisautóval – pédául a már emlegetett Deawoo Ticoval akár be is parkolhatnánk, de ami ennél is fontosabb, hogy ezek a dimenziók 11,3 köbméter hasznos rakteret jelentenek.

Így aztán a Crafter kufferébe lehet rakodni, a terhelhetősége ugyanis másfél tonna, ami a tér egészen jó kihasználását teszi lehetővé. Különösen, hogy az ajtónyílások nagyok és tágra kitárhatók, illetve rengeteg rögzítőszem és egyéb hasznos kiegészítő segíti a cuccolást. Erős, bár nagyon kékes fényű LED-lámpák világítják be a kisebb szobányi teret, profi áruterítőknek viszony nagy hátrány, hogy alapáron csak a jobb oldalon van tolóajtó.

Háromféle hajtási konfigurációban és három különböző teljesítményszinttel rendelhető a Crafter. A CR TDI motorok, amelyek csak szorgalmasan adagolt AdBlue segítségével teljesítik az Euro 6-os normákat, 105, 140 és 177 lóerős teljesítményszinten elérhetők, utóbbi duplaturbós. Nálunk a 140 lóerős járt és amennyire mi meg tudtuk pakolni, úgy soha nem érződött gyengének. Létezik elsőkerékhajtású Crafter, mint a tesztautónk, aztán hosszmotoros és hátsó kerekes, illetve 4x4-es verzió is. Utóbbi az alpesi országok kedvence, ahol az egyébként is magaslati levegőt azzal fokozza, hogy a vezetőülése az alapváltozaténál is 10 centivel magasabbra került.

Pedig már az alapverzió vezetőülésébe is lépcsőket megmászva vezet az út. És micsoda ülésbe: a buszos stílusú, légrugós, liftezős vezetőülés az én gyomromnak kicsit puhára volt véve, de jó hír, hogy a rugó keménysége, így a liftezés mértéke is állítható. Alapértelmezésben, rossz úton és nagyobb tempónál előfordult, hogy akkorákat lengett a vezetőülés, hogy az a gézpedál nyomásának mértékére is hatással volt. Ettől meg-meg lódult, bakkecskézni kezdett az autó, amitől még jobben kilengett vezetőülés – végül röhögve, de már vészjeleket küldő gyomorral vettem el a lábam a gázról, hogy valamiféle nyugalmi helyzet újra előálljon.

A kabin kialakítása egyébként elképesztően profi, jó az anyagminőség és millió rakodórekesz, pohár és vizesflakon tartó, tálca, polc vagy kisszekrény várja a fuvarozáshoz nélkülözhetetlen kellékeket. A műszerfal tetején lévő polc oldalán USB-csatlakozó és szivargyújtó is található, a felszereltség tényleg személyautós, további extrákkal. Ahogy a központi kijelző és az érintőképernyőjén keresztül elérhető infotaiment rendszer is személyautókat idéz, illetve egész pontosan a Volkswagen személyautóiból származik. És itt is kitűnően használható.

Sokat és könnyedén lehet pakolni a Crafterbe, hogy aztán könnyedén vigye is a szállítmányt. Üresen simán büntet az M7-es autópálya legbelső sávjában, rezzenéstelen egyenesfutással, az oldalszélre teljesen érzéketlenül csörtet előre, mint egy vaddisznó, és óra szerint 140-es tempóról még érzhetően meglódul. Sokat egyébként akkor sem romlott a menetdinamikai, amikor relatív kis fajsúlyú bútorokkal telepakoltunk a rakteret. Nyomatékból olyan vehemenciával gyorsul amit sok átlagos, szívó és benzines személyautó is megirigyelne.

Hosszú távok leküzdésére nem csak az ereje és a menetdinamikája miatt kitűnő a Crafter, de nagyon kényelmes is. A önmagában is rugózó, jó formájú és kényelmes vezetőülésen túl is egészen szépen mozog a nagy VW, a motor csendesen brummog, szél és futóműzaj nincs benne több, mint egy páréves vagy mai, de nem prémium személyautóban. Zenét hallgatni, beszélgetni, fáradtság és meggyötörtség nélkül megérkezni lazán lehet vele.

Ha a sofőr bírja, akkor gyakori megállásokat sem kell tartani, mert gyári adat szerint 7,4 litert fogyaszt – mondjuk a VW weboldala szerint mind a három teljesítményszinten, ami kissé gyanús... Nekem 9 literes átlag jött ki a teszthét alatt, de ugyanezt a túrát azért meg lehetett volna oldani úgy is, hogy nyolcassal kezdődjön ez az érték. Viszont egy liternél nagyobb spórolás csak Gerhard Plattner-díjas profik tudtak volna elérni.

8-9 liter körüli valós százas átlag egy ekkora behemóttól egyébként szép eredmény, ezért igazán nehéz belekötni az új Crafterbe. Persze teherautóságából fakadóan vannak olyan részletei, megoldásai, amit mondjuk egy Atreonból nézve bénának és olcsónak érzünk. Viszont mint célszerszám, mint adott feladathoz rendelt eszköz nagyon jól teljesít, még akkor is, ha a 7,4 millió forintos bruttó indulóárát a nagyobb motor és felépítmény, illetve a sok extra hamar 10 millió forint fölé tornázta. Ez azonban nem luxuskiadás, hanem beruházás egy olyan termelő eszközbe, amelynek minden képessége megvan arra, hogy az árát sokszorosan visszakeresse.