Ha én alakítanám az árakat a Ssangyongnál, azon igyekeznék, hogy legalább tizenöt százalékkal a riválisok alatt maradjak. De ez más feladata.
Ronda, ronda, ronda, ronda, ronda. Csúnya, brrrrrrrrr, ostoba, szánalmas. Mindenki ezt szajkózta. Többen ki is nevették. Többen engem is kinevettek, hogy ilyen autóval jelentem meg. Egyedül anyámnak tetszett. Neki elég, hogy új és nagy. Meg sem fordul a fejében, hogy egy drága, csillogó, vadiúj autó csúnya is lehet, könnyes szemmel nézte a büszke koreai szörnyeteget, nem is értette, miért kérem szüntelen, mondja el, milyennek látja.
Engem egy platós nem hoz lázba. Tőlem hasonlíthat akár Gregor Bernadettre vagy Pamela Andersonra, nem számít. Persze egy Ford-F150 Lightning azért érdekelne, és bevallom, az új Mitsubishi L200 is tetszik, de csak távolról, visszafogottan.
Tökéletesen érzelemmentesen vettem át a tesztautót, nem is nézegettem, csak használtam. Érdektelenségem ezúttal kapóra jött, hiszen így sokkal objektívebben tudtam hozzáállni. A pick-upokkal kialakított távolságtartó kapcsolatom az oka annak is, hogy a következő három-öt bekezdésben már nem az Actyon Sports fizimiskájáról lesz szó.
Ha Fábry Sándor lennék, valószínűleg oldalakon keresztül morfondírozgatnék jó ízűen az autó iszonyatos nevén, de mivel én csak egy kis Gyulavitéz vagyok, annyit mondok: agyrém. Nem Action, Actyon, és nem Sport, hanem Sports. Miért? MIÉRT? Ez így vagányabb, izgalmasabb, egyedibb, érdekesebb, szebb, jobb? Önök értik? ( A cikk megjelenése után néhány órával egy olvasó beküldte a megfejtést: Action + Youth = Actyon. Nem mintha ettől javult volna a helyzet.)
Megértem, hogy Bódi Sylvi ipszilonra cserélte az egyik i-betűjét és elhagyta a zét, de: Szilvi szép, Szilvi már sztár volt, amikor váltott, és Szilvi különleges, egy a rengeteg Szilvi közül. Ő Sylvi és kész, ehhez kétség sem férhet. De az Actyon Sports mit akar? Nem is szép, nem is sztár, nincs is több hasonló nevű rivális, akkor meg minek? Ez olyan, mintha Prince anno Prynce néven vetette volna magát a zenei életbe. Tökéletesen fölösleges húzás, a tehetség éppen elég volt, hogy a világ felfigyeljen.
A belső tér kifejezetten kulturált
No mindegy, egy autó neve talán még a kinézeténél is érdektelenebb, mélyedjünk el inkább a fontosabb részletekben. A belső tér elég jól néz ki. Tényleg. Nem kirobbanó, sőt nem is igazán érdekes, és - mivel egy Ssangyong távolról sem nevezhető prémium autónak - van benne egy csomó kemény műanyag, de kellemes, kulturált, és nem csak teherautó viszonylatban. A tesztautó természetesen tele volt extrákkal, így a Rácz kolléga által a bemutatón tapasztalt ordító olcsóságérzet ebből a kocsiból kimaradt, helyette volt bőrülés, meg digitális klíma, meg kormányról vezérelhető mindenféle.
Elöl nincs gond, kényelmesen lehet terpeszkedni, hátul azonban az autó külső méreteihez képest kevés a hely. A Sportsban kábé annyi hely van a hátsó sorban, mint egy alsóközepes kocsiban. Lehet, hogy annyi se. És nem is igazán kényelmes. A tetejébe a platója is kicsi. Mielőtt még nagyon elkámpicsorodnánk, váltsunk. Az új, felemelő téma nem lesz más, mint az Actyon Sports futóműve. Ennek az autónak ez a legerősebb pontja, ez az egyetlen olyan terület, ahol riválisai fölé emelkedhet. A hajtás olyan, amilyen: kapcsolható az összkerék, van felező, de diffizár nincs. Mindegy, építkezni vagy szörfözni bőven elég ennyi, Szibériába vagy a Himalájára meg úgysem akar senki elsangjongozni. A lényeg azonban nem ez.
