Munkahelyi szerelem

Az előző K2500-ast nem azért szerettem, mert olyan szép volt. Nem is azért, mert kényelmes. Hanem mert olcsón jól használható, gyors, kompromisszumoktól hemzsegő új kisplatóshoz juthatott, akinek ilyenre volt szüksége. Most mégis úgy tűnik, végre nem az alacsony ár a legfőbb cél a Kiánál.

Egy ideje a költségek alacsonyan tartása mellett a hiányosságaikat is jól látják, ami nem nagy dolog, sokkal inkább az, hogy tesznek is ellenük valamit, miközben elnézésünket kérik, de a fejlesztés pénzbe kerül. Na jó, megbocsátunk, ha tényleg hasznos, kényelmes vagy szép lesz az eredmény. De aztán ne kelljen csalódni!

Ha az árlista felöl közelítjük az új koreai platóst, több érdekesség is szemet szúr. Az első, hogy minden árat bruttóban adtak meg, ami kissé megnehezíti az összehasonlítást a konkurensekkel, elsőre a számok a vásárlókat is könnyen elriaszthatják. Ne ítéljünk azonban elhamarkodottan. Osztottam, szoroztam, megváltozott neveket egyeztettem, és kijött, hogy egy év és egy modell távlatából 340 000 bruttó forinttal drágult a K2500-as. Ezzel együtt még mindig több mint egymillió forinttal kérnek többet a konkurens európai duplakabinosokért, ami a mai világban nem elhanyagolható különbség.

Persze minden attól függ, hogy mit kapunk a pénzünkért. Kell-e alázatosan félrefordított fejjel szégyenkezni, amikor ebédelni megy a csapat, vagy bátran és mosolyogva tekinthetünk körbe, vajon mit szólnak új szerzeményünkhöz a közlekedőtársak. Előre elárulom, most az utóbbiról lesz szó: a K2500-ashoz nemcsak szépséget, imidzset is vásárolhatunk. Igen, jól hallották, imidzset. Egy Kiában. Persze nem egy luxusmárka előkelőségére kell gondolni, hanem a kisplatós társadalom ranglétráján történt hatalmas ugrás külső megtestesülésére. Mert valami megváltozott.

De mi? Ami elsőre látszik, megmaradt a magas fülke, alacsony plató összeállítás, mindnyájunk legfőbb rémálmával, a hihetetlenül bonyolult kerékcserével együtt. Szerencsére eddig csak évente kaptunk K2500-ast és megúsztuk defekt nélkül, de senkinek nem kívánok egy lapos belső kereket a hátsó tengelyen, valahol az országút szélén.

Ekkor ugyanis először két pótkereket kell leszerelnünk a plató alól, mivel a hátulra való kisebb van felül, azaz belül. Ezután két kereket le a defektes oldalról, majd a megfelelő kerekeket vissza a helyükre. Ember legyen a talpán, aki a szerteszét heverő felnikből hirtelen megállapítja, mit hova tegyen. De vigasztaljon minket, hogy emiatt maradhatott a plató a régi: alacsony és könnyen pakolható.

Bár a sajtóanyag szerint a reteszek is változtak, könnyebben nyithatóak lettek, nekem ugyanolyan nehézkesnek tűnt a falak lehajtása, mint korábban. Egy oldalfal lenyitásához először a hátfal karját oldjuk, majd a vékony peremnél fogva megpróbáljuk kirángatni az az oldalfalat biztosító csapot a helyéről. Ha ez sikerül, akkor már csak az első kar kioldása van hátra, és le is engedhetjük a lemezt. Nincs is baj, amíg a biztosító csap nem szorul jó alaposan a helyére, mivel ilyenkor csak egy-két határozott kalapácsütés segíthet.

Az oldalfal mentségére legyen mondva, nem praktikus, viszont szép. A korábbi szögletes élek helyett íves domborulatok merevítik a fülke színére fényezett lemezt. Szerkesztőségi ebédhez hibátlan, de hogy bírja a betonkeverő lábait a gyönyörű fényezés?

A korábban használt fehér rétegen sem szép látvány a munka letörölhetetlen nyoma, de az új és vidám színeket nehezebben áldoznám fel egy platónyi sóder oltárán. Most kérdezhetnék a Kia mérnökei, nem én akartam valami szépet, formásat? De, nem tagadom. Mégis rá kell jöjjek, hogy a szépség megnehezíti a munkásember életét. Erre ugyanis vigyázni kell. Vigyázni a pakoláskor, nehogy összekaristoljam a platót. Vigyázni a tolatáskor, hogy a szép, új, kerek hátsó lámpák is épségben maradjanak. Vigyázni kell a fényezett első lökhárítóval és az ajtók szövetborításával belül.