Bemutató: Mitsubishi L200 -2006

A sivatag igen változatos terep, sziklás, dűnés, bokros része egyaránt akad. És persze aszfaltút is van bőven, az ember nagyon tevékeny kis lény, még itt is gyüszmékel, építkezik, a semmi közepén. Az L200 mindenhol elboldogult, bár igazán kemény feladat elé állítani az adott körülmények között nem sikerült.

Azért ez minden dizájn dacára most is könnyűseggű pickup, nem valódi terepjáró. Teherautó, anatómiájából adódóan nem elsősorban személyszállításra való. Ahol a LandCruiserek röhögve elmentek hátsókerék-hajtással, simán befordultak a sivatagi út sűrű keresztbordáival érdekessé tett elnyúló kanyaraiban, pilótáik ásítozva tartották a földúton a hetven-nyolcvanas tempót, nekem akadt némi tennivalóm.

A terheletlen, ám hajtott hátsó tengely minden homokszemen hajlamos volt eltáncolni, márpedig homokszemből akad néhány a Szaharában. A viszonylag erős motorral (136 ló) gyakran előfordult, hogy valamelyik kerék még egyenesben, harmadikban is eldifferált gyorsításnál a laza talajon; ez a sivatagban még istenes, de mondjuk egy szűk utcán, jeges úton, kétoldalt parkoló kocsik között kellemetlen lehet.

Hogy az útról való leesés veszélye és a mellettem ülő pirellis PR-leány rémületben tartása nélkül tartani tudjam a konvojjal a tempót, bekapcsoltam az összkerékhajtást, csak úgy menet közben a kabinból, természetesen ilyet is lehet. Ráncaim kisimultak, ujjaim görcse engedett a kormányon: nem volt gond többé. Ha meg mocsárba, meredek emelkedőre kellett volna mennem, még mindig lett volna lehetőségem bekapcsolni a felezőt, sőt akár a központi differenciálzárat is. Az aktuális állapotokról kis kijelző tájékoztat a műszerfalon, négy zöld LED a négy kereket, egy a diffizárat jelképezi.

Tesztautónkra oldalsó fellépőket is szereltek. Ezt a kiegészítőt általában ugyancsak fitymálják a vérbeli terepjárósok, de én kipróbáltam, ráálltam, ugráltam rajta, és kibírt, tehát az sem elképzelhetetlen, hogy egy fatörzsre, sziklára csúszásnál esetleg valóban képes megóvni a lemezeket, küszöböt a horpadástól, karcolástól.

A menetkomfort nem sokat változott: az új L200 is merev hátsó tengelyes, terheletlenül kényelmetlenül pattogó pickup. Talán kicsit csendesebb, talán kicsit finomabb, de tényleg csak talán, még az aszfaltra visszatérve is minden útbordán visszavágytam a LandCruiser puha ringatózásába. De azért amikor láttam, hogy az arab gyerekek nemcsak a Hummernek, de nekünk is izgatottan integetnek, mindjárt jobban éreztem magam. Elvégre egy nagyon szép, izgalmas formájú autóban ülök, ha ráz, hát ráz!

Az új L200-at Thaiföldön gyártják, ahogy elődjét is, meg a Mazda B2500-Ford Ranger ikreket is, Thaiföld pickupnagyhatalom. Nem csoda, hogy az L200-at is Bangkokban mutatták be a világnak, tavaly augusztusban. Háromféle motorral is készül, 90-től 165 lóerőig. Azóta Triton, L200 és Storm néven egyaránt feltűnt már számos autószalonon, de hivatalos sajtóbemutatója még nem volt (legalábbis nem tudunk róla), egyelőre nálunk nem lehet kapni.

Lehet viszont Németországban. A német Mitsubishi-oldal mindhárom változatot felvonultatja: szimpla kabinos, Club Cab nevű kétajtós, de ötszemélyes, dupla kabinos. Európában a jelek szerint ezután is csak egy motor jár majd az L200-hoz, hiszen csak a négyhengeres, tizenhatszelepes, intercooleres, direktbefecskendezős, Euro-IV-es turbódízelt említik. 136 lóerőt ad le négyezres, 314 Nm-t kétezres fordulaton. Lökettérfogata 2477 köbcenti, nahát, az előző L200-asé is épp ennyi, ezek szerint a blokk maga nem változott.

A 2850 kilogrammos megengedett össztömeg alapján az új L200-ra is a személyautókra érvényeseknél szigorúbb közlekedési szabályok vonatkoznak majd. De talán a rendőrök majd kevésbé figyelnek fel, ha egy ilyen gömbölyded szépség hasít a sztráda belső sávjában, hiszen sokkal inkább alkalmasnak látszik az ilyesmire, mint robusztusabb, darabosabb elődje. Majd ha lesz itthon tesztautó, elkérjük és megfigyeljük. És megnézzük a terepszögeket, az oldaldőlést, meg hogy mit tud sárban. Ígérjük.