Halkan reng a háj
Teszt: Mazda BT-50 TE - 2007
Ha eltalálod a fordulatot, csendben, konokul csörtet, mint valami gumiba ágyazott vaddisznó. A fedélzeten teljes a boldogság, csak nagy bukkanók után hallani jajveszékelést. És akkor? Nagy, olcsó, sokat tud.
Fehéren villog a lámpa, gázelvétel nélkül lendülsz a vasúti átjárónak. Pickupban ülsz, tehát beugrik az ősi védekezőreflex. Becsukod a szemed, összegörnyedsz, lábad elemeled a pedálokról, kezeddel befogod a füledet. Feleslegesen. A szokásos mennydörgésszerű kárpitzörgés, a különféle rezgésszámú és erejű ütések elmaradnak. Mert ez nem átlagos pickup. Ez egy Mazda BT-50, teli NVH-val.
Feleslegesen pánikoltál, ezért elszégyelled magad, és sietve hátradőlsz a B2500-as elődhöz képest sokkal vastagabb tömésű, jobb oldaltartású ülésben. Ekkor jön a bosszú - "ZANGG!" - kapod a csigolyaroppantó lórúgást hátulról. A BT-50 eleje annyira személyautósan rugózik, a belseje olyannyira családiautós, hogy olykor teljesen elfelejted a nehéz, merev hátsó hidat. Az viszont a gödör ütésétől gellert kapva nagyjából fél-egy másodpercig gyűjti még az erőt, hogy kiadja a mérgét, dühe pedig a már említett ütésben kulminálódik. Az összes utas testzsírindex-mérés nélkül is azonnal rájön, van-e rajta felesleg.
A merev híd, meg a laprugó, amire támaszkodik, afféle pickupos védjegy, szimbóluma az elpusztíthatatlanságnak, mindentkibírásnak. Ilyen autókkal Pakisztánban több tonna perzsaszőnyeget elcipelnek, Kambodzsában húsz fölötti társaságot visznek a platón (mi konkrétan 23-an ültünk egy szakadt Mitsubishi L200 hátulján), Thaiföldön pedig négyemeletes, csővázas kapszulaszállókká építik át őket, rajtuk háromgenerációs családok az összes állatukkal. Ilyenre pedig nem jó a ferdén megvezetett háromszöglengőkar, a multilink meg pláne.
Merev híd nélkül ugyanúgy nem pickup a pickup, ahogy áll híján Schwarzenegger sem Schwarzenegger. A tönkretehetetlen hátsó futómű miatt pakolhatsz rá, amit bírsz, ha meg igazi komfortra vágysz, vegyél SUV-ot. De el kell ismerni, a kategória határain belül a mazdások azért megtettek minden tőlük telhetőt, hogy a BT-50 kényelmes legyen.
A belső tere például a legcsekélyebb mértékben sem teherautós. Olyan inkább, mint egy tíz évvel ezelőtti 323-asé, amelyet feldobtak némi 21. századi designnal. Szép, vékony illesztések, ezüstös festésű dekorbetétek (majd jól lekopnak), krómozott műanyagkilincsek, párzóamőba-árnyékolós műszerek, sok-sok szövetburkolat. Zörej meg nulla. De még az ajtók is egész jól csukódnak. Mondom, személyautós.
Meg hely is van benne bőven. Nekem kifejezetten jó volt az ülés, bár például Karinak, aki visszavitte, abszolút kényelmetlen - nem uniszex szabás ezek szerint. Hátul sem az a régi, térdet átkulcsolós, gubbasztós póz a kötelező. Ott is van tér a lábaknak, a háttámlát pedig a korábbi 20-ról 23 fokig döntötték, és ez úgy tűnik, egyelőre elég az utaselégedettséghez. Az apró ajtón át beszállni nem annyira nehéz, mint amilyennek tűnik, kijutáskor viszont a térdek elakadnak, aki figyelmetlen, kificamodott lábbal, arccal előre landol a flaszteren.
Kartámasz is jut hátra, az elöl ülőknek pedig van két első és két oldalsó légzsákuk, olvasólámpájuk, klímaberendezésük, az anyós meg egy műszerfalból kihúzható, 10 kilogramm teherbírású tálcára pakolhatja műfogsorát, hamisgyöngy nyakékét, SZTK-szemüvegét. A kormány is fel-le állítható, a motor alapjárata pedig megemelhető egy gombbal. Nyilván, hogy álló helyzetben is keringesse a vizet, tehát télen tudjon fűteni. Van egy kétrészes, fedeles középső tároló, összesen négy pohártartó, két műszerfali rekesz, valamint két szivargyújtóaljzat is - kell még valami?
Mondjuk egy szellőzőrendszer nem ártott volna. Félreértés ne essék, minden gomb, rostély a helyén van: hőmérséklet, fújási irány, ventilátor, AC, RECIRC kipipálva. Látszatra teljes a klímaberendezés. Csak nem működik. Felhúzott ablakokkal, öt-tíz perc után azt veszed észre, mintha kicsit állott lenne a levegő. Két kattanás a ventilátoron, aztán vársz. Kicsit később fullasztóvá válik, ennél a pontnál vész össze vezető és mitfárer, hogy hova csavarják. Megsúgom: sehova. Egyszerűen nem jön be levegő. Rostélyok elé tett kézzel érezni ugyan a fuvallatot, de a szájak táján már csak a tüdőt többször megjárt szén-dioxid kering. Nem marad más hátra, akár eszkimókat látsz odakint, akár a Katrina tombol, le kell eresztened legalább az egyik ablakot.