Nowy Transporter
A beltér valamivel puritánabb, de határozottan jól néz ki.
Itt már kopognak a mûanyagok, a tükröt is kézzel kell mozgatni.
Középre nagy kijelzõs CD-s VW rádió került. A lehajtható, állítható
karfát viszont szeretettel üdvözlöm. Nem újdonság ez a
Transporteréknél, de a mostani állítólag ergonómikusabb lett.
Szerintem inkább spórolásból alakítottak a formán.
Kívülrõl tagadhatatlan a rokonság az elõzõ verzióval.
Maradt a dobozszerû forma, ami valószínûleg ismét idõtálló
lesz. Nagyon finom lekerekítések az orron, nagyobb lámpatestek,
nagyobb lökhárító. A csekélyke merészség az embléma megnövelésében
merült ki.
Nekem leginkább a kiskabinos platós változat tetszik. Szépen
befejezték a fülkét, látszik, hogy dolgoztak rajta a dizájnerek,
nem csak egy dobozost fûrészeltek ketté. Hátul alumínium oldalfalú
plató rögzítõfülekkel. Ha könnyûfém-felnivel vásároljuk, szerintem
az egyik legpofásabb platós autó birtokosai lehetünk.
A motorpaletta rendkívül széles, - felépítménytõl függõen -
a 86 lóerõs, 1,9 literes, négyhengeres dízeltõl a Phaethonba is
szerelt 3.2 literes 235 lóerõs benzinesig terjed. Ezen kívül
kétezres benzinest (115 LE) és kétfajta öthengeres dízelt (130 LE,
174LE) is választhatunk.
A dízel Transporterek hátulján a TDI króm felirat színezése
elárulja, mivel van dolgunk. Ha minden betû piros, a legerõsebb
dízel T5 halad elõttünk, és vigyázzunk a gavallérstarttal. Ha pedig
minden betû króm színû, tudjuk, hogy nem várhatunk csodát. Ez a
jelölésrendszer megkönnyíti az optikai tuningolók dolgát, ugyanis
egy kis piros körömlakkal azonnal plusz 88 lóerõt hazudhatunk.
A Wasowo Kastély Hotel és a Poznani VW gyár közötti ötven
kilométer körüli utat egy T5-os kisbusszal tettük meg. Kiváló
lengyel sofõrünk volt, így utasként élvezhettük a T5 kényelmét.
Sok konkurens jármûben utaztam a hátsó sorokban, de azonos
módon gyûlöltem mindannyit. A T5-tel sincs ez másként.
Legkritikusabb pont a szellõzés, ezért a nem nyitható
ablakok miatt nagyon nagy hangsúlyt fektettek a légmozgásra. A
B-oszlopon állítható szellõzõrostélyt alakítottak ki, és a hátsó
üléssor alól is érkezik levegõ. A mûszerfalon külön kapcsolóval
vezérelhetjük a fûtést és kínozhatjuk az utasokat. Sajnos a mi
autónkban nem volt klíma, így örömmel lemondtunk a további langyos
levegõ befúvásáról. Minden bizonnyal a fûtés tökéletesebb, de
melegben klíma nélkül hiába a levegõbefúvás.
A gyárban kávé-süti, rövid prezentáció. Többek között
megtudtuk, hogy a városban további három VW üzem kapcsolódik a
központhoz. Egy különlegesjármû üzem, egy óriási öntöde, ahol a
Transporter motoralkatrészei is készülnek, valamint a raktár és
logisztikai központ a városon kívül.
A gyárlátogatás alakalmával végre betekinthettem a színfalak mögé,
ahol a szép ezüst domborított lemezekbõl autó lesz. Valahogy úgy,
ahogy kollégánk a cseh sorozatokból jól ismert Kis Vakond is
csodálta autója újjászületését. A Suzuki gyárhoz hasonló
jelmondatoknak nyom a sincs. Mindenhol fegyelem és tisztaság.
Egy sárga dobozka a karosszériaépítés kulcsa. A doboz
tartalmazza a készülõ autó gyártásához szükséges minden paramétert.
Egy fõdarabra szerelve a gyártósoron halad, a dobozkát figyelik a
szenzorok, és ennek függvényében mûködnek a robotok. Elég sok a
kézzel végzett munkafolyamat, de a kritikus, nagy pontosságú
mûveleteket bonyolult robotgépek végzik.
A kész, fényezett autók összeszerelése
külön üzemben történik steril körülmények között. A
munkafolyamatok nem túl izgalmasak, de mint megtudtuk, nem nagyon
cserélõdnek a dolgozók. Van, aki éveken keresztül csak ablakot
ragaszt.
A reptérre menet még egy kicsit Transportereztünk, agyunkba vésve az új T5 minden részletét. A rövid teszt alatt nagy szerelembe nem estünk, de elsõre igen ígéretesnek tartom az új T5-öt és júliusban kíváncsian várom a hazai bemutatót.
|