Teszt: Volvo L 120E hidraulikus homlokrakodógép

- Milyen papírral lehet ezen dolgozni?
- Nehézgép-kezelői vizsga kell hozzá, meg minden gépre típusvizsga. Ez géptípusonként vagy hatvanezer forintba kerül és semmi értelme, de hadd fizessen a szegény dolgozó. Ha nincs papír, a munkaügyi ellenőrök megbüntethetik a céget.
- Mennyi idő volt beletanulni ebbe a Volvóba?
- Nem tart semeddig. Ugyanaz, mint a többi gép. Érezni kell, mint az autóvezetést, van, aki öt perc után ráérez, van, aki egész életében nem fog belejönni. Csak vigyázni kell, mert könnyen megbillen, ha magasan van a kanál.

Egy ilyen teljesen elektronikus vezérlésű rakodógép kezelése tényleg nem a szó köznapi értelmében vett kemény munka. Üzem közben a zajszint a fülkében 68 decibel, ami egy teljes gázzal kigyorsító Honda Accord utasterének maximum értéke - vagy egy normál hangerővel zajló párbeszéd zajszintje. A karok, pedálok, kormány kezeléséhez sem kell sok erő, sőt, a Volvo még olyan apróságokkal is kedveskedik a kezelőnek (aki persze ezeket soha nem használja), mint a kanalat automatikusan vízszintbe állító, vagy emeléskor vízszintben tartó gomb. Mint egy számítógépes játék. Csak persze ezzel sokkal nagyobb kárt lehet okozni, mindig koncentrálni kell.

- Mennyi anyag fér egy kanálba?
- Ez most öt tonna körül van, de a poros anyagból, a 0-5-ösből (0-tól 5 mm-ig terjedő szemcseméret) belemegy hét tonna is.
- Azt lassabban emeli?
- Á. ugyanúgy fölemeli, nem sokat foglalkozik vele.
- A gumi mennyire kopik ezen a murván? Hány üzemóránként kell cserélni?
- Ezen még nem kellett, de a másik ugyanilyenben 2500-3000 üzemóra lehet, és már nagyon megviseltek a kerekek.

A gép gumimérete: 750/65 R25, azaz futófelülete 75 centi széles, belső átmérője 25 hüvelyk, Egy ilyen Michelin abroncs ára egymillió forint.

- Milyen karbantartási munkáitok vannak az eszközzel?
- Igazából semmi. A szerviz kijön mindig, megcsinálják az olajcserét, szűrőket cserélnek, ellenőrzik a gépet. Naponta le kell zsírozni, néha lemossuk, kitakarítjuk a kabint, ennyi.
- Hány zsírzási pontja van?
- Hú, nem tudom, vagy harminc biztos.

Helyezkedjünk el gondolatban az L 120E kabinjában. Felmászunk a háromfokú vaslétrán, fenekünket egy tárcsával testsúlyunkhoz állított, hidraulikus felfüggesztésű, fejtámlás székre rakjuk. Ha lenézünk, három pedált látunk, ami valójában kettő. A jobb szélső a gáz, a jobb belső és a kormányoszlop bal oldalán található, tengellyel összekötött pedál pedig a fék. A csúnya, de a VOLVO feliratot büszkén viselő vékony, szürke kormány nem a kerekeket fordítja, hanem középső csuklója körül forgatja el a gép két felét, azaz gyakorlatilag közelebb húzza az egyik, távolítja a másik oldalon lévő kerekeket.

A kormányzás is hidraulikus, pontos és gyors; ha valaki feláll a kanálra és nem kapaszkodik meg erősen, elég egy jópofa szaktárs gyors ide-oda rántása a kormányon, és az azonnal reagáló szörnyeteg úgy veti le magáról a megtréfált áldozatot, mint betöretlen csikó első lovasát.

Jobb kezünknél két kis kart találunk, az egyik a gémet emeli és süllyeszti, a másik a kanalat. A haladási irányt vagy a kormány alatt bal oldalon található bajuszkarral (ezt forgatva választhatunk a négy sebességfokozat közül), vagy a hidraulika-karok melletti, kézreállóbb kis billenőkapcsolóval határozhatjuk meg. Kis segítség: a gémen a kabin előtt van két kis pöcök, az egyik fix, a másik a kanál lebillentésével vagy kiemelésével ide-oda csúszkál. Ha a két pöcök egymás mellé kerül, vízszintes a kanál.

- Az a gomb micsoda?
- Az első tengely differenciálzárja.
- Kellett már használni?
- Á, megette a rossebb, ha azt már használni kell. Van ebbe\' akkora erő, hogy az förtelem.

A Volvón semmi más rugózás nincs, csak amennyit a 2,8-3 barra fújt gumik engednek. A gépen, melyet kipróbáltam, volt kanállengés-csillapító, "libegtető", egy ügyes kis kiegészítő felszerelés, amely haladáskor az emelő munkahenger segítségével kiegyenlíti a gém rázkódását. Hivatalos neve: BSS (Boom Suspension System).

- A másikban, abban a gépben nincs ez a libegtető. Az vág akkorát, hogy az embernek leszakad a dereka az ülésben.

Az L 120E alapfelszereltségében a szivargyújtó és a gyári gumiszőnyeg mellett olyasmik szerepelnek, mint az állítható vezérlőpult, kormányoszlop, a napellenző, a nyitható oldalablakok, italtartó, de a Volvo még az intervallumkapcsolós ablaktörlőt is megemlíti a listán. Tesztalanyunkon feláras tétel volt a klíma, a kazettás rádió és a könyöktámasz. Az igazán egzotikus extrák viszont kimaradtak belőle, ezekről csak a katalógusban olvastam. A Volvo rakodógéphez rendelhető központi zsírzó, 220 voltos motormelegítő, lámpavédő és szélvédő-védő rács, de akár még megvilágított rendszámtábla-tartó is.

- Van ebben valami, ami nem jó? Amit máshogy csinálnál, ha neked kéne megtervezni a tökéletes gépet?
- Nem nagyon hiszem.
- Ülés, kormány, karok, pedálok, minden úgy van, ahogy kell?
- Minden, minden. Hát nekem legalábbis.

Legyen ez a végszó. A Volvo ezek szerint nem csak a beruházó, de a melós kedvét is kereste a fejlesztésnél. Ami végső soron megint csak a kapitalistának jó, hiszen az elégedett munkás a legjobb munkás. Az L 120E-ben pedig tényleg kevés az ok az elégedetlenkedésre. Ja, az ár. A gép 38 millió forintba került.