Vannak azért "ahhoz képest"-ek. A kormányzás például, amely csak lustán, késve közvetíti kanyarodási szándékunkat az első kerekek felé. Meg a motor is, amelynek kisebb, 1,8-as változata az új Civicet szépen viszi ugyan, de emitt, két literrel már közel sem olyan fickós. Ha a fordulatszámmérő mutatóját nem engedjük tizenkét óra alá, szépen lehet lépegetni a forgalomban, de már kicsivel lejjebb is vérszegény a pörformansz. Nálunk, közepes távokat futva, háromnegyedrészt városi használatban, abszolút nem versenyzős tempóban 11,9-es átlag jött ki, ami nem rossz egy összkerékhajtásos behemótnak, de személyautónak már nem válna becsületére.
A sajtópamfletet böngészve - pedig abban, amint az az autó ismeretében várható is volt, kerülik a terepes képességeket, mint a tüzet - meglepő felfedezést tettem: a műszaki adattáblában mindenféle terepszögeket, rámpaszögeket, hasmagassági adatokat találtam. Nosza, ha így áll a dolog, menjünk neki valami hegynek - gondoltam, és elindultam a budai peremkerületekben sáros bekötőutakat keresni.
Órákon át bolyongtam, de a hűvösvölgyi Nagyrét környékén, a Ságvári-ligetnél, Pesthidegkúton - azaz lényegében mindenhol - vasrudak vették elejét vadonba irányuló penetrációs kísérletemnek. Na ja, tizenöt éve laktam a környéken, azóta sok lett a terepjáró a kerületben. Feltételezem, hogy korábban nem kevesen próbálkoztak már a maradék vegetáció off-roader általi kiirtásával, ezért sok a korlátozás.
Öööö... Krómkeretes gomb!
Végül a volt Hárshegyi Camping mellett találtam egy meglehetősen meredek, avarral vastagon beterített, lankásból kissé aggasztó szögbe görbülő emelkedőt. Volt rajta göröngy, kráter, gyökér - a CR-V legyűrte mind, igaz, végül egyesben. Már felértem az Alpok - oké, a Hárshegy - magaslataiba, amikor beláttam, hogy ezzel a puhánnyal is neki lehet vágni egy kis sziklamászásnak, ha kell. Pedig nincs benne diffizár, felező - azaz semmiféle borostásan whiskyivós, Camel-szívós férfigépészet. Ha tehetik Somogybabodra azért ne az új CR-V-vel nevezzenek be, arra még mindig jobb a csőrös GAZ-69.
Amennyiben rögeszméjükké válik az ősi szovjet technika, vagy akár a Suzuki SJ-k lealázása egy ilyen gyurmaöklű Hondával, legalább a nyomatékos dízelt válasszák a benzinmotor helyett, valamint az első és hátsó túlnyúlásokat vessék alá alapos flexkúrának, a terepszögek ugyanis csak az Astra kombihoz képest jók. Legjobb, ha maradnak a kiépített úton, abból nem lehet baj.
Egyébként az összkerékhajtási rendszer a legigényesebb, ami az automatikusan működő cuccok ranglistáján a Torsen után következik, nevezetesen Haldex. A felező hiánya pedig azért nem zavaró, mert a váltó első fokozata nagyon rövid. Közúton ez nem kellemes, de terepen sokat segít. A ganglista másik végén helyrebillenti a mérleget, hogy a hatodik fokozat extrém hosszú: a háromezres fordulat közel 120-at ad ki pályán.
Persze 4x4-essel amúgy sem könnyű
Aki szereti a pontosan kapcsolható, határozott váltókat, marad CR-V-fan, mások viszont joggal kifogásolhatják, hogy újabb sebesség kapcsolásakor a kar akad - ez részben a Honda-féle szinkronrendszer, részben pedig a bowdenes továbbítómechanizmus hátránya. De a műszerfalra felhozott bot alig egy arasznyira esik a kormánytól, tehát az szereti majd a CR-V-t, aki a Wartburg gengszterváltóján nőtt fel - itt is lehet flegmán, a kormány elengedése nélkül, kisujjal botot pöccinteni hármasba.
És még seregnyi feladatot oldottak meg kiválóan. Például azt, hogy a karosszéria megrövidítése érdekében a pótkereket behozták a csomagtérajtóról a raktérpadlóba, ám ettől még maradt 524 liternyi hely, ami nem kevés. Meg hogy a mennyezeten lévő, első napszemüvegtartó fedele kétféle helyzetbe akasztható. Fél állásban pedig domború tükör van az élében, ezen át a hátsó sorban ülő csemeték öldöklő bokszmeccsét simán szemmel tarthatjuk.
Felséges a helykínálat is, nehezen érthető, hogy a CR-V után ki az, aki még a 600-as Pullman Mercire vágyik, hiszen itt is keresztbe tett lábbal lehet ülni a hátsó ülésen. Jó az is, hogy az aszimmetrikusan osztott hátsó ülések hosszan csúsztathatók a sínjeiken (és még a legelső helyzetben is el lehet férni rajtuk), meg a támlájuk dönthető, illetve mindkettő egy mozdulattal összecsukható és előrehajtható - ilyet több más SUV és MPV is tud. Ügyes még, hogy a két első ülés közötti, öblös rakodódobozban akad fedeles tápcsatlakozó a szivargyújtóról üzemelő eszközöknek, meg jack-aljzat is a külső MP3-as lejátszó bekötéséhez.
Családosok értékelik majd, hogy az ajtók közel derékszögben nyílnak, és ha ezen a gyermekes vonalon indulunk el, rájövünk, hogy a raktérben félmagasságban beakasztható, padlóból kiemelhető polc mindent elmond az autó legfőbb célcsoportjáról. Alatta ugyanis éppen elfér egy szabványos méretű babakocsi.
