Itt kezdődne a hatüléses

Az egyterűeket sokan unalmas géposztálynak tartják, pedig az egyterű csak úgy elfogadható, ha hemzsegnek benne a zseniális részletmegoldások. A Honda ezúttal nagy csodát nem tett, csak megcsinálta a Fiat Multiplát rendesen, kívül-belül. A formaterv megdöbbentően jól sikerült. Dinamikus Ferrarit rajzolni sem könnyű, de ott sokkal kevesebb a kompromisszum, mint egy egyterű tervezésénél: legyen széles, magas, könnyű ki- és bejutással, ne legyen látványosan ronda, mert akkor nem veszik meg, túl szürke se, mert akkor azért nem veszik meg.

Jó már az orra is, mondjon bárki bármit, jobb, mint az Accordé. Talán még az oldala is, bár itt fontos egybeesés, hogy az FR-V megkapta az Accord nagyszerű polírozott fém kilincseit, a tetősín valószínűleg saját, és szép. A legjobb része a hátsó szélvédő. Valakinek eszébe jutott, hogy - és ez a Nobel-díjas felismerés - a tető és a hátoldal között más is lehet, mint derékszög. Az a rész úgyis csak a csalásra hajlamos gyártóknál számít bele a csomagtérbe, mert olyan magasra nem lehet pakolni. Akkor meg már nézzen ki jól, mint például ez.

Hat ülés két sorban, ezt már a Multiplában is szerettük. Maga a kétsoros hat ülés nem annyira új találmány, az '50-es évek amerikai cirkálóiban is háromszemélyes kanapék voltak, de ez természetesen azért más minőség. A trükk az FR-V-ben is az, amit a Fiat már kitalált: a középső ülések előre-hátra állíthatók. Így a könyökök kevésbé zavarják az együttélést.

Ki is próbáltuk: két férfi kabátban és egy ötven kiló alatti csaj középen el is férnek egy sorban. Jobb is így, mintha valakit hátra ültetnénk, mindezt a Honda úgy aposztrofálta, hogy hangsúlyt fektettek a kommunikációra. Tagadhatatlanul vidámabb így, egy sorban kommunikálni. Főleg, ha a Zafirával hasonlítjuk össze a lehetőségeket: az Opel egyterűje akár hétüléses is lehet, de három sorban, nem szívesen lennék egy hosszabb úton a hátsó sorba száműzött gyerekek helyében.

Apropó gyerek: az első középső ülés hátulján az Isofix rögzítőhely jelzi, hogy az FR-V-t alaposan átondolták. Egyetlen gyermek a papa-mama között fixálható, ami lényegesen fejlettebb megoldás, mint amikor anyu hátraforgolászva cumiztat, nyálat törölget, szórakoztat és vigasztal. Vagy mint amikor a jobb 1-re rakják a gyerekülést, és a vezetőnek kéne szemmel tartani az ivadékot.

A gyerekek szeretnek falkában utazni, és bár ilyen irányú tapasztalataim nincsenek, fogadni mernék, hogy így, a szülőkkel egy sorban utazva sokkal rendesebben viselkednek a kicsik. Több gyerek fennforgásakor természetesen a nagyobbak ülhetnek hátra, a kicsi előre, és mire akkora lesz valamelyik, hogy már nem fér el rendesen hátul harmadmagával, már úgyis utál a családdal utazni, és inkább a haverokkal tart.

A kétsoros hat ülés csomagtartó szempontjából is előnyösebb megoldás. Ha a Zafirába mind a hét ülést beszereljük, tényleg csak hét hitelkártya és fogkefe fér be hátra. Az FR-V-ben csak hat a szék, de teljes létszámnál is marad 430 liternyi csomagtartó.

Egyterűt vezetni külön világ, van aki szereti, van, aki nem. Én még a Citroen Picasso bemutatásakor jöttem rá, mennyire szeretem ezt a már-már teherautós-lakóautós kényelmet és nyugalmat. Azóta is szeretek egyterűzni, mert bár semmi nem indokolja, mármint ésszerű okok, például a szükség, valahogy jó, megnyugtató, pihentető, kellemes dolog. A Multipla egyik legnagyobb ötlete a vállban bővülő karosszéria, ezt az egyet most nem bugázta meg a Honda. A FR-V ben nem dől kifelé az oldalablak, ezért az első sorban ülők nem énekelhetnek összeakasztott könyökkel dülöngélve bajor sztenderdeket. Nekem elég volt a válltér, de ezzel szerkesztőségünkben nem volt mindenki így.

Az FR-V alkalmas a nyugis pöfögésre, egy füst alatt azonban olyan sportos erényei is vannak, amit a Mazda Premacy óta nem nagyon erőltettek ebben a járműosztályban. Az FR-V nagyon jól kanyarodik, sikerült kamatoztatni, hogy kategória szélesebbjei közé tartozik, ez a legalacsonyabb, ennek megfelelő súlyponttal.