Használtteszt: Hummer H2, 2006

A 322 lóerős öntöttvas blokk az elektronikus érzékelővel aládúcolt gázpedál lenyomására nem várt lendülettel hozza mozgásba a H2-t. Százharmincig élvezetesen gyorsul, utána már gondjai vannak az aerodinamika összes törvényét arcba hugyozó karosszériának – ezen csak tovább ront a csomagtartó végére rögzített kanisztersor. Ezekre szükség is van, békés cirkálással is lecsurran 19-20 liter, de komolyabb terepen 30-32 liter is eltűnik a tizenhat szelep alatt száz kilométerenként.

Elöl, a kerekek mögött kettős keresztlengőkaros felfüggesztés található torziós rugóval, hátul pedig merev híd és öt fokozatban állítható stabilizátoros légrugó. Aszfalton kicsit támolyog a test. A terep hullámait elsimítja, nem csapdossa a gerincoszlopot a sok gödör meg bukkanó. A szervokormány sebességtől függően keményedik, semmilyen tempónál sem igényel különösebb erőt a tekergetése. Két végpontja között hármat fordul.

Manuális váltó nem választható a V8-as, 5967 köbcentis, benzines Vortec motorhoz. A négyfokozatú automata Hydra-Matic elektromosan vezérelt, komótosan dolgozó szerkezet. Mondhatnánk, hogy teherautó-szerű, de ezzel nincs gond, hisz akárhonnan is nézzük, a jogosítványkategória ellenére ez tényleg egy teherautó. A váltó krómhatású keretbe foglalt karja egy repülőgépet juttat eszünkbe, pont ilyen rudakat húznak óvatosan a pilóták: igényesebb anyagból gyártva kifejezetten szép eleme lenne ez a koporsószerű belvilágnak.

A kárpitok és az anyagok tapintása kifejezetten amerikai, és ezt bátran vehetjük szitoknak. Sematikus kerek légnyílások, nyiszogó illesztések – az európai SUV-khoz képest kritikán aluli az utastér, igaz, legalább lelkiismeret-furdalás nélkül tapostam benne sáros bakanccsal. Az ülés kényelmes, de jelen esetben a praktikum gyalázata − az afrikai homok és a combok találkozása a fekete bőrrel maradandó élmény lesz. A kétarasznyi ablakok és az agyonfóliázott üvegek ellenére könnyen felmelegszik majd a nagy belső feketeség: lesz dolga a légkondinak Bamakóba menet.

A kalandtúrához nem volt szükség sok módosításra: tetőcsomagtartó, navigációs eszközök, CB-rádió és rally-tripmaster került a Hummerbe. A csehek nem hazudtolták meg önmagukat, vidáman, nevetgélve készültek a másnapi rajtra. Minden autóban két személy utazik, ehhez igazították a belteret. Így háromszemélyesre csökkent az amúgy papíron ötszemélyesre szabott tér. A vezetőülés mögé műanyag tárolórekesz került, nem emelgettem a tetejét, de biztos, hogy sör volt benne. Százhetven centis testmagasság fölött kifejezetten nyomasztó hátul kuksolni, alig néhány centi van a kobak és a tetőkárpit között: klausztrofóbiás olvasóinknak semmiképpen sem ajánljuk, hogy bekéredzkedjenek egy több ezer kilométeres H2-es útra.

A Budapest−Bamako Rally az egyik legkiválóbb módja annak, hogy megússzuk roncsautónk bontási költségeit. Emellett kaland és túra, az autók afrikai adásvétele pedig nemzetközi izgalom – sokan nem hozzák haza a rossz vasat. A cseh Hummer Racing Team nem a túra-, hanem a versenykategóriában indult, nem terveznek megegyezni a kedves fekete alkuszokkal.

A hét Hummer, ha minden rendben történik, hazatér Afrikából. Ha nem is olyan masszívak, mint katonai ősük, egy kis homokos-kavicsos csapatás nem lehet komoly ellenfelük. Világutazóknak mégsem ajánljuk, de tenyeres-talpas, megalomániás lénye kifejezetten alkalmas arra, hogy idehaza kilógjunk az egyre középszerűbbnek ható SUV-s közegből. Akinek ez kell, vessen magára, csengesse ki a 17-20 millió forintot, vagy böngésszen a neten, már hat-nyolc millió forintért is hirdetnek H2-est. Van, aki szerint minden grammja megéri, van, aki azonnal bezúzná az összest. Mi kipróbáltuk, lefotóztuk és körbejártuk – Afrikába mégsem ilyennel indulnánk. Sőt, Kőbányára sem.