Több szaktárs is fújolta az új Ibizát a környezetemben: á, az csak egy Fabia más emblémával, hogy néz már ki, milyen rosszak az arányai. Mondták ezt sokan, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül. Csak egy közös volt bennük: kizárólag képeken látták a kocsit. Én most élőben is láttam. Nekik is látniuk kéne.
Ráadásul nem is az új Fabia szerkezeti alapjaira épült, hanem az új Polóéra (az új Fabia meg a régi Fabiáéra). De még ha igaz is lenne: a csimpánz is csupán génkészlete egy százalékában különbözik az embertől. És Tarzan számára Jane nem csupán egy százalékkal volt kívánatosabb jelenség Csitánál. Az Ibiza, akármiből is reszelték ki, igenis nagyon jól néz ki.
De még milyen jól! Ennyi élt vasalni egy gombócba úgy, hogy a végeredmény ne szörnyű káosz legyen: ehhez nagyon profi formatervező kell. És ki az? Egy Luc Donckerwolke nevű fazon, aki korábban hol is dolgozott? Übersportos, de nagyon sok éllel darabolt formára tessenek gondolni. Úgy van, a Lamborghininél!
Luc Donckerwolke
Belga, de Peruban született ('65 június 19-én, hamarosan 43 tehát, boldog szülinapot!). Dél-amerikai és dél-afrikai iskolákban tanult mindenfélét, Brüsszelben és Svájcban pedig ipari formatervezést. Hét nyelven beszél, Brüsszelben és Limában is tart fent egzisztenciát. A két lábon járó globalizáció maga.
A Peugeot-nál kezdett dolgozni, az Audinál folytatta, benne volt a keze az első Fabia és az előző Octavia formatervében is. '98-tól a Lamborghini vezető dizájnere, ő jegyzi a 2001-es Diablo VT 6.0-t, a Murciélagót és a Gallardót.
2005-ben került a Seathoz, váltva Walter De'Silvát. Konkrétan az volt a dolga, hogy kezdjen el munkálkodni a túl egyformává vált Seat-modellek leváltásán érdekesebb, markánsabb egyéniséggel rendelkező formák megtervezésével. Az új Ibiza az első szériaautó, ami tőle jön – és tényleg nem olyan, mint a többi egyen-Seat.
Forrás: wiki
A Dynamic Line a múlté. Ha a negyedik generációs Ibiza formájára terelődik a szó a kocsmapult mellett, mostantól az Arrow-design kifejezést kell használnom, ha fitogtatni akarom belterjes jólértesültségemet. Hát, van benne valami. Egy szépen csiszolt, bonyolult formájú nyílhegy valami fantasy-filmből, és az Ibiza. Ha akarom, tényleg akad hasonlóság.
De hagyjuk inkább a nyilakat, és koncentráljunk az új Seatra. Állatul néz ki, na, mit szépítsem. Leállítottam Komárom határában egy magas gát mellett, és felmásztam a töltésre fényképezni. A Nap közben néha szégyenlősen felhők mögé rejtette fenséges orcáját, néha meg teli pofával röhögött ránk, hogy folyt a víz a hátamon. De nem törődtem vele, olyan lenyűgöző volt, ahogy a fények és árnyékok hullámzottak az Ibizán.
A profilja tökéletes, a feneke ízlés dolga, de én szeretem a kis lámpákat. Az arcára pedig nem mondhatok mást: élőben egyáltalán nem olyan gonoszan rovarszerű, mint a teljesen szemből lőtt képeken. A ködlámpák, a fekete betétek lent ugyanis három dimenzióban valahogy elveszik a gonoszan közel ülő szemek között meredő szívószájszerv-szerű maszk fenyegetését.
