A külsején csak az olaszok röhögtek, hogy na tessék, Walter de Silva, az áruló még mindig nem tud elszakadni az Alfa formavilágától. A nézés változatlan, a Seat először a pici Arosán tesztelte az agresszív tekintetet, ami a Cordobán át ide is megérkezett - arányaiban egyébként megjelenésekor jobban tetszett az új Ibiza, mint most.
Szentségtörésnek tűnhet, de végtére az is olasz tervezés; nekem kicsit olyan az Ibiza, mintha a Daewoo Lanost (Giugiaro-Italdesign) végre valaki rendesen befejezte volna. Hasonló érzésem volt egyébként, amikor kijött az előző, gömbölyű Mégane, ami mintha az F Astra harmonikusabb változata lett volna. Aztán - nálam - a cicagömböc Mégane elfáradt, az Astra-kortárs meg most már kezd tetszeni (a Lanossal még barátkoznom kell).
A hátsó lámpák szépek, de ezek a krómozott kis karikák mára eléggé megfáradtak - két éve nagyon trendi volt, mára csak olyan, mint bármilyen, két éve trendi holmi. Jó, jó, de nem különösebben tetszik, a célközönséget azonban a jelek szerint sikerült telibe találni: a Seat felmérése szerint a Cordoba vásárlók 47 %-a 30 év alatti, túlnyomó többségük férfi - nekik szánták az új Ibizát.
A konszern igyekszik emlékeztetni, ki a névadó, így aztán például a csillapítva visszacsapódó kapaszkodót megtartották a VW Polónak. És a tasmán ördög-pohártartót is megtartotta magának a Polo Fun, az Ibizában hagyományos, illedelmes pohártartó van.
A beltér a Cordobáéhoz hasonlóan sokat fejlődött az elődmodellhez képest, de sajnos az általános Seat-irányban. Jó minőségű, de valahogy ízléstelenül összeválogatott anyagok, rettentő szomorú összhatással, szeretném megfejteni a rejtély, mert önmagában a szürke-fekete még szép is lehetne, de ez így elég lehangoló. A legkevésbé éjszaka a súlyos, mert akkor azért van egy kis pirosas műszerfal-derengés, és a többit nem látni.
A beltér majdnem mindenben megegyezik a Cordobáéval, a klíma vezérlése azonban sajnos más. Nem az a jó kis egyszerű, de átlátható és könnyen kezelhető tekerőgombos megoldás, hanem a z elődéhez hasonló digitális kijelzős káosz, amire mindig le kell nézni - jó mélyre is rakták, hogy ha már veszélyes, legyen tényleg az -, aztán megtalálni a kis, nem kidomborított gombocskákat, amikkel majd belőjük a kívánt hőfokot, a levegőbefúvás irányát és erősségét.
Az Ibiza klímájának nagy pozitívuma, hogy a szélvédő párátlanító gomb megnyomásával az elképzelhető legsúlyosabb vészhelyzetben (négy bőrig ázott ősrocker ül be a zuhogó esőben) is alig fél perc alatt tünteti el a párát. Minden autógyártónak ajánlom a rendszer tanulmányozását, aki a számunkra gyűlöletes, szélvédőbe épített fűtőszálas megoldást erőltetik (Ford és házon belül Seat Alhambra ).
A székek is lehetnének egy kicsit sportosabbak, ha már ilyen jó feszes a futómű, de leginkább egy vidámabb, vagy kevésbé gyászos kárpit kéne, mert így igen temetkezős a hangulat. A hátsó futómű ugyanaz, mint a Cordobában, és ugyanazért jó. A hátsó tengely nem anyira tengely, mint inkább nagy, elliptikus gázcső alakú U-idom. A sajtóanyag szerint nagynyomású vízzel formázták, ami nem tudom, hogy nézhet ki, da a lényeg nyilván ugyanaz, mint a hidegen kovácsolt alkatrészeknél: jelentősen megnő a torziós merevség.
Ez a Seatnál konkrétan akkorára nőtt, hogy el is hagyhatták a stabilizátorrudat. A futómű hangolását pedig megkönnyítette, hogy nem gólyalábat alkalmaztak, hanem külön van a rugó és külön a lengéscsillapító - nem kimondottan helytakarékos megoldás, de mivel a Cordoba csomagtartója 500 liter felé jár, nyilván nem olyan vészesen helyigényes. És öröm minden seatosnak, hogy az Ibiza csomagtartója is a már ismert, trükkösen billenő emblémával nyílik.
< >
