Észvesztően hátborzongató
Teljes nevén: Lancia Delta HF Integrale. Már maga a név is borzongató. Aztán ha még hozzávesszük, hogy hatszor nyert rali világbajnokságot, életnagyságú borsószemek nőnek a hátunkra. És ez így van rendjén. Félre kell tenni mindenféle olaszautós előítéletet, és kellő alázattal - vagy inkább áhítattal - kell közelíteni egy Integrale felé. Azt meghálálja, és megmutatja, mit tud.
A Lancia Delta az 1979-es frankfurti motorshow-n mutatkozott be, a bódét Giugiaro tervezte, és 1980-ban az év autója lett. Négykerékhajtású, HF jellel is ellátott változata 1986-ban mutatkozott be. Ezt a jelet az audio technikában Hi-Fi-nek ismerik, és itt is majdnem ugyanazt jelenti. Kétezer köbcentis turbómotor, 165 lóerővel. Viszkó kuplung, Torsen első diffi. Nagyjából ennyi volt benne ekkor, és természetesen a raliban való fellépéshez kellett ezeket a példányokat utcára is legyártani, és meg nem hívták őket Integrale-nak. Ennyit a születésről.
Az 1987-es évben - mikor beléptek a rali VB-be - rögtön nyertek is egy világbajnoki címet, és ezután még zsinórban ötször. Vagyunk páran, akik ebben az időszakban eszméltünk az autókra, és azt hallottuk a középiskola megkezdésekor, hogy a Lancia Delta a rali világbajnok... aztán az érettségikor még mindig ugyanezt olvastuk az újságokban, aztán még utána is. Ezen évek folyamán - természetesen a raliban elkövetetett fejlesztések miatt kellett utcára is dolgozni - a HF 4WD átalakult először Integrale-vá, aztán meg EVO-vá.
Itt kell eloszlatnunk egy tárgyi tévedést. EVO3-as Lancia Delta ugyanis nem létezik, ezt csak nálunk hívják így. Van a 8 szelepes (186LE), van a 16 szelepes (205LE) és van az EVO (215LE) amiből a fejlesztés miatt létrejött az egyes, majd a kettes. Ezt a kettest hívják sokan hármasnak. Mielőtt valaki lehülyézne, elárulom, hogy ezt nem magamtól találtam ki, hanem az Integrale-ok hazai egyik legnagyobb tudósa - akire simán illik az Integrale guru megnevezés -, Bartos Janika vázolta fel.
A fejlesztések során került az autóba intercooler (még 87-ben), meg elektronikus injektálás. Néhány apróbb külső módosítás az agresszív megjelenést is fokozta, mint például a kétféle méretű első fényszórók. Ebben az évben érték el a 185 LE-t. A gyári adat a 0-100 km/h gyorsulásra 6.6 (!), a végsebességre 215 km/h. A 89-ben megjelent 16 szelepes verzióknál a gyorsulás már 5.7-re csökkent (végsebesség 220), de több Integrale tulaj állítása szerint ez szinte teljesíthetetlen. A 6 másodperc már nagyon-nagyon jó idő, és az is 20-ból egyszer ha sikerül. Úgyhogy mégse kell rájuk irigykedni.
Ezekben a 16 szelepes típusokban jelent meg először az ABS, de ezt valamirevaló Integrale tulaj a turbónyomás feltekertetésével szinte egy időben - ha nem előbb - kikötteti. Ebben az autóban ugyanis nincs helye a sofőrt felülbíráló elektronikának. Az ilyen kategóriás autóknál, mivel nem ritkán használják tempósabb haladásra is, nem engedhető meg, hogy az előre eltervezett kanyarvételbe - mert előre kell tervezni, és ha az autó váratlan dolgot produkál az régen rossz - bármi is beleszóljon.
< >
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.