Ritkán tökéletes, de...

Ma sem mondható csúnyának - persze nem egy Mazda 6, de nem kell vele szégyenkezni. Formája szép, légellenállási tényezője (0.3) ma is megállná a helyét. Az ezüstmetál színtől kifejezetten elegáns benyomást kelt, bár az idők során a szín igencsak megkopott. A szerelők szerint a régebbi Opeleknél ez a legsérülékenyebb szín, mindenhol kopik, kilátszik az alatta lévő réteg. Ráadásul a képeken látható autó a vétel előtt már törve volt, jól látszanak a karosszériaelemek különböző színárnyalatai.

Az autó jól átlátható, a tükrök nagyok, de a magas far miatt parkolásnál nem látszik a hátulja. Belül már nem ilyen dizájnos. A gyenge minőségű műanyagok valószínűleg már új korukban is zörögtek, 17 évesen pedig kifejezetten idegesítő a folyamatos zörgés, még jó úton is. Másodrendű utakon pedig mintha szét akarna esni az egész. Ráadásul a karosszéria is eszeveszetten csavarodik, járdáról lassan lelépve a hátsó oszlop felől olyan nyekergést hallani, mint amikor 100 éves antik rugós fotelbe hasonló korú bácsika ül be a maga tempójában.

Az egész műszerfal fekete műanyag, ki elegánsnak, ki gyászosnak mondja, ízléstől függően. Kemény, kopog, gyorsan megfogja a port és nyáron a szélvédővel hőcsapdaként működik. 30 fokban napon parkolva simán lehet rajta konzervet melegíteni, tojást sütni. Rakodóhelyekből elöl van elég, oldalzseb, középen a kardánboxban egy dobozféle, kesztyűtartóból egy nagyobb nyitott és kisebb egy csukott. Hátul semmi.

Az ülések kényelmesek, még 150 000 km után is megfelelően kemények, nincsenek kiülve, bár a szövet már kiszakadt. A hely elöl-hátul elegendő, elöl 185, hátul 180 cm-es testmagasságig lehet elférni. A képen 173 cm-es sofőr mögötti térdhelyet látjuk, ha beül maga mögé. Az ergonómia jó, a kormány-pedál-váltó távolság tökéletes. Talán csak a mai autóhoz szokott autósnak lehet furcsa a függőleges irányú tolókás fűtésszabályozás, és egy-két Opel jellegzetesség, mint a fényszórókapcsoló kihúzásával működtethető belső világítás vagy a fűtőventillátor meghúzásával működő hátsóablak fűtés.

Az utastéri anyagok minőségére jellemző, hogy a belső lámpa burája az idő előrehaladtával mállani kezdett, agyobb döccenőknél mindig potyog belőle egy-két darab. A bontós nem is tudott helyette adni, mert a többi is szétmállott. Egyébként az Astrában ugyanilyet láttam. Mindennek ellenére hosszú idő után is minden jól működik, és semmi nem esik szét: a Kadett zörög, de nagyon sokáig. Dízel-tulajdonosok pedig megnyugtattak, hogy a benzines ahhoz képest még nem is zörög.

A csomagtér az autó erőssége, az 1990-es autókatalógus szerint 550 literes, még az S-Mercié is kisebb! Ha nyaralni indulunk, elvihetjük a fél házat, ha akarjuk. Bővíthető, bár a létrejövő szűk nyílás miatt csak hosszabb tárgyak szállítására alkalmas. A csomagtér szája is kicsi, jellemző, hogy hiába férne el benne el akár két 72 cm-es tévédobozzal együtt, még doboz nélkül sem tudjuk berakni a szűk nyílás miatt.

A karburátoros 1.3-as régi autóhoz illő két gázpedálnyomás után bármilyen hidegben könnyen indul. Meleg motor mellett pedig a magas kompresszió miatt lehetetlen olyan rövid ideig indítózni, hogy a motor ne induljon be.

A Kadettet annak idején kétféle 1.3-as motorral gyártották. Volt a sima 60 lovas és egy magasabb komressziójú variánsa, az 1.3S, 75 lóerővel. A 900 kg-os autó ezzel a motorral igen jól megy. Gyári adatok szerint 13 másodperc alatt van 100-on. Az autóval akár 190-et is lehet menni, ami remekül beválik a barátok-barátnők elámítására, az óra bemérése után azonban kiderül, hogy 10 %-ot csal. De így is eléri a gyári 170-es végsebességét, ami egy 17 éves autónál mindenképpen becsülendő.

A kis motorból kihozott nagy lóerő alapján nem várhatunk túl jó rugalmasságot. Gyanúnk be is igazolódik; 3000-es fordulatszám alatt nem húz igazán. E fordulatszámot elérve a teljesítmény megugrik, a kerekekre rászabadul a 100 Nm nyomaték. 4500 körül újabb teljesítménylépcsőhöz érkezünk, az autó rátesz még egy lapáttal és szépen húz 6000 fölé, ahol a leszabályzás előtt hirtelen eltűnik az erő.

Így fürgén lehet országúton előzgetni, hármasban húzatva sportos motorhang kíséretében lehet autósorokat elhagyni. A vérpezsdítő motorhang hosszú távon nagyon fárasztja az idegrendszert. A négyfokozatú váltó miatt kb. 100-ig elfogadhatóan csöndes az autó, e felett a magas fordulatszámú pörgés még a legsportosabb vezetőt is lassúbb haladásra készteti.