Ritkán tökéletes, de...

Fogyasztás az elmúlt 60 000 km-re 7,2 liter. Országúti gyógyautózással 6, 120-as sebességet tartva 6,5 liter. Ez télen 1 literrel emelkedik. Ennél lassabban haladva sem fogyaszt kevesebbet az autó, egyszer éjszaka 70-80-as tempóval 300 km-et megtéve is 5,8 lett a fogyasztás. Negatív rekordnak pedig 9,81 litert mértem 100 km-re, télen parkolókban forgolódva, a kézifék szorgos használatával.

Az autó fűtése sajnos gyenge. A ventilátor egyes fokozatban elviselhető, kettesben már zavaróan hangos, hármasban nem hallani se motorhangot, se rádiót, se útitársat. Kettesben kb. 5 fokos külső hőmérsékletig lehet normálisan fűteni.

A rugózás híresen kemény. Ahogy mondani szokták, egy egyforintoson áthajtva meg lehet mondani, fej vagy írás. Ám hiába rugózunk úgy, mint egy Lamborghini, az autó kanyarban alattomosan viselkedik, kicsit is nagyobb sebességgel kanyarodva, gázt elvéve azonnal keresztbe áll, ami élvezetes nekem, de ha mondjuk anyukám vezetné, már nem örülnék ennyire. Vizes úton a helyzet rosszabbodik, normális sebességeknél is érezhetően csúszik az autó, utcasarkon akár 40-nel is félkeresztbe állítható. Persze ez az olcsó gumiknak is köszönhető. A futóműzaj nagy.

A kezelőszervek könnyen működnek, a váltó tipikus Opel, akadozva, de viszonylag pontosan működik. A kormány szervótlan, ütközéstől ütközésig bő 4 és felet fordul, aki szereti, tekergetheti kedvére, egy szűkebb parkolóhelyről kiállásnál pedig hajókapitánynak érezhetjük magunkat. Erőszükséglete gumifüggő, a mostani téliekkel akár két ujjal forgatható.

A fék viszont gyenge, nagy erőszükséglettel működik, a fékút még hidegen is nagy, ráadásul gyorsan melegszik, nem is kell ralizni hozzá, hogy a hegyi szerpentin aljában füstölgő fékekkel álljunk meg. Így a motorfék életbevágó.

És most az elmúlt 60 000 km eseményei: Az autót viccesnek tűnő 91 000 km-rel vettük 14 évesen. Ezt az értéket akkor kezdtem komolyan venni, amikor kiderült, hogy egyetlen csepp olajat sem fogyaszt két olajcsere között. Most 150 000 km-rel még mindig csak 0,1 liter/1000 km körül mozog.

A legfontosabb, hogy soha nem hagyott az út szélén. Háromszor fordult elő, hogy üzemképtelenné vált, de egyik sem az ő hibája volt. Először téli hidegben rendkívül rövid városi utakra használták. A jéghideg motor és az automata szívató hatására mint egy kétütemű, bekormozta a gyertyákat. Gázlángon kiégetve őket helyreállt a rend.

Másodszor a kuplungbovden szakadt, azonban ez várható volt, a szerelőm figyelmeztetett, hogy csereérett, csak elfelejtettem. Harmadszor a benzinben lehetett valami, ami eltömte a benzincsövet, így egyszer csak megállt. 1 perccel később újra beindult, majd 1-2 km múlva megint megállt. Sajnos a fél autót kicseréltük, mire rájöttünk a hibára. Volt olyan 30 km-es út, ami alatt 17-szer állt le. Az üzemanyagrendszer tisztítása után megoldódott a probléma.

Ezeken kívül komoly hiba nem fordult elő. A szokásos kopó alkatrészeken kívül fűtőventillátort kellett csak cserélni. A hengerfejtömítés fogyó alkatrész, évente kezdi átereszteni az olajat. Érdekes, hogy a négy év alatt 2 izzót kellett csak cserélni. Rendkívül olcsó az alkatrész, sok az utángyártott, és ha van egy jó autósboltos ismerős, meg is tudja mondani, melyik a jó. Akár az is megeshet, hogy a legolcsóbb a legjobb. Emiatt a fenntartási költségek igen alacsony szinten maradnak.

Az autó hűtőrendszere figyelmet igényel, alapvetően elég gyenge, 20 fok felett városban gyakran indul be a hűtőventillátor. A hűtőt érdemes gyakran kitisztítani. Sajnos a magas kompresszió miatt 98-as benzint kell tankolni, 95-össel csörög. Nagyon érzékeny a benzin minőségére, a rossz benzint csörgéssel jutalmazza, így a Kadett minőségellenőrzésre is beválik. Mostanra már pontosan tudom, melyik kúttársaság árul rossz benzint.

Állapota ritkán tökéletes, hol az ékszíj csúszkál, hol a belső világítás hibádzik, néha vissza kell nyomkodni az ajtószigetelést, de a lényeg, hogy mindig mindhonnan hazaérünk, és másnap tovább tudunk menni. Az Opelek általában nem túl ellenállóak a rozsdával szemben, azonban ettől nem kell félni. Egy jó karosszérialakatos gyorsan és olcsón megoldja a problémákat.

Egyszerű, tartós konstrukció. Ha rendszeresen karbantartjuk és hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, hosszú ideig használhatjuk idős korban is. Ha valaki jár Nyugat- Európában, kevés öreg autót láthat, de ezek nagy része II-es Golf vagy Kadett, ami nem lehet véletlen.