Három nap, változatos terepviszonyok, hangulatos képek a Ford legjobb terepjárójáról.
Fölöslegesen erős, túlságosan gyors, tökéletesen értelmetlen. De felfoghatatlanul, észbontóan, rettenetesen jó.
Egy villogós 1500-ös. Egy taxi 1300-as. Mellettük a tulajdonosok, akik oly komolyan veszik a játékot, hogy társaságukban a ma csupán díszlet. Egy kicsit az átkosbeli színfalak mögé is belepillantunk. Tartsanak velünk, de vigyázzanak, mély a kút.
Nem kell sokat mondani előzetesként, a téma magáért beszél. Összeszedtük az összes kerek lámpás Zsigulit, 1200-astól 1600-asig, s vezettük őket. Ilyen még nem volt. De készüljenek – hosszú lesz.
450 ló, csatakos nadrág, fejhangú vihogás. Bár tudnám, hogy a rettegés vagy a vételár ilyen eszeveszett vicces.
Sssshhh-ssshhh-sssshhh, surrog a szélerőmű gigászi háromágú légcsavarja a fejem fölött. Vadvirágok porát kavarja a nyári szellő. A versenypálya rázókövein ördögszekér bukfencezik át. Nyomában suhan egy nesztelen autó. Én egy másik mellett állok, hunyorgok a napsütésben. A tanksapka nyitva, a fülemet csiklandozza a tankba áramló hidrogén süvítése. Nem drogoztam.