Családi pótlékok harca

Ha autókról esik szó, két állítással lehet kiűzni a világból és a béketűrésből egyaránt. Az első, ha valaki vallásos révületben, tudálékosan feltartott mutatóujjal magyarázza, hogy régen bizony minden jobb volt. Tudják, nyilván Önök is ismerik, az ebben még anyag volt és az én időmben még a tehenek is lilábbak voltak kategóriájú cáfolhatatlanul briliáns, örök érvényű megállapításokat. Aki ebben hisz, annak azért ajánlom figyelmébe ezt a klassz kis töréstesztet , egy nem is olyan régi autóval.

De az ellentáborral sem tudok azonosulni, mert azt sem hiszem, hogy csak az új autó a jó autó, és a fejlődés örök és folyamatos, és mindig a jó irányba mutat. Persze, mint a mesében. Amikor erről kántál valaki, eszembe jut Vályi kolléga tanácstalanul elnyúló ábrázata az új VW Golf fotói felett, amint reménytelenül kutatja az előrelépést az előző szériához képest. De arra is kíváncsi volnék, hány ezren cserélnék boldogan W140-es S-osztályos Mercedesüket a W126-os elődre − ráfizetéssel. Mert fejlődés persze mindig van, csak nem mindig a jó irányba.

Szerintem az van, hogy néha igenis sikerül a kvantumugrás előre, mint az új Fiat Bravo kontra Stilo modellváltás esetén. Viszont néha meg a tündöklő napfényről egy fekete lyukba támolyog a gyártó, lásd az első és a második Punto közötti (vissza)lépést, csak hogy a negatív példát is az olaszok közelmúltjából merítsük. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt három évben a kisautók kategóriája milyen nagyot lépett előre.

Négy méter körüli hossz, jó törésteszteredmények, sok légzsák, légkondi, menetstabilizáló, klassz kis dízelmotorok és még jobb kis benzines turbók, csendes működés, egész jó beltéri anyagok és kellemes formák. A Fiat Grande Punto, Peugeot 207, Renault Clio és aktuális Opel Corsa által kezdett, majd a Skoda Fabia, Seat Ibiza, Mazda2, Honda Jazz által folytatott és végül az új Ford Fiesta által befejezett megújulási hullámban az egész szegmens egy szinttel feljebb lépett. De most arra vagyunk kíváncsiak, közülük melyik a legjobb.

Tesztünkhöz ötajtós, 1,4 literes benzines szívómotoros, a közepesnél jobban felszerelt modelleket próbáltunk összetrombitálni, ami nagyrészt sikerült is. Az első kiválasztott végül az eladási listákon is élvonalbeli Corsa lett, 1.4 Twinport (90 LE) motorral, Cosmo ruhában, 3 764 000 forintos listaáron. Mazda2-ből ugyan háromajtóst kaptunk a fotózáshoz, de ez ne tévesszen meg senkit, az értékelésben egy ötajtóst vettünk figyelembe, az erősebb 1,3-as motorral (86 LE) és TE Pro felszereltséggel, ennek listaára 3 679 900 forint.

Ami a két kihívót illeti, a Honda Jazz 100 lóerős 1.4 Elegance modellje 3 649 000 forintért kelleti magát, míg a Ford Fiesta 1.4 (96 LE) Trend felszereltséggel 3 375 000 forint, amivel mindjárt szerez is egy kis előnyt magának, hiszen így a négyes legolcsóbb tagja, közel tízszázalékos árelőnnyel. Ez azonban rögtön elvész, ha a vetélytársakhoz hasonlóan gazdag felszereltségre hozzuk a már nem is olyan kis Fordot. Az ötcsillagos Euro NCAP-törésteszteredményhez elengedhetetlen oldal-, függöny- és térdlégzsákokért még 120 ezer forintot kell kifizetni, míg a klíma automatikája más extrákkal árukapcsolásban 95 ezer forint. Még így is a Fiesta a legolcsóbb, de előnye hibahatáron belülire csökken.

4. helyezett Opel Corsa

Hiába nyerte meg korábbi, a bevezetőben már emlegetett összehasonlítónkat, mára elhúzott a mezőny az Opel Corsa mellett. Persze még mindig nem rossz autó, a formája például tetszetős és jól leplezi, hogy milyen nagy testű kiskocsi. Az utastér elöl-hátul tágas, és a csomagtartó sem apró, 285 literes, ráadásul dupla fenekű és 1,1 köbméterig bővíthető. A beltér egyes részletei egészen prémiumautós benyomást keltenek, a Cosmo szint élénkpiros betétei és a középkonzol zongorafeketére lakozott intarziái erős kedélyjavítónak számítanak az egyébként szürke utastérben.

Néhány különc részlet miatt nem ítéltük volna purgatóriumra a Corsát, így az idegesítő, a középállásból soha ki nem billenő indexkart vagy a kissé túlbonyolított középkonzolt még meg lehetne bocsátani. Sőt, a viszonylag komfortos rugózás és az alacsony zajszint miatt akár a kényelemorientált vevők ajánlatává is előléphetett volna, ha menet közben nem okoz olyan súlyos csalódást.

Először is a lagymatag motor: a 90 lóerősnek kikiáltott, 1,4-es Twinport a többiekéhez képest kelletlen és tohonya, hiába pörgeti az ember, csak fülsértő tiltakozást sikerül belőle előcsalni, érdemleges gyorsulást nem. A Corsa ötfokozatú váltója is akadozik, a kormányzása pedig rémesen mesterkéltnek hat, már-már idegesen közvetlen, és a linearitása sem tökéletes. De legalább kanyarban nem okoz meglepetést: hangsúlyozott dőlés mellett butácskán alulkormányozott, ami csak akkor baj, ha szeretnénk sportosan cikázni vele.

Jó fékek, kitűnő ütközésbiztonság, tágas utastér, jó felszereltség, kis fogyasztás, kényelmes ülések, használható méretű csomagtartó és kulturált működés. A Corsa átlagos igényeket egészen magas szinten elégít ki, de nem tudom elképzelni, hogy valaki annyira be legyen oltva az autózás szeretete ellen, hogy megbocsássa neki, amit menet közben művel. Különösen, ha kipróbált már egy új Mazda2-est is.

3. Mazda2

A Totalcar egyik nagy kedvence a kis Mazda, ami tökéletesen érthető is. Ritka az olyan új típus, amelyről trénerei a modellváltáskor közel 100 kilogrammot fogyasztanak le. A tömegcsökkentés már önmagában is dicséretet érdemel, de a Mazda2 nem csak egy sikeres fogyókúra miatt lehet követendő példa. Szép, vagány formaterv, tágas utastér, erős, pörgős motorok, pontos váltó, életteli kormányzás, hatékony fékek, valamint gazdag felszereltség kontra jó ár jelentik erősségeit.

Bármennyire izgalmas is ránézni vagy vezetni, a Mazda2-nek vannak gyenge pontjai. Különösen a beltér vékony plasztikból fröccsöntött, kopogós és karcolódó burkolatai, a fogyókúra áldozatául esett zajszigetelés és a sziklaszilárd ívmenetet kőkemény rugózással párosító futómű. Emiatt a négyes legsportosabb autójának érződik, de olyan tulajdonságokkal nem lehet nyerni a kiskocsik között, amelyek győzelmet hoznának egy roadster-összehasonlítóban.

Nem mindenki vágyik junior hotheccsre, mikor kisautót választ, ráadásul a Mazda2 valamivel szűkebb is, mint a másik három autó, hiszen a sportosság és a formaterv oltárán áldozatul esett néhány centi és liter. Így a csomagtartója is a legkisebb, alaphelyzetben csupán 250 literes, és az üléseket ledöntve sem éri el a 800 litert, ami már tetemes hátrány mondjuk a Corsa 1100 literjével szemben.

Tárgyilagosan nézve családi autónak nem nyerhet a Mazda2, de azért továbbra is ez marad a szívünk csücske. Hangulata, egyénisége van, a motorja vígan duruzsolva pörög fel, a kanyarokba lelkesen esik be, az ember úgy cikázik vele a forgalomban, mint pisztráng a sebes sodrású patakban. Viszont az is igaz, hogy olcsóbbnak, kisebbnek és nyersebbnek érződik a Jazznél és a Fiestánál, ezért most csak a dobogó harmadik fokára állhat.

Fiesta vagy Jazz, melyik lesz a nyerő? Lapozzon, és kiderül.