A sajtótájékoztató után kezdetét vette az értelmetlen ökörködés. Mindössze egy Vel Satis és vagy tíz Laguna várt bennünket a budaörsi Holiday Inn parkolójában. Úgy igazán egy érdekelt volna, a GT - de az most ugye kimaradt. Sikerült viszont futni egy-egy kört (fel az M1-esre, ki az M0-ásnál, le egy parkolóba, fotó, át az M7-esre, vissza a parkolóba) néhány másik újdonsággal. Túl sokat nem tudtam meg róluk, de azért pár impressziót csak sikerült rögzítenem.
Vel Satis 2005
Vagy talán párzáshoz készülődik?
A Renault sajátos felfogásban készült nagyautója eddig is csúnya volt, most is az. Az idei modellév újdonságai, a krómdíszítések (nem is díszítés, inkább rátét, ezt a kocsit semmivel nem lehet díszíteni), a fura szögben előmeredő kipufogók, az új fényszórók és "kristályszerű" (ezt még a sajtóanyag is idézőjelbe tette) hátsó lámpák sikeresen hangsúlyozzák a Vel Satis ufóságát. A bemutatóautó fekete színe extravagáns halottaskocsit varázsolt a Vel Satisból.
A típus egyetlen jelenlévő képviselője V6-os dízelmotort hordott orrában - automata váltóval. A három literből 180 lóerő és 350 Nm nyerhető ki - a váltó pedig csak ötsebességes. Bár számháborúban a Vel Satis csúnyán alulmaradna mondjuk a nemrégiben kipróbált Peugeot 607 kisebb, de erősebb és többsebességes motor-váltó egységével szemben, a hang, a komfort és a dinamika kifogástalan.
Az előző Vel Satist nem próbáltam, hogy az aktuális modell beltere szebb-e, jobb-e, azt nem tudom, de szép és jó. És nagy: négy ember és a cuccok bőségesen elférnek az idomtalan bálnatestben. Számtalan csinos részletmegoldáson akad meg a szem: mutatósak a mutatók -höhö- a műszerfalon, gyönyörű óra mutatja az időt elöl középen, szépek a világítótestek a plafonban, érdekes az első ülések támlájának középre lejtetése. Élmény utazni az autóban.
Laguna, 2,2 dCi-vel
Az Initiale (azaz csúcs-) felszereltségű Laguna kombiban a fabetét a legszebb. Valódi, nem agyonlakkozott, szinte él, sóhajtozik az ember keze alatt. Visszatér a váltógombon és a kormány bal oldalán is. Könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól: az új Passat bemutatója után már azt hittem, kiveszett az ízléses fabetét az autógyártásból.
Mellesleg a meggyőző Euro-NCAP-teszt mellett ez az egyetlen érv, hogy a meglehetősen homogén európai középkategóriából miért pont Lagunát vegyen valaki. Mint ahogy ellenérvből is csak egy van: a szélzaj elfogadhatatlanul erős, már kicsivel száz feletti sebességnél is.
A motor szépen húz, bár 150 lóerős teljesítményét és 320 Nm-es
nyomatékát már 1,9-es, modernebb motorok is tudják, vagy majdnem
tudják.
Az ötsebességes automata váltó kifogástalanul üzemel, gyorsan
reagál, nincs spét elindulásnál sem. A futómű kényelmesebb, mint
amilyen stabil, az autó alulkormányzottsága vitathatatlan.
Laguna, 3,0 V6-tal
Belső sávok takarítója
Ez az igazi. Akinek módjában áll eltekinteni a dízelekénél szükségszerűen jóval nagyobb fogyasztástól, ebben lehet igazán boldog. Húz, mint egy mozdony, gyönyörű a hangja és passzol hozzá az ötsebességes automata. Ami egy fékezésnél csinált egy jó viccet is: húzattam, húzattam, aztán lassítottam - de miután leléptem a gázról, az autó még váltott egyet felfelé és ugrott egy utolsót, mielőtt lassulni kezdett volna. Ejnye, ejnye.
A szélzaj ebben is jelentékeny sajnos, de a műszerek ebben is szépek, az ülések kényelmesek, a helykínálat pazar. Sok kapcsoló ismerős kisebb Renault-kból, de ez valahogy ennél a márkánál nem olyan zavaró, mint - mondjuk - a PSA autóinál. Itt a kisautóban vannak nagyautós gombok, nem fordítva.
Láttunk pár szép új Renault-t, mentünk velük pár kört, jól van, megvolt. Az élet mehet tovább, a Vel Satis továbbra is csúnya és jó, a Laguna egy kicsit kevésbé érdekes és egy kicsit jobb. Csoda nem történt, seggre nem estünk a megdöbbenéstől, tessenek szépen oszolni, mindenki vissza a helyére és pöröghet tovább a mókuskerék. Aki eddig is szerette a nagy Renault-kat, ezután is fogja, aki eddig se, ezután se.
