Ez az élmény nem a mozgással, hanem a látvánnyal kezdődik, mert a GS 450h gyönyörű. Valami ilyen lehetett volna az ötös BMW-ből, ha nem akarták volna olyan görcsösen másra csinálni. Nyugodt, biztos vonalak, a jól eltalált arányokból fakadó lendületesség és extraorbitálisan precíz kimunkáltság. Az egész szép és bizalomgerjesztő, a kékes, szinte világító fényezés kiemeli a környezetből, full elegancia, nó procc.
A mi autónk belül bézs színű, ennek megítélése nagy törésvonal az autósok közt, nekem nagyon bejön, sokkal inkább, mint a rideg fekete-antracit kombináció. Az első ülések kényelmébe lehetetlen belekötni, viszont olyan elviselhetetlenül lassan mozognak, hogy még egy buddhista szerzetesnek is elfogyna a türelme, amíg hátramotorozza az ülést a hátsó végállásba. Hátul sem rossz a Lexusban.
A vállmagasságig felfutó övvonal és a hátrafelé keskenyedő ablakok miatt védetten, izoláltan érezheti magát az utas, egy luxuslimuzinban pont ez a cél. Nem lehet viszont eltagadni, hogy az ereszkedő tetővonal miatt viszonylag kicsi a fejtér, az első ülés alá pedig egy nő lába még éppen elfér, de az én cipőm orrát már alig lehet bepréselni.
Az elindulás furcsa. Az ember megnyomja a Power gombot, felfénylenek a műszerek, de nem történik semmi. Mindkét fül valami pici kis megváltó hangra vár, de hang nincsen. Csak csend.
Ilyenkor bátortalan pöccintés következik a gázpedálon, és a két tonnás test megindul. Továbbra is csend van, csak a villanymotor vernyog valahol egészen mélyen, az egész olyan bizarr, mintha a 49-es villamos Ferrari-hangon gyorsítana ki a Nagycsarnok előtti megállóból. Nem, nem - nincs ebben semmi rossz, csak borzasztó szokatlan, főleg egy olyan autótól, amit nem hibridként ismertem meg.
Aztán beindul a V6-os - semmi rántást nem érezni, hangot is alig -, és a lélek megnyugszik, hogy végre robban a benzin, megint minden rendben, nem veszett meg a világ. A soha nem tapasztalt élményhez egy különös műszert is építettek a kocsiba, és most nem arra a képernyőre gondolok, ami azt mutatja, melyik motor éppen mit csinál. A kormány mögötti három műszer közül a bal oldaliról van szó.
Úgy néz ki, mintha fordulatszámmérő lenne, de nem az. A motorok pillanatnyi teljesítményét mutatja kilowattban. Ez már önmagában is attrakció, hát még amikor elkezd picit visszafelé forogni a mutatója, le a nulla alá. Amikor lassít a kocsi, és a generátor áramot termel vissza, akkor történik ez, újabb apró megerősítés, hogy igazi környezetvédő vagyok, és fontos dolgot teszek, éppen segítek megmenteni a Földet.
Persze petrolhead is vagyok, ezért a következő egyenesben nyomok egy trepnit, hadd lássuk, mit szakít a két motor együtt. Százra 5,9 másodperc alatt gyorsul, igen, három tizeddel kevesebb kell neki, mint a Porsche Boxsternek. Olyan ez, mintha a világbajnokságon Kozmannt és Kolonicsot Sólyom László és Gyurcsány Ferenc párosa hajrázná le a kenukettesdöntőben.
száműztek, hogy ne zavarják a látványt.
Nagyon rossz megoldás.
Pár nap eltelte után kicsit ülepszik a hibrid Lexus által zavarosra kavart agyvíz, a csillogó szemű őrültből újra szigorú tekintetű tesztelő lesz - aki észreveszi a fáskamrát. A fáskamra arra való, hogy oda rakjuk a szem pillantására méltatlan tárgyainkat. A Toyotánál úgy gondolták, a tükörállítás, a kilométerszámláló nullázója, a hátsó roló lehúzója, a fedélzeti komputer nullázója, a csomagtartó és a tankfedél nyitója szégyellnivaló, csúnya dolog.
Ezért sufniba rejtették őket, egy kis fiókba, a vezető bal térdénél. Lent van, a kormány takarja, életveszélyes. Hogy csak a legegyszerűbbet említsem: a tükröt muszáj menet közben is állítani. Matatás bal kézzel, hogy kinyíljon a fiók, jobbra-balra kormányzás, hogy a szem rátaláljon a kapcsolóra, aztán jöhet az állítgatás. Iszony, rettenet, hidegrázás. A napi számláló nullázása dettó. A napi számlálót pedig buzgón használtam, mert nem akartam a fedélzeti számítógép fogyasztási adataira hagyatkozni, gyanakvó vagyok von Natur aus.
A gyár 9,2 litert ad meg városi fogyasztásnak, ez nekem még nyugodt vezetési stílussal is teljesíthetetlen volt. A fedélzeti számítógép szerint 10,9 liter volt a városi fogyasztásom, kézzel kimérve 10,6 liter lett a valós érték, szép gesztus, hogy a gép nekem téved, és nem ellenem. Persze több ez, mint a gyári adat, de bő öt literrel kevesebb, mint a negyvenöt lóerővel gyengébb, és jó egy mázsával könnyebb GS 430-as városi fogyasztása.
Ráadásul a szén-dioxid-kibocsátás nem nagyobb egy négyhengeres dízelmotorénál, és a gyár szerint nincs még egy belsőégésű motoros kocsi, aminek ilyen alacsony lenne a szénhidrogén- és a nitrogén-oxid-kibocsátása. Akkor most tényleg van értelme ennek az autónak? A Föld szempontjából nem sok. Ahhoz túl keveset fognak eladni belőle, hogy számítson. Viszont sok gallon benzin árát meg tudja spórolni a gazdájának. Anélkül, hogy üresre járt tankkal rohadna le a Los Angeles-i autópályán.
A szerző értékelése
