Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen csekély változást egy fészlift ürügyén. Némi króm a fronton, más színű emblémák, még finomabb futás, hölgyeim és uraim, íme az új GS hibrid. De a közönségnek nincs joga röhögni, hiszen a GS hibrid még szinte változatlanul is újabb és modernebb, mint bármi.
2008-ban is bikaerős, pillangó-csendes motor szolgál fokozatmentes váltóval a luxustroliban, a GS 450h-ban. Padlógázra az új (haha, új) GS hibridben is dermesztő csendben zuhanhatunk vízszintesen a 250 felé. A hely az utastérben éppoly épp' csak elegendő, mint volt, az utastér anyagai éppoly finomak, mint voltak, és a csomagtérből még mindig kiszorítja a felesleges lomot a nagy pufferakkumulátor.
Hát akkor mi változott? Új, neonkék embléma került az autó orrára és a csomagtér fedelére. Némi krómmal felismerhetőbbé tették a zöldebb GS-t. És a félelektromos változat immár rendelhető abban a különleges opálszínben, ami csak a hibrid Lexusoknak jár. Kár szaporítani a szót: a lényeg változatlan, az autó éppoly fantasztikus, ahogy azt már elmondtuk itt meg itt.
Az egyetlen dolog, amit a korábbi próbákhoz hozzá tudok tenni, egy fogyasztási adat. A hétköznapi magyar forgalomban, szolid országúti használatban, mindazonáltal időnként az utasok sikítozásáig megűzve egy-egy vérfagyasztó, 345 lovas kigyorsítás erejéig kilenc litert kért száz kilométerre az autó. Simán elfogadnám ezt jóval ingerszegényebb 320-as dízel Mercitől is.
Most jöjjön pár szó a nem-hibrid GS-ek újdonságairól, aztán, hogy valamiért azért érdemes legyen leszkrollozni, elmondjuk, mennyivel lett bonyolultabb a 450h futóműve.
Megvolt rovatunkban azokról az autókról írunk, melyekről már írtunk, de más motorral, más kasztnival, más hűtőmaszkkal újra karmaink közé kerültek. Dízel helyett benzin, lépcsős helyett csapott far, agresszívabb ködlámpák, új fényszórók, amelyek követik a motorháztető vonalát, elegánsabb hűtőmaszk, 30 százalékkal merevebb karosszéria; szóval egy fészlift a modellciklus derekán: ha ezek is megvoltak nekünk, itt számolunk be róluk. Értelemszerűen főként arról, ami más bennük a korábban részletesen kitárgyalt modellekhez képest.
A középkategóriás Lexus, a GS tavaly év végi felfrissítése még a karakterekkel hagyományosan nemigen spóroló gyári fogalmazásban is belefért egy háromoldalas kis pdf-be. A legnagyobb dobás a 430-as leváltása, vagyis a 460-as modell megjelentetése. A GS 4,6 literes, V8-as benzinmotort kapott, 347 lóerővel, nyolcfokozatú automatával. 5,8 másodperc alatt megy neki a 0-100, miközben állítólag kilométerenként 11 grammal kevesebb szén-dioxidot pöfög ki kilométerenként, mint az előző, kisebb motor.
Aszongyák, az összes GS-en kicsit sportosabbra hangolták a futóművet, és defekttűrő abroncsokat szereltek a felnikre. A 300-as alapmodell is megkapta a változtatható keménységű lengéscsillapítókat. Meg új felniket is. És apró aerodinamikai változtatásoknak hála immár négy százalékkal kevesebbet eszik, mint a tavalyi modell.
A legérdekesebb újdonság az autó alatt keresendő, legalábbis az erős GS-ek alatt. A 450h és a 460 ugyanis aktív stabilizátorrendszert (Active Stabiliser System) kapott. Ez az izé két, az első illetve a hátsó stabilizátorrúd közepén elhelyezett villanymotorból, és a hozzájuk kapcsolódó, a rudak végére nyúló aktuátorokból áll. A rendszer figyeli az autó sebességét, az első kerekek állásszögét, és kanyarban igyekszik csökkenteni az oldaldőlést, azaz az ívbelső kerekekre mintegy ráhúzza a kasztnit. Természetesen elöl-hátul egymástól függetlenül dolgoznak a stabilizátorok, egyenesben pedig nem csinálnak semmit, hogy ne fogyasszanak áramot, ezáltal benzint.
Hát ilyesfajta láthatatlan dolgok azok, amitől egy Lexus képes arra, hogy finom, csendes suhanás közben egyáltalán ne keltse fel az emberben az érdeklődést: jó, jó, de mi hajtja? A hibrid GS meg különösen. 2008-ban is páratlan, lehet erősebbet, meg gyorsabbat, meg még takarékosabbat venni más gyártótól, de ilyet nem. És még mindig olcsó, hiszen a hibridekre minimális a regadó. 14,8 millától indul, négyszázezerrel az 530i BMW felett. Alig van csomagtere, de így is megéri.