A „mélyreható egyszerűség” meg olyasmikben adja elő magát, mint a kicsit kínai piacos látványvilágú, de könnyen kezelhető érintőképernyős mindentudó vezérlőegység a középkonzolon, vagy a forgókapcsolós ülés fűtő-szellőztető. Balra tekerem, hűt, jobbra tekerem, fűt, semmi LED-ek meg digitális fokozatok. Szeretem az ilyet.
Aztán 12 és fél milliós, minden rendelhető extrával megpakolt IS250-esünkben volt még tolatókamera parkolást segítő segédvonalakkal, kanyarba bevilágító xenonlámpa, tempomat, napfénytető, navigáció, Bluetooth és hangvezérlés is. Csak ez az egész nagyon kis helyre van összepréselve. Hátul magam mögött esélyem sincs elüldögélni; 181 centi magas vagyok, és nem nehezen férek el, mint az A4-es Audiban vagy a 9-3-as Saabban, hanem sehogy. Fejem befelé és előrehajtva, térdem a támlába préselve: ez így nem jó. 177 centis kollégámnak már épp elég volt a hely. És elöl is mindig érzem térdemmel a középkonzolt, könyökömmel az ajtót és a könyöklőt, hajammal a tetőt. Ez van, hiába a demokrácia, hiába Göncz Kinga, nincs egyenlő esély, a Lexus nem szereti a 180 centi felettieket.
Meglepetésszerűen felbukkanó kategóriaidegen konkurencia
Miközben online backup-memóriámat, a google-t próbáltam rávenni, bökje már ki végre, ki tervezte a tesztautó formáját, a Lexus IS és designer kulcsszavakra keresve felugrott egy érdekes találat . Nosztalgiából elolvastam tavalyelőtti írásomat a V6-os Opel Signumról, és megdöbbentem.
Ülésszellőztetés, kanyarfényszóró, kézzel kapcsolható automata, 230 lóerő, 300 Nm; jelenleg a legmagasabb felszereltségű V6-os Signum minden létező rendelhető extrával ellátva 11 115 000 forintba kerül. A szinte teljesen ugyanezekkel a kütyükkel megszórt Lexus IS tesztautó listaára 12 455 000 forint. Ezek szerint a Lexus gyönyörű dizájnja, minőségi anyagai, legendás megbízhatósága a szűkebb beltérrel együtt 1,34 millió többletforintot kóstálnak. Egy újabb érdekes adat.
És aki erre azt mondja, hogy hülye, aki Opelt hasonlít Lexushoz, annak teljesen igaza van.
A helyszűkéért a mérhetetlenül kifinomult hajtáslánc kárpótol. Vigyázat, nem sportos, kifinomult! Ami engem illet, én a kézi váltós BMW-ket istenítem ebben a prémium középkategóriának nevezett szegmensben. A hátsókerék-hajtás mellé kérek szépen közvetlen befolyást a hajtásra, direkt kormányt és teljesen kikapcsolható menetstabilizálót – de a kis Lexus nem nekem szól. Ez az autó a kényelemben, biztonságban élvezendő teljesítményről szól.
Az automata váltós Lexus IS 250 tipikus vásárlója nyugodt, békés, kifinomult, kényelemhez szokott, természetesen jómódú és közepes termetű yuppie; gyakran tesz hosszú utakat autópályán, és nem akar percekig keresgélni reggel a társasház, esténként pedig az irodaház teremgarázsában, hogy a sok 3-as BMW és A4-es Audi között meglelje az autóját.
Emberünk inkább biztonságra, mint sportosságra hangoltan vezet, kalandvágyát kielégíti a kikapcsolhatatlan (a gombbal csak kissé engedékenyebbé tehető) menetstabilizáló által mindenkor kontrollált apró farkitörés indulásnál vagy csúszós úton, no és a sohasem használt, de izgalmas látványt nyújtó kis versenyautós váltófülek a kormányon.
Nem bánja, hogy a Lexusban minden késik egy kicsit. A 2,5 literes Toyota-okossággyűjtemény V6-os (változó szívócsőhossz, változó szelepvezérlés, elektronikus fojtószelep) és a hatsebességes automata váltó nagyszerűen elvannak egymással, de padlógáznál kell nekik jó pár tizedmásodperc, amíg magukra találnak. Utána már minden rendben, jönnek a leheletfinom kapcsolások, köztük az utastérbe alig beszüremlő wrrraaaaaammmmm (fojtott, de gyönyörű a motor hangja).
Még a kormányzásban is van egy kis spét, a kormánykerék nemcsak úgy néz ki, mint egy számítógép kiegészítője, de úgy is működik, semmi közvetlenség nincs benne. Mindezek mellett a feszes futómű inkább hátrány, mint előny, mert nem a sportosságot erősíti, hanem a kényelmet rontja.
Az automata IS 250 13 liter benzint fogyasztott száz kilométerre, körülbelül 1/3 városi, 2/3 országúti használatban, párszor alaposan megtaposott gázpedállal, 120-140 közötti országúti utazótempóval. Nem kevés. De már kész az IS 220d is, a Lexus történetének első dízelmodellje. A motort kipróbálhattuk korábban az Avensisben, nagyon jól ment, nagyon keveset evett. És mégis.
Rendkívül faszari ember vagyok, nekem minden deci spórolás perverz öröm a Tesco-kút számlálójánál. Mégis azt mondom, ebbe az autóba az a hajtáslánc való, amivel kipróbáltuk. Egyszerűen illetlenség lenne négyhengeres kerregővel kiváltani ezt a szomjas, de leheletfinom V6-os műszert, legyen az a kerregő mégoly modern is. A Lexus IS 250 automatával, teljes extrafelszereltséggel jelent csorbítatlan élményt – ha nem is a vezetés élményét, de a lexusozás élményét mindenképp.
A szerző értékelése
