Nemcsak a tudományos világ, de a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy az emberiség évszázadról évszázadra menthetetlenül korcsosul. A Lexusok drámai mértékben gyorsítják fel a folyamatot.
Gyengülünk, satnyulunk, és ez a Lexus-tulajdonosokat fokozottan fenyegeti. Ha valaki egyszer Lexust vesz, át nem ül másba, és hamarosan felnő az első nemzedék, aki Lexusba született, nyilván ők se érik majd be rosszabbal, leszámítva a lázadókat, akik felspécizett, harmincéves Hyundai Elantrákkal száguldoznak.
A harmadik generációs lexusosokat már akkor is fel lehet ismerni, ha nincs náluk slusszkulcs, vagy amit addigra kitalálnak. Kicsik lesznek és puhák, testalkatuk pedig a szalamandraporontyokéra emlékeztet majd, csökevényes végtagokkal, gyengécske szellemi képességekkel.
Általában szkeptikus vagyok a nemzeti karakterek létezésével kapcsolatban, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a japánok a nagy, földi átlagnál hajlamosabbak a bekattanásra. Japán népes ország, fejlett számítógépes infrastruktúrával, így a Toyota valahogy kibulizta, hogy értesítsék, mikor, melyik börtönből szabadul valamilyen bekattant mérnök, vagy feltaláló. És ott várják a kapuban, hogy gyorsan leigazolják Lexus-fejlesztőnek. És ilyenből van már nekik legalább harminc.
Az RX 400h külsejéről nem sokat lehet elmondani - az egyetlen h betűt leszámítva ugyanolyan, mint bármelyik RX. Szép, szép, de nem olyan látványos műremek, mint egy Nissan Murano, vagy egy Infiniti FX. Inkább a lexusos hagyományok szerint nem különösebben látványosan, de elegáns.
Belül ez egy Corolla. Elsősorban az anyagok miatt, de a legtöbb forma is ismerős. És azt mondom, nem is baj, inkább a Corolla dicsőségére válik, az is elég míves munka belül. Lexus, persze, tehát tudatos lehet, hogy ilyenre vették a belteret. Ha valaki nem egyből Mercedesbe született, és végigjárta a vállalati szamárlétrát, mielőtt megvehette első nagy Lexusát, nyilván ember is volt, és sok időt töltött Corollában, tudat alatt tehát ezért olyan otthonos.
A nagy nyuszifüles középkonzol jelzi csak, hogy valami nagyobb dobásban ülünk. A ferdén futó élek miatt nehéz lehet valami más hifit belebarkácsolni, de ez a Mark Levinson fejegység nem is igényli, hogy kidobjuk. Olyan jól persze nem szól, hogy megérje a hárommilliót (3 105 000 Ft), amit a Mark Levinson csomagért kérnek, de amíg meg nem láttam az árát, tökéletesen szólt.
Corollás, de tökéletes. Akit csak a vezetőüléshez eresztettem, elájult, hogy ami az ablakon benézve nem látszik, odabent mennyire jó. Semmi extra, csak úgy jó, ahogy van. Az ülésfűtést is tökéletesen oldották meg, felismerve az emberiség ősi vágyát, a fokozatmentesen állítható hőfokot. Két kis forgó potméter, melegben visszatolhatók a középkonzol szintjébe, ne porosodjanak. Az ülésfűtés gombjai mellett külön lámpamosó gomb, mert lámpát tényleg nem kell olyan gyakran mosni, mint ablakot.
Az ajtó felőli kartámasz tökéletes helyen van. A támla oldalából lehajtható középső karfa elsőre túl magasnak tűnt, de nem kellett sok idő, annyira tökéletesen pöffeszkedtem, hogy még a kormányzástól is elment a kedvem. És már láttam is magam, mint amőbát, akit kinéznek maguk közül a szalamandrák; még két nemzedék, és nem fogom tudni kinyitni a könyöktámasz saját súlyával nyíló és záródó csapóajtóját. A hátsó ajtó szerencsére gombnyomásra záródik.
Országúton, akárcsak normális városi haladásnál, csak az első kerekeket hajtja, többnyire a benzinmotor. Ha a vékonyába mélyesztjük a gázpedált, mindent belead, Otto meg a két villany nekifeszül a féltengelyeknek, és a hibrid félszerzet Hegyeshalomig meg sem áll. Az az igazi vicc a villanymotorban, hogy ha 140-nél kapja a padlót, úgy megindul, ahogy ilyen tempónál csak ultrabrutál sportautók szoktak.
Motorok
Az RX 400 benzinmotorja az amerikai RX 330-ból ismerős 3311 köbcentis, 24 szelepes V6-os, 211 lóerővel (@5600) és 288 Nm-rel (@4400). A két villanymotor 167 lóerőt adhat le, amihez kicsit pörögniük kell (4500 RPM), 333 Nm-es nyomatékük viszont a trolikból ismert villanymotor-karakterisztika szellemében már nullás percenkénti fordulatról megvan, egészen ezerötszázig.
Megdöbbentem és kicsit meg is szeppentem, amikor először tapasztaltam, hogy a hátsó villanymotor játszadozásra is alkalmas. Egy kanyarban adtam neki, leginkább hogy halljam, vagy ugye, a menet közben nézegetni nem szabad monitoron lássam, küszködik-e ilyenkor magával, egymásnak esik-e motor és fék, dógozik-e az ESP, vagy csak simán elszabotálja az egészet, és megy tovább, ahogy kell.
Személy szerint az utóbbira tippeltem volna, túl okos ez ahhoz, főleg, hogy még a menetbiztonsági elektronikát se kapcsoltam ki, ha egyáltalán lehet. És erre a kéttonnás, fullextrás okostóbiás fara szépen megindul kifelé, az Árpád-híd felhajtóján, szép dolog, mondhatom. Aztán persze mire a híd feléhez értem, már felfogtam, hogy ilyet, normális kanyar kellős közepén hirtelen padlógázt csak olyan tulkok nyomnak, akiknek ezzel vélhetően valami tervük van. És a Toyotánál rájuk is gondoltak - tulajdonképpen szép.
A szibariták
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (részlet)Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;
Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.-
Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.
A szibarita szó lassan két és fél évezrede jelenti a luxusban és önmaga kényeztetésében elpuhult embert. Szibarisz dél-itáliai görög város lakói a legendárium szerint tényleg kissé túlzásba vitték a kifinomult életet, Seneca is elmesélt egyszer egy jellegzetes szibarita-adomát. Egyszer egy szibarita panaszkodott, hogy nem aludt az éjjel. Kérdék tőle, miért. Hát mert az éjjel valahogy alákeveredett egy rózsaszirom, ami felsebezte testét.
Muhahaha! - tört ki harsány nevetésben a hallgatóság.
Érdekes, hogy már csak Berzsenyi ódája alapján is azt gondolnánk, Sybaris végzetét az okozta, hogy az ellenséges hadsereg egyszerűen adott egy pofont a város védőinek, akik elpityeredtek, és átengedték szülőföldjüket az életképesebb, elpuhulatlan egyedeknek. A szibaritizmus azonban nem ennyire egyszerű, vagy talán a luxus, amire a többiek irigykedtek, igaz volt, a szibariták mégse puhultak el.
A rivális görög gyarmat, Krotón hadserege ugyanis hadicsellel volt kénytelen elfoglalni a várost. Az ostromlók tudták, hogy a szibariták imádták a lovaikat, és még dudaszóra táncolni is megtanították őket. Egyértelmű volt tehát, hogy amikor felsorakozott a szibarita lovasság, a krotóniak gyilkos dudakoncertbe kezdtek. A sorok egyből felbomlottak, kezdetét vette az összeomlás, és Itália történetének egyik legsúlyosabb vérengzése.
Sibarist Krisztus előtt 650 körül alapíthatták a dórok Itáliában, a mai Campania területén. A római birodalomban Paestum névre keresztelt települést Krisztus előtt 273-ban foglalták el a latinok, és amikor Hannibál érkeztére sok itáliai város szakított Rómával, az egykori Sybaris hű szövetséges maradt.
A Vezúv Krisztus előtti 79-es kitörésekor a város nagy része elpusztult, a terület lassan elmocsarasodott, de a hatalmas Héra-templom ma is áll. Bár a templom a legnagyobb épségben fennmaradt dór építmény, sokáig elfeledve állt, csak 1740-ben fedezték fel. Az egykori Sybaris és temploma Salerno városa felé, az A3-as autópálya battipagliai lehajtójáról az S18-as úton érhetjük el. A helyszín naplementekor az igazi.
