Apa kocsit hajt, a család meg retteg

A Mazda6 – különösen a négy- és ötajtós karosszériával – nagyon sportos, dinamikus formájú autó. Álló helyzetben is azt sugallja: száguldani, gyorsulni, suhanni, előzni, széles gumit is vadul csikorgatni, kanyarból elegánsan kigyorsítani, meg ilyeneket akar. Ezzel a 185 dízel lóval, 400 Nm-rel mindennek semmi akadálya. 1800 felett.

Amikor teljes erővel tölt a turbó, és beköszönt mind a négyszáz newtonméter, jön a hátbavágás: a legerősebb új dízel Mazda6 elképesztően jól gyorsul. 3500-as fordulaton érkezik a csúcsteljesítmény, négyezer fölé pörgetni semmi értelme. Ilyen szűk fordulatszám-tartományhoz jó hosszú váltót célszerű párosítani, a Mazdának pedig az van.

Száznál 1600-at forog hatodikban a motor, tehát 200-nál is csak 3200-at mutatna a műszer, ha Mallorcán szabad lenne ilyen gyorsan menni. Autópályán 100-ról 140-re, 160-ra gyorsítani pillanatok kérdése, a többi közlekedő csak kikerülendő, moccanatlan tereptárgynak tűnik.

És ez az autó nemcsak papíron erős és gyors, annak is érződik. Akármilyen kifinomult műszakilag, vidáman, nyersen szól és forog a motor, a kormányon állandóan érezni, hogy ott van elöl, és jól érzi magát. Egyesben-kettesben padlógázra száraz aszfalton is mindig elforog valamelyik első kerék. A menetstabilizáló gyorsan, ügyesen kezeli a helyzetet, csak egy kis csikkanás, pillanatnyi orrtolás jelzi, mekkora erőt engedtünk gondatlanul a kerekekre.

Jó ez az elektronikus kontroll, de még jobb lenne egy difizár. Szűk kanyarokban, kikapcsolt menetstabilizálóval akkor lenne igazán élvezetes autó a Hatos. Persze az ilyesmit úgyis csak a sofőr élvezhetné egy családi autóban, az utasok már így, sperrdifi nélkül is a hányáshatáron billegő áldozatok. (Egy török csapatot láttunk is helyzetben: egy kanyar után az út szélén álló Mazda jobb első ajtaja nyitva, az utas pedig szomorúan görnyed oldalra kifordulva az árok felé.)

A futómű (elöl kettős keresztlengőkar, hátul multilink, ahogy kell) nagyon pontos, feszes, nagyon nem a mi útjainkra tervezték, de tény, hogy ilyen motort csak ilyen kemény felfüggesztés tud rendesen kiszolgálni. A kormányzás pontos, a rásegítés minimális, a fékeket pedig még durván kanyargó, nagyon hosszú hegyi lejtőkön sem sikerült elfárasztanunk.

A legerősebb új dízellel nagyon stabil, nagyon masszív, már-már félelmetesen erős középkategóriás lett a Mazda6-ból. Családi autónak nemigen ajánlom, de mondjuk forróvérű menedzserek remekül feloldhatják vele az unalmas „ Mondeo vagy Passat" dilemmát. A munkába járás mindig öröm lesz vele, kérdés, hogy mennyire szenved majd bennük hétvégén a kirándulni vitt család.