Rengeteg népítélet van róla, és a rajongás unalmas, mint ez a teszt. A Nagy Népítélet Eredményhirdetésen a csodálatos 4. helyen végzett, hajszállal lemaradva a Honda Accord mögött. Ebben minden benne is van, a nép dolgozik az újságíró helyett: a Mazda6 olyan, mint az Accord, csak a Honda valamitől valamivel jobb. Nagyon-nagyon kicsit. Talán.
Dízelben viszont a Mazda sokkal olcsóbb, ez a gyengébbik, 121 lovas már 5,8 millió forintért kapható, míg dízel Honda nincs 7 millió alatt. És hiába ez a gyengébb motor, a rendes közlekedés tartományában semmivel sem rosszabb az erősebbiknél, ami 143 ló. Mint minden modern TD, 1800-tól 3000-ig nagyon erős. E felett komikusan nem húz tovább, tökéletesen érezni, hogy direkt mesterségesen gyengébbre van készítve egy drágább modell kedvéért.
Panaszkodtam is Fenyő fotográfusnak, miféle hülyeség ez a szándékos gyengítés, mire visszakérdezett: tudod hányszor forgatok egy motort 3000 fölé? Havonta. Lehet ebben valami, ő egy A4 PDTDI-vel jár, szépen normálisan, kevés gázolajból. Másnap nekem se hiányzott a pörgősség többet, megszoktam, hogy unalmamban mindig felváltok.
Winkler bezzeg nem szokta meg, legalábbis a váltást magát. Panaszkodott a versenyautósan harapós kuplungra, amivel szinte mindenki bakkecskézve indult (vagy lefulladt) eleinte, és rükverc után sose találta az ürest. Nekem a kuplung tetszett, ha egyszer megszokta az ember, tökéletesen el lehet találni a pontot, ahol zár. A váltó viszont tényleg furcsa. A váltókar a szoknya takarása alatt egészen radikálisan görbe, így a bot nem pont azon az íven mozog, ahogy várná az ember, és mindehhez annyira masszív, erős és pontos a szerkezet, hogy az már majdnem barátságtalan. Közel a túl jóhoz.
A vezetés élménye ezzel nagyjából véget ért. A futómű egy fokkal jobban szigetel, mint a láthatatlan modellváltás előtt, jó vele menni, de a rohangászáshoz nem való. Ezzel a motorral egy különösen kellemes, megbízható, kényelmes, jól kihasználható átlagautó a Mazda6, a második legérdektelenebb és legnémetebb kiváló japán a Toyota Avensis után.
Bár nem szeretem a felül lusta motort és a puha futóművet, harmadnapra nagyon imponált, hogy működő jármű vár a ház előtt. Tetszett, hogy elférek egy kétméteres sofőr mögött, hogy lendületes haladással, városban se fogyasztok többet 7,6 liternél. Hogy van automata klímám, rengeteg légzsákom és hárombetűs elektronikám. Esőszenzorom. Jó minőségű anyagaim, szépen összeszerelve. Hogy egy mozdulatra szépen ledől a hátsó ülés, ha kell. Rájöttem, hogy ilyen lenne az ideális világ, ha nem érdekelnének az autók.
Egyszer azt hittem, kigyulladt álltában, de kiderült, hogy csak a kiegészítő fűtés kályhácskája füstöl. Ami miatt percek alatt fűt, pedig dízel. És nem lehet kilátni belőle hátrafelé. És csúnya az új ezüstözött műanyag a műszerek körül. És kicsit hangos 120 felett. Ennyit tudnék kínkeservvel felhozni ellene. Azaz lényegében tökéletes autó.
Az 5,7 milliós árával holtversenyben áll a legolcsóbb dízel Avensissel. És olcsóbb a hasonló teljesítményű Vectránál és Passátnál, még Citroën C5-ből is csak az 1,6-os dízel olcsóbb, a kétliteres már drágább. És egyiknél sem rosszabb, a legtöbbnél meg még megbízhatóbb is. Pedig Japánból hozzák idáig, és vámot is fizetnek rá. Europaunio, vazeg, te büszke nő, kapd össze magad.
