A jelzésértékű momentumtól eltekintve, hogy barátom alatt - minden különösebb ok nélkül - porig égett a régebbi A-osztályos Merci, nem voltak előítéleteim. Sőt, szerkesztőségünk meg nem nevezhető munkatársa határozottan rajong a típusért. Ha ő mondja, nem is hiszem el, hogy az új A-merci milyen jó kis kocsi.
Elfogulatlanság ide, elfogulatlanság oda, valljuk be, az előd szégyenteljes. Nem a műszaki tartalomra gondolok, hanem magára az elképzelésre. Ha gonosz akarok lenni, azt mondanám, a márka karikatúrája volt. De inkább nem mondok semmit, csöndben maradok, és a múltat feledve nézek az új A-osztályra.
A teszt első néhány kilométere meggyőzően indult. Pedig akkor még egy métert sem mentem az autóval, csak magam előtt vagy a visszapillantó tükörből szemléltem. Hossza x mm-ről y mm-re, szélessége z mm-ről # mm-re, magassága $ mm-ről đ mm-re nőtt. Ráadásul külsőre most már tagadhatatlanul mercédeszes, a családi kapcsolatokról most már nem csak a csillag árulkodik. Úgy illeszkedik a Merci arculatába, hogy talán egy kicsit a jövőre is utal. A hátsó lámpák a Merci várható dizájnelképzeléseire utalnak - nem tévednek, ha hasonlóságot vélnek felfedezni a legnagyobbak hátsólámpáival. A csúf békából immáron takaros, faros-mellyes menyecske lett.
Sajnos a belsőt már nem tudom annyira dicsérni. Kétségkívül kiválóak az anyagok, tökéletes a megmunkálás. Öröm minden elemét megfogni, de a forma nem tetszik. Első ránézésre azonnal a Lada Samara (esetleg a Lada 110 ) műszerfala ugrott be. Úgy tűnt, a külső megformálása túl sok energiát kivett a tervezőkből, és a belsőre már kiégtek. Nem elegáns, nem szép, de még nem is ronda, semmilyen.
A belső egyetlen érdekessége, hogy ha beülünk, nem csak úgy van, hanem előttünk magasodik a műszerfal. Szinte vállmagasságban a teteje, mi pedig a nagy fekete egység védelmében helyezkedünk el. És ez a védettség érzés valódi védelem. Ütközés esetén nemcsak a hat légzsák, hanem a padlólemez alá becsúszó motor is gondoskodik a biztonságunkról.
Örömmel tapasztaltam, hogy az irányjelző kar hagyományos mercis integrált kapcsoló maradt. Ahogy hivatalosan nevezik: irányjelző komfortkapcsolóval. A klímaberendezés szériafelszereltség, viszont a hátsó elektromos ablakemelő már nem fért bele a több mint 6 milliós árba. Azt hiszem, ezt soha sem fogom megérteni. A fűtés szabályozása az egyszerű kezelőszervek ellenére teljesen rapszodikusan alakult. Például hiába szerettem volna, hogy csak a lábra jöjjön a meleg, sehogy se akarta azt csinálni, amit a jobb oldali kapcsolón beállítottunk. Azért viszont piros pont, hogy ha a klímát kikapcsoltuk, azt újraindításkor is megjegyezte.
Kaotikusan alakult az elektronika nyelvezete is. A középkonzol hifi-telefon-navigáció egységét könnyedén angolra hangoltam, viszont a fedélzeti számítógép beállításánál nem találtam nyelvválasztást. Így esélyt sem adva, szigorúan németül próbált kommunikálni. Néha megdöbbenve próbáltam értelmezni a hibaüzenetet, mire rájöttem, hogy csupán németül közölte az autó tájolását. Az egyébként a hasznos digitális iránytű mellett a hagyományos adatokat - köztük a horror fogyasztást is - leolvashattuk a központi kijelzőről. Dicséretes dolog viszont, hogy a légzsákok működésére figyelmeztető címke a napellenzőn magyar nyelvű volt. Úgy emlékszem, ilyet még nem láttunk sehol.
Meg kell dicsérni az óriási ablakfelületeket és a jó kis napfénytetőt, amit furcsa módon nem üvegből, hanem átlátszó műanyagból készítettek. Az ülés nagyon kényelmes, a lábaim tökéletesen elfértek, a kartámasz az ajtón és középen tökéletes magasságban voltak, bár sajnáltam, hogy középen nem lehet pakolni bele, előre tolva csak egy kis rekeszt találtam. Máshol viszont van rekesz elég, például a pohár tartalma nem csak a váltóboxba, hanem az ajtózsebekbe is ürülhet. A csoki viszont nem olvad, ha a hűtött kesztyűtartóba rakjuk.
